Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-18 / 7. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. február 18. 7-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, v Eiofissetési 'i: Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Egész évre ...................8 K Negyed évre .... 2 K .. ., -------------Fé l évre........................4 „ Egy'szám ára . . 20 fillér EelelOS szerkesztő: Barna Benő. JWEGJELEN !*1 INDEN VASÁRNAP. Az ártézi kútról. (b. b.) Lapunk hasábjain már több ízben rámutattunk egy ártézi kút nélkülözhetetlenségére. Ismertettük annak előnyeit úgy községi, mint tüzrendészeti szempontból. Azonban sajnálattal tapasztaljuk, hogy községünk lakossága minden újítás iránt nagyon közönyös. Már pedig ez nem „járda“, ami luxusnak volna nevezhető, hanem olyan újítás, ami közegészségi szempontból úgyszólván nélkülözhetetlen, tüzrendészeti szempontból pedig nagyon előnyös. Mint tudjuk a legtöbb és legsúlyosabb betegség a rossz ivóvíztől származik, hogy pedig nálunk az ivóvíz nem jó, azt minden laikus ember is el fogja ismerni. Tudva van, hogy nálunk a talaj mindenütt meszes, amit minden háziasszony tapasztalhatott, amikor vizet forral, láthatta az edényen a leüllepedett és az edényhez hozzátapadt meszes anyagot. Mi ezt a vizet állandóan isszuk, mert nincs más ivóvizünk. Ismerünk számtalan helybeli lakost, akik egyáltalában nem isszák a kutvizet, hanem e helyett ásványvizet használnak. Ez nagyon helyes. Sajnos azonban, hogy nem mindenkinek adatott meg a mód arra, hogy állandóan ásványvizet igyék, mert ez egy kicsit sokba kerül. Ezért tehát kötelességünk gondoskodni arról, hogy minden helybeli lakosnak mód nyujtassék, hogy olyan ivóvizekhez jusson, ami egészségére nem ártalmas és nem veszélyes. Tekintsünk csak egy kissé széjjel községünkben és mindjárt meggyőződünk arról, hogy itt bizony számtalan gyomorbajos ember van. És mi ennek az oka? Azt hiszem, hogy mindnyájan a rossz ivóvizet okozzák bajuk keletkezésének. Ezen tehát segíteni kell, ha az némi áldozattal is jár. Ne riadjunk vissza minden csekélységtől. Más hasonló községek temérdeket áldoznak közegészségi célokra, miért ne áldozna Nagysomkut község is valamit? . . . Nem mondjuk mi, hogy egyszerre lássa el a község minden utcáját ártézi kuttal, hanem egyelőre legalább egy ojyan közkutat létesítsen, ahol mindenki [ — ha egy kis utánjárással is — jó ivóvízzel láthassa el magát. Később, hogy könnyebben és kényelmesebben juthasson hozzá a lakosság az ártézi kúthoz, még egy ilyen közkutat létesíthet és igy haladhat tovább és tovább. Csak a kezdet nehéz mindennél; ezt már tapasztalhattuk. A községi képviselőtestületi gyűléseken is már több Ízben tárgyaltatott ez a kérdés, de mindig akadt valaki, aki tekintve, hogy egészséges volt — más egészségével mit sem törődve — a kérdésnek napirendről való levételét indítványozta és az indítvány behatóbb tárgyalás nélkül egyszerűen elvettetett. A „KŐVÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. így kicsiny levélke. Kön// hullott .szememből leveledre, Amit a napokban küld tél nekem. Minden betűje bevésődött szivembe Es elmondta, hogy mi vagy nekem. Hisz én is oly sokszor irtani már neked, Hogy nálad nélkül az élet mit, sem ér, Hogy taposni az élet útját nélküled: Nem boldogság, hanem csupa, szenvedés. Hogy ragyogó két szemed az én csillagom, Melynek ragyogása vezérli utamat, Hogy nem kell másra,, csak szivemre [hallgatnom És nálunk nem találnak boldogabbat. En irtani hozzád és te is Írtál nekem, Remegő kicsiny kezeddel, Hogy hallgassak reád, hiszen oly jó a szivem, j Hogy soha, sem feledlek: el. Iíöny hullott szememből leveledre, Mit a napokban küldtél nekem. Minden betűje bevésődött szivembe Es elmondta, hogy te, vagy mindenem. I''esspv&my IaiJos. Egy drámairó keservei.- Irta: N. Sz. Romantikus hajlamaimnak tudható be, hogy a Nefelejts-utcában béreltem szobát. Itt feltalálni véltem ama csendet és nyugalmat, a mi után sóvárogtam. Tévedtem. Már a harmadik este azzal a tudattal hunytam le szemeimet, ha továbbra is itt maradok, úgy lassan, de biztosan megsike- tülök. Sem magamat, sem a csendet nem találtam fel uj otthonomban. A házigazda minden áldott nap az étazsér csecsebecséit és a gorombaságok tömkelegét hajította neje fejéhez. Az asszonynak is helyén volt a keze meg a nyelve, a miből a legkedélyesebb házi élet fejlődött ki. Egy borongás, zimankós őszi este nyolcadtól esztendeje készülő nagyszabású drámámon dolgoztam, midőn hirtelen pokoli lárma, sirás és jajgatás hallatszik a szomszéd szobából. Á toll kezemből kihullott, a tintatartót (nyilván revolvernek gondoltam) megragadtam és rohantam eszeveszetten a zaj felé. Berontok házigazdámék lakosztályába: hát épületes dolgokat láttam ott. A háziúr hitestársának kontyát tépdeste, ráncigálta s ordított j mint egy sakál. Az asszony körmeivel, majd fogaival esett neki urának, a legfényesebb eredménynyel. A kisasszony a pamíagon visított különféle hangnemekben. Belépésem nem is zavarta őket. Talán nem vettek észre. Én meg ott álltam a dühtől, haragtól reszketve, szólásra készen. Végre megsokaltam a komédiát s hatalmas hangon szónokolni kezdtem : — Uram! Asszonyom! Kisasszonyom! Tisztelt család ! A csendet megszoktam, a lármát nem. Az előttem lejátszódó jelenetekből azt következtetem, hogy nem tartóznak az utolsók közé. Ezennel felmondok. Ajánlom magamat! Kedvező alkalmi vétel! HT IMF’ -A-jándLéliUl! Minden életnagyságu arcképet saját vagy — egy általa adott — Az összes női ruhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron kaphatók = zappanyos JenŐ divat*, vászon*, diszmü=, rövid- és pipereáru üzletében Nagysomkuton (Városház épület.) ===== vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona.
