Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
1906. deczember 23. KŐVARVIDÉK 5 Hízelgő szavakkal, fényes ígérettel Arra beszélte rá, arra bérelte fel, Hogy ő Vasvárynét egy este lelője,... Szóval a nagy bűnnek ön volt a szerzője.“ „Én voltam! Megvallom! Tanúm a jó Isten: Nem tudtam mit teszek s másként nem [tehettem. Szerettem s imádtam az asszony szép férjét! Elrablá szivemet s lelkem üdvösségét! Tovább nem akartam csak szerető lenni! Azt hittem: özvegy lesz s majd nőül fog [venni! Nem fogja a szivét, szerelmét megosztni S keblére egyedül engem fog szoritni. Uraim, biráim legyetek kegyesek! Szánjatok meg engem s el ne Ítéljetek! Nem tudtam: mit teszek, szánom bánom [tettem! Isten látja lelkem, másként nem tehettem!“ Görcsösen felsikolt a szép bűnös asszony Lehull a padlóra, mint egy tört liliom. ♦ Éjfélig tanácsot tartanak az esküdtek — Ily szép bűnös felett törvényt még nem [ültek — Szánalom, fájdalom ül az arcán mindnek. Éjfélkor kimondják mégis a verdictet. A bírák is nyomban hoznak Ítéletet: Mária-Nosztrában kell ülni tiz évet. * Bárczay Borbálla a legszebb rabasszony Egy sötét börtönben alszik kemény ágyon. Alszik és álmodja: a Vasváry karja Az ő fehér nyakát öleli s takarja. Az édes álomból csakhamar felébred S felkiált: „Oh mennyit szenvedtem már [érted!? A múltam mily sötét! Jövőben rám mi vár! Óh hogy fáj a szivem! Bár megrepedne már! * Csatáry Julia is el van már zárva. Ő három évig ül Mária-Nosztrába. * Vasvárynénak már begyógyult a sebe, Őt megvédelmezte a jó Isten keze. Nagy Tamás. Szív és dicsőség. Abban a kis városban, ahol Gáthy Ágnes nevekedett mind ösmerték egymást az emberek. Kevés dolguk volt, még kevesebb szórakozásuk, igy hát abban lelték a legnagyobb örömüket, hogy egymás dolgai iránt érdeklődtek, plety- káztak, intrikákat szőttek, szerelmeseket összeboronáltak, hitvestársakat szétválasztottak és jobb ügyre méltó buzgósággal munkálkodtak azon, hogy valami valahogy titokba ne maradjon, rendszerint olyasmi, amihez senkinek sem volt köze, csak éppen annak, akit érdekel. Nagyon természetes, hogy mindezt az asszonyok csele- kedték. Tudni kell ezt, hogy megértsük Gáthy Agnes históriáját. Az öreg Gáthy Sándornak négy leánya volt. Ok nem is laktak tulajdonképpen a városban, hanem künn azon a kis birtokon, ami az ősök nagy birtokából maradt. Az öreg Gáthy megőrizte ezt a darab földet, napestig dolgozott, talán szerzett is volna hozzá, ha nincs olyan nagy családja. De ez neki nem okozott gondot, bálványozta a feleségét, nagyon szerette a gyermekeit, s neki minden öröme igazán csak abban tellett, hogy ezekhez a körülményekhez képest jólétet és biztos jövőt szerezzen. A biztos jövőt pedig nem abban találta, hogy a leányait minél előbb férjhez adja, hanem abban, ha ő behunyná a szemét, az özvegye meg az árvái, ha takarékoskodnak holtuk napjáig megélkesse- nek azon a bizonyos földön. A Gáthy leányok szépek és kedvesek voltak. A városi meg a megyei fiatalság legyes- kedett is körülöttük, de hát ezek a fiatal urak, amikor azután házasságra kellett gondolni, nemcsak az ideáljuk szemébe kacsingattak, hanem sandán belepislantottak a telekkönyvbe is. Mindig négy darabra osztották a Gáthy birtokot, és a számadást úgy végezték; ami egy családnak elég, az négy családnak kevés. Gáthy Ágnes aki nem volt ugyan a legidősebb leány, jól látta ezt, és maga sem tudta miért, nem bírt úgy cselekedni mint a nővérei, akik bizony szívesen láttak minden valamirevaló udvarlót. Ám azért Ágnesben is megmozdult a szív, de ő úgy hitte, hogy ha már a fiatal urak olyan okosak, hogy számolgatnak, lesz neki is annyi esze. Hát igy esett. A megyebálon sokat táncolt Seregi Pistával, az öreg, tönkre ment Seregi Gáspár jogász fiával. Az öreg Seregi iktató lett a megyénél, amikor egy szép napon, pergő dobszóval kihúzták lába alól az ősi földet. A Pista fia csinos gyerek volt. Az öreg csak azért járatta az egyetemre is, hogy majd ha a gyerek végez, úr legyen a vármegyében úgy mint az apja volt valamikor. Seregi Pista beleszeretett Ágnesbe, huszesztendős szivének rajongó ideális érzésével. Ágnes akinek tetszett a fiú, úgy gondolkozott, hogy ebből a gyerekből lesz valami, különösen akkor, ha elvonják a tivornyázó kompániáktól, ha rászorítják a tanulásra, ha serkentik az ambícióját és jól bánnak vele, úgy mint egykor szegény édesanyja. És azután, ha majd arra való lesz a fiú, hogy házasodjék, akkor nem fogja elhagyni azt a leányt, akinek szerelme, szeretete, az ifjúsága legszebb éveit aranyozta be. Seregi Pistának második otthona lett a Gáthy ház, a nagy intelligenciájú Ágnes még a tanulásban is segített neki. Az idők folyamán azután nagyon megszerették egymást. A kis városban pedig az összes asszonyok és leányok megállapodtak abban, hogy elvégeztetett, az Ágnesből Seregi Istvánná lesz. Élénken fi yel- ték, hogy a Pista gyerek hogy tanul, hogy vizsgázik, hogy a Gáthy Ágnes nem-e fordul el tőle, nem-e unja meg a várást, hiszen kérik a kezét egyszer-másszor. Az öreg Seregi meg ravaszul hallgatott. Látta ő azt, hogy a gyerek jó kézben van, esztendők múlnak, amig valamirevaló álláshoz juthat. Gondolta, de nem mondta az öreg Seregi, hogy a dolog végével pedig esztendők alatt ráérünk vesződni. Az esztendők pedig szép lassan eltelnek. Nem történt semmi nevezetes. Férjhezment a legidősebb Gáthy lány, férjhez ment a legfiatalabb is. — Bizony jó volna már az Ágnesnek is fejkötő alá kerülni. Mondogatták olykor csípősen Gáthyéknak. Az öregek hallgattak, Ágnes pedig mosolygott, bár lelke melyén gyűlölte ezt a plety- kázó, intrikáló, mindig a mások dolgával foglalkozó hadat. Az 'esztendők mondom elmúltak, a Seregi Pistából megyei aljegyző lett és akkor minek csűrjem-csavarjam ezt a históriát, addig fondorkodott ravaszul az öreg Seregi az iktató könyvek közt, amiglen a fia el nem jegyezte magát egy szomszéd megyebeli gazdag kereskedő nem éppen szép, de nagy hozományu leányával. Gáthy Ágnes az első pillanatban azt hitte, megszakad a szive. De büszkesége győzött mindenen. Ritka energia lakozott ebben a leányban. Mindent el tudott tűrni, csak azt az egyet nem, hogy a városkában szánakozzanak rajta, gúnyos pillantásokkal méregetik, kárörvendő vigyorgással néznek a szemébe és bántják a szüleit is. Elhatározta, hogy menekül erről a helyről. A kis hozományát elkérte a szüleitől, kikérte a beleegyezésüket is, azután felment a fővárosba tanulni a sziniakadémiára. — Hát színésznő lesz a Gáthy Ágnesből? No majd meglátjuk mire viszi, megvigasz- talódik-e? Mondogatták a kis városban és édes kis mosolylyal, rosszul, rejtegetett gúnnyal bucsuzkodtak a büszke, szomorú leánytól, aki az élet egy uj ösmeretlen útjára tévedt, hogy valahol egy kis boldogságot keressen még magának. Gáthy Ágnesben pedig, aki lemondott már a szerelmi boldogságáról a büszkeség lángja lobogott, megmutatni, hogy ér ő magában is valamit és megalázni a rajta szánakozókat. Csak rövid harmadfél esztendő telt el, Gáthy Ágnest már ünnepelték. A büszke leány fürdött a dicsőségben, a hódolatban s magában azt mondogatta, hogy szinte jobb is, hogy nem ment férjhez, mert ime igy sokkal boldogabb. A harmadik év végén hazaménPersze, hogy nagyot fordult a kis városi világ. A gúnyolódok, a szánakozók, a gőgös I fejbiccentéssel köszönök, a kegyesen leeresz- kedők most mind szerencsésnek érezték ma- | gukat, ha közelébe férkőzhettek, mindenki büszke lett egyszerre barátságára, mindenki szeretetéről biztosította és dédelgették babos- gatták. Gáthy Ágnes mindebből csak annyit látott ... a hódolatot. Ez kellett neki, ezt akarta. Hogy aztán este fáradtan leült a Gáthy kastély csöndes verrandáján a csillagos égboltra tekintve, úgy elgondolkozott életének sorsán. Úgy érezte ebben a csöndes pillanatban, hogy nem boldog még sem. A dicsőség ragyogó, kápráztató mámorától valami, de minden melegség nélkül való. Mi hiányzik hát neki? A parkban lépések hallatszottak a legidősebb Gáthy leány, aki már évek óta férjnél volt, játszadozott ott gyermekeivel. A büszke Gáthy Ágnes elnézte ezt a játékot, aztán egyszerre keserves zokogással borult oda, az ablak párkányára és sokáig sirt a sötét éjszakába. Kiss József. Nevető Kővár. Az igazi megkülönböztetés. Ugye tatelébn, egy finánc kapacitás valaki, a ki sok pénzt tód keresni.- Nem Mojsekám, edj finánckapacitás voloki, a ki a pénzt, a mi más valaki keres, mogának tód megszerezni.- Akkor én finánckopocitás akarok lenni. Berszómenti. Saulus. Három bekapacitált néppárti, találkozik hegyoldalban egy zsidóval és imigyen üdvöz- lik őket.- Jó reggelt Ábrahám!- Jó reggelt Jákob!- Jó reggelt Izsák!- Oz orak tévednek — mondja a zsidó — az én nevem Saul, én elmentem keresni oz opám eltévedt szamarait és hál’ Istennek meg- tonáltam űket. Berszómenti. A Kerepesi utón. Barches ur meglök egy urat. Az ur: Hallja! Barches: Nu? Az ur: Maga egy piszkos, jellemtelen gazember, egy neveletlen fickó. Barches: (nyugodtan) Honnan tudja? Berszómenti. Az alma nem messze . . . Táte: Gozember, miért nem thonolsz?! Mit fogolsz. sinálni, ha megbokolsz ? Fiú: Ó mit te sináltál mikor megboktál mogodat: kiegyezkedek. Berszómenti. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Elza. Az az ur továbbra is föntartja azt a szörnyű állítást, hogy bolond, aki nem szívtelen. De azt sohse mondta, hogy a szívtelenség szép, s különösen hogy egy szép asszonynak túlságos jól illenék! Bizony! Nemelek. „Azon biztató tudatban, hogy soraim, nem kerülnek olvasatlanul a papírkosárba stb.“ Ön nem csalódott. Előbb elolvastuk. Szera. Ö lekenyerezett bennünket. Levele bájos, versecskéje is az. Higyje el, kár lenne a nyomdafestékkel profanáim. K. D. A levél meghatott, a szemrehányás lesújtott bennünket. Miért is oly nehéz a levélírás s miért épen azoknak maradunk vele adósak, akiknek szeretnénk Írni? Bizzunk a türelemben, mely annyi rózsát termett, hogy azt a virágos levelet is megfogja teremteni. Boldog ünneplést. N. J. Jói emlékszik Nagyságos asszony, a kérdéses „Húzd rá te nótás cigány“ cimü vers tényleg megjelent már több Ízben és pedig talán először lapunkban, későbben a „Nagybánya és Vidékében“ a „Felsőbányái hirlap“-ban is talán és most legutóbb a „Nagybányában." Hogy mi célja volt ennek, azt mi nem tudhatjuk de nem is kutatjuk. Nagyságos asszonyom azonban megteheti. D. Sz. Mi jóakaratulag figyelmeztetjük mert azt tapasztalatból tudjuk, hogy olyan helyen
