Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
1906. deczember 9. KŐ VÁR VIDÉK 5 Barbara: (Hallgat és elfordul.) Guglielmó: Nem gondolja, asszonyom? Barbara: (Visszafordul) Mit uram? Guglielmó: (Boldogan) Hogy ilyen gyalázatos, rossz időben szemtelenség ilyen kevés kocsit járatni! S önnek asszonyom, még esernyője sincsen ; megengedi, hogy az esernyőmet felajánljam ? Barbara: Köszönöm, az én ruhámnak nem árt az eső. (Megérkezik a nyolcadik zsuffolt kocsi.) A kalauz: Egy üres hely van, tessék beszállani! (Egy kövér ur beszáll, a villamos elindul, tova robog.) Gublielmó: Még legalább egy óráig kell ebben az időben várni, míg kocsit kapunk. Messze kell mennie asszonyom ? Barbara: A Via Appia végéig. Guglielmó: Csak legalább egy bérkocsi jönne erre! A sok ánglius vendég minden járműt igénybe vesz s ezért kell nekünk itt ázni és fázni. Barbara: Nagyon örülnék neki! Guglielmó: Fölajánlanám önnek asszonyom. Barbara: ön túlságosan szeretetre méltó. Guglielmó: (Meglát egy üres bérkocsit.) Szerencsére! Hé, kocsis ! A kocsis: (Megáll) Hová tetszik? A St. Pálhoz kel! mennem. Guglielmó: Éppen arra megyünk! Barbala: Bocsánat uram, ön többes számba beszél . . . remélem, egészen átengedi nekem a bérkocsit; sietnem kell haza. Guglielmó: Nekem is sietnem kell asszonyom, majd haza viszem. Barbala: Szó se lehet róla uram ! A kocsis: Ugyan mennyit turbékolnak még ezek a szerelmes galambok! Nem érek rá várakozni. Guglielmó: Udvarias ember vagyok, asz- szonyom. Szálljon be csak egész bátran, nem kell félnie semmitől. Barbara beszáll, mert Gulgielmó megfogja a karját s már mindenki rájuk néz; kocsis! A Via Appia végén megállunk. Beszállt a kocsiba, s mely nagy lassan elindul. Barbara: Uram, az ön eljárását fölöttébb illetlennek tartomj Guglielmó:, Ó asszonyom! Barbara: Én nem olyan nő vagyok, mint amilyennek ön hisz. Csak azért engedtem önnek, mert félek a botránytól. Tiszteséges asszony vagyok, van férjem és gyermekem . . . Guglielmó: Én pedig, asszonyom, még nőtlen vagyok. Barbara: Annál illetlenebb a viselkedése! Guglielmó: Pedig igazán nem akartam önnek kellemetlenséget okozni. Mindkettőnknek szüksége volt bérkocsira s bérkocsi nem volt, csak egy. A bölcs Salamon ketté vágta volna a kocsit s mindegyikünknek csak egy fél kocsi jutott volna; én okosabb vagyok, mint a bölcs király; éppségben hagytam a kocsit s most önt haza viszem, anélkül, hogy tudni akarnám, hogy kicsoda és mit mivel. Barbara: Nem is illenék, ha ezt kérdezgetné. Guglielmó: Sőt még azt is megmondom, hogy engem Guglielmónak hívnak. S ha tetszik önnek a nevem meg a gazdája: Szívesen leszek ma estére lovagja. S mivel csak két lépésnyire vagyunk a Venézia vendéglőtől, ha a szive is azt súgja: leszólhatunk s noha még kissé korán van, pompásan ebédelhetünk egy külön szobában. Barbara: Nem állunk meg a Venézia előtt, uram engedtem, hogy kibeszélje magát s tulajdonképpen egy szót se kellene válaszolnom önnek. De mivel nem akarom, hogy félre ismerjen, figyelmeztetem, hogy ha megint ilyen ajánlatot tesz nekem, nem törődöm se a botránnyal, se a veszedelemmel, hanem azonnal kiugróm a kocsiból itt a Piazza Venézia közepén. Guglielmó: Ilyen oktalanságot csak nem követne el! Barbara: Ezt megtenném: biztos lehet benne. Guglielmó: Milyen bájos, mikor igy fel van indulva ! Barbara: Elég volt a bókokból; nem hal- gatom tovább, inkább bedugom a füleimet. Guglielmó: Tehát ön maga a megtestesült erény ? Barbara: Nem; csak tiszteséges asszony vagyok. Csodálkozva néz reám ? Nem szokott ilyen nőkkel találkozni ? Guglielmó: Megvallom asszonyom hogy ... Barbara: Ah, ilyenek a modern fiatal emberek! Azt hiszik, hogy joguk van minden nőnek udvarolni. Találkoznak egy nővel, akit nem ismernek, rögtön illetlen ajánlatokat tesznek neki s csodálkozva néznek, ha ez a nő nem úgy válaszol nekik, ahogyan óhajtanák. Ha én vagyok az első nő akivel igy járt, akkor értem az ön csodálkozását. Ön nagyon fiatal ember, még nem ismeri a tiszteséges nőket. Guglielmó: Hát nagy bűnt követek el, ha megmondom, hogy milyen csinos nőnek tartom kegyedet ? Barbara: Ha igazán udvarias ember volna, akkor azt elhallgatná. (Csend.) Mindjárt hazaérek, meg kell köszönnöm önnek, hogy hazahozott. Tudom, hogy egész másról ábrándozott, nem ily egyszerű köszönetről. De nem tehetek önnek egyebet, mint, hogy elfelejtem azokat az illetlenségeket, amelyeket elköveti s csak udvarias embernek fogom tartani önt. (A kocsi megáll) Köszönöm uram! Kiszál a kocsiból s megtiltja Guglielmo- nak, hogy kövesse. (Guglielmó a kocsiban marad.) A kocsis: Nos uram ? Guglielmó: Vigyen a Via Ludovisira. A kocsis: Nem lehet. A St. Pálhoz kell mennem. Sőt sietnem is kell. Tessék kiszállani. Guglielmó: (Kiszáll) Itt van két lira. Tartsa meg mind! A kocsis: Ilyen időben a borravalóval együtt csak két lírát ad ? (Megcsapkodva a lovát s a kocsi csakhamar eltűnik.) Guglielmó: így még nem jártam soha, még egy nővel se. És hogy megyek haza ebben a borzasztó időben. (A St. Pál felől egy villamos jön.) Kalauz! Van hely ? A Kalauz: Van, de csak egy, ez is a kocsi tetején. (Guglielmó felkapaszkodik a lépcsőn) Indulnak ! (Egy hölgyhöz, aki éppen akkor érkezik s aki szintén fel akar szállni) Sajnálom, már nincs hely ! Ez az ur (Gugliermóra mutat) nem akar udvarias lenni a hölgyek iránt s nem engedi át az üres helyet. Olaszból fordította: P. R. IRODALOM. Almanach 19ü7-re. Minden esztendőben elmaradhatatlan vendég a téli könyvpiaczon Mikszáth Kálmán Almanachja. Korán jön, már a novemberi felhők érkezésével ott láthatni minden könyves kirakat portékája közt. így van ez 1888. év óta s biztosra vesszük, ha csak egyszer is hijjával volna e frisseségnek, ha csak egyszer is - mint valami lekésett vonat - a rendes terminuson túl érkezne, súlyos ijede- delem támad a magyar olvasóközönség táborában. Mindenfelől mindenki kérdené, hogy hol van az Almanach, mi van az Almanachhal, mint ahogy most az az első kérdés, hogy mit tartalmaz az Almanach ? Milyen irók miféle munkái adják tartalmát, azt a színes vászonkötésbe fűzött, finom nyomású kötetet, amely ma vaskosabb, bővebb, mint valaha. Nyilván nem azért, mivelhogy manapság számra nézve többen Írnak novellát, mint ezelőtt. Ez mindenkép olcsó szempont s az Almanach nem eszerint szerkesztődig Az, hogy a mostani, az 1907. évi Almanach szinte kétszerese az első évfolyambelinek: olyan jelenség, amely mögött tisztán irodalmi okok rejtőznek. Irodalmi okok késztették a kiadókat, hogy ily bő formát szabjanak a most megjelent kötetnek, mert hát nyilvánvaló, hogy az Almanachba csak a java magyar novellisták Írása kerül, annyi idő óta, hogy az első kötet útjára indult, uj talentumok léptek a nyilvánosság elé. Oly talentumok, akik teljessé értek arra, hogy felvonuljanak abban a névsorban, amely a magyar novellisták elsőit fogja együvé. Még e viszonyokhoz mérten bővített kötetből is kimaradt tán egy-egy érdemes régebbi vagy újabb név. De akik ott vannak, akiket együtt talál az olvasó, azok mind sokszoros tüzpróbán átment munkásai az irás művészetének, mind jellemzően reprezentálják a modern magyar novellairodalmat. Hangra, irói ezélzatra, stílusra nézve különbözők, de egyaránt jelesek. Az idei kötetbe a szerkesztőn kívül Írtak: Herczeg Ferencz, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bársony István, Heltay Jenő, Sas Ede, Békefi Antal, Lövik Károly, Pékár Gyula, Benedek Elek, Krúdy Gyula, Farkas Pál, Lengyel Laura. Mind olyan név, akiket nem kell az olvasónak külön bemutatni, hisz irói tulajdonságuknál fogva kedvelt ösmerősei. Az Almanach Singer és Wolfner (Budapest, VI., Andrássy-ut 10.) kiadásában jelent meg. Ára 2 korona. Szanatóriumi naptár. Gyönyörű könyvet küldött nekünk mutatóba a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület. Valóságos remeke a könyvkötő magyar iparnak. A szép vászonkötés előlapján van az egyesület emblémája: a kígyóval küzdő gladiator, amely művészi képben tünteti föl az emberiség küzdelmét a tüdővésszel. Tartalma pedig egyesíti a legelső írókat. Szabolcs/ca, Endrődy, Szávay, Bérezik, Jászay Mari, Abonyi, Prohászka püspök, Vámbéri, Somló, Szomaházi, Lipcsei, Dalmady, Hevessi, Sass Ede stb. novellái, versei, czikkei az olvasó gyönyörűségére fognak szolgálni. Illustrácziói gyönyörűek, valóságos diszkiadássá téve a naptárt, mely bátran lehet minden szalon asztalnak ékessége. Mivel naptár minden háznál kell, s mivel oly magasztos szép czélra adja ki az egyesület, ajánljuk, rendelje meg mindenki a Szanatóriumi Naptárt (József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület Budapest, IX„ Lónyay- utaza 47.) Á megrendelő még abban a kivételes kedvezményben is részesül, hogy a Naptár 1 koronáért egy 2000 korona értékű igen bájos nyereményeket nyújtó sorsolásban vesz részt, melynek sorsolását halogatás nélkül márczius hó 30-án okvetlen megtartják. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) L. A. urnák. Köszönöm az értesitést, legnagyobb sajnálatomra csak egy-két hét múlva tehetném tiszteletem. Különben majd értesíteni fogjuk. Luczián. Nagyon csodáljuk, hogy ön nem olvasta. Ha kiváncsi tudni, vegye elő lapunk f. évi 38. számát és abba feltalálhatja. Allezig. Nagyon elitélik még azok is, akik eddig tisztelői voltak is. Nem tudjuk megérteni, hogy mi indította erre. Nagyon ajánljuk, hogy változtassa meg elhatározását, mert igy remélheti csak hibájának elnézését és akkor valószínű, hogy másként fog megalakulni a közvélemény. A járási jegyzői karnak. Az előfizetési dij hátralékbefizetésére nézve tett Ígéretre most felhívom figyelmeteket. Mert elérkezett az idő. Érdeklődő. Tény és való, a mit ön hallott. Elég sajnos, hogy ilyesmi történik, mert ez kihat a hason állású emberekre is. Csak sajnálni tudjuk. Főmunkatársi ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 1707—906. ki. Tölgyfa eladás. A gyökeresi volt úrbéres közbirtokosság erdősűlt legelőjének 57‘1 kath. hold területen fent álló s legnagyobbrészt cserhántásra alkalmas tölgyfa 1906. év dec. hó 18-án délelőtt 11 */» órakor Gyöke-
