Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
1906. deczember 2. felirásu czégtáblák megmagyarositására. Az egyes községek nevének megváltoztatásánál a belügyminisztériumot főkép az a szempont vezérli, hogy visszaállítsák azokat az ősi elnevezéseket, melyek az idők folyamán át részben eloláhosodtak. Evégből a belügyminiszter kiküldöttjei a vármegyei levéltárakban kutatnak, hogy az eredmények alapján a vármegyék alispánjaival egyetértve állapítsák meg a változás alá kerülő helységek uj elnevezését. A 10 és 20 koronás halála. A minden pénzek felett rendelkező osztrák-magyar bank a legutóbbi közgyűlésén, azaz a pénzügyminiszterekkel folytatott tárgyalásain elhatározta, hogy kimondja a halálitéletet a papírpénzekre. 1907. január elsejétől kezdve nem hoznak többé 10 és 20 koronás papírpénzt forgalomba. Még az emlékét is elakarják törölni. Financiális és hygi- éniai szempontból csakis arany „aprópénz“-t fognak a közönség kezébe adni. Erre a célra már most is korlátozzák a papiros tiz- és husz- koronások forgalmát. A gyermek figyelme. Általános a panasz az iskolában mindenfelé a gyermekek figyelmetlensége miatt. Néha csak azon múlik, hogy a gyermek nem akar, nem pedig azon, hogy ne tudna figyelni. Igaz, hogy külső körülmények néha nagyon is gátlólag lépnek föl és teljesen képtelenné teszik a gyermeket a figyelemre és nyugodtságra, amelyre pedig a nevelés és oktatás szempontjából igazán nagy szükség van. Ezért is kitűnőnek bizonyulna az állandó orvosi felügyelet az iskolában. Az orvos kötelessége volna főként azokat a gyermekeket tartani szemmel, akik odahaza semmi gondos felügyeletben nem részesülnek, pedig ez sajnos, a kenyérkereső apa és anya mellett egészen megszokott dolog. Néha a gyermek nagyothallása, vagy gyomor- és kisebb bélbaja képtelenné teszi arra, hogy rendesen végezze az iskolában kötelességét és itt a szakszerű orvosi kezelés többet használ a tanítói fegyelemnél. Rövidlátás, amely a szemet megerőlteti és a gyermeket sokkal hamarabb kimeríti, igen gyakran oka figyelmetlenségnek, néha a ruha egy ránca, amely a gyermeket kelleténél jobban zavarja, mind hozzájárul, hogy az iskolában eltöltött pár óra teljesen hiábavaló legyen. Nem tudjuk eléggé hangoztatni az iskolaorvos állásának rendszeresítését, mert elvégre csaknem teljesen kizárt, hogy egy tanitóembernek annyifelé kiterjedhetne a figyelme és mindaddig, amíg ezek a külső körülmények elhárítva nincsenek, addig igazán ideális tanításról nem is szólhatunk. Anyakönyvi statisztika november haváról. Nagysomkuton november havában születtek: Lázár Lajos fakereskedő és neje Stein Helén- nek „Ibolya“ október 30. Drágos Vazul napszámos és neje Buhán Máriának „Gusztáv“ november 5. Pap Pávelnek „Vazul“ utólagos anyakönyvezés. Deuts Ferencz utólagos anyakönyvezés. Tamás János napszámos és neje Hágán Juliánnának „János“ november 17. Buttyán Miklós cipész és neje Buttán Herminának „Paulina“ november 14. Jura Gábor napszámos és neje Gecze Máriának (halva született) november 21. Házasságot kötöttek: Cziczán György kisbirtokos Buda Annával november 22. Pap László asztalos Dunes írmával november 25. Meghaltak: Buttyán László napszámos és neje Lupczer Ilonának „Sándor“ 2 éves gyermeke hörghurutban november 5. Pap János és neje Buttyán Máriának „Katalin“ nevű 4 hónapos gyermeke, gyomorbélhurutban november 9. Pap Jánosné, szül. Buttyán Mária 34 éves, tüdőlobban nov. 14. Pap Imre 75 éves napszámos, végelgyengülés nov. 15. Huszti Sándor fazekas, terjedőhűdés nov. 20. Koncz István kovács és neje Hézsó Ilonának „József“ nevű 16 hónapos gyermeke, tüdőlobban nov. 21. Rád János 70 éves napszámos, kimerülésben nov. 22. Deuts Pál (utólag anyakönyvelve). Tibii János kisbirtokos és neje Varga Klárának „Verszávia“ nevű 18 hónapos gyermeke, „tűdő- lobban nov. 27. CSARNOK. Kitárt ablakok. Pérjhez adták. Az anyja mikor megigazította fején a mirtusz-koszorut, görcsös sírásra fakadt. A kis fehér leányszobában mindenki sirt. A rokonság asszonyai vörösre dörzsölték KŐ VÁR VIDÉK a finom batiszt-zsebkendőikkel a szemeiket s ebben a kétségbeesett környezetben a kis fehér arcú menyasszony úgy állt ott, mint egy mosolygó mártír. A kis Tarpataky Emmát eladták. Egy kész halottnak eladták, egy betegembernek, egy múmiának, Korponay Lázárnak. De fogatai voltak ennek a múmiának, sürgő-forgó cselédsége és kétezer lánc tiszamenti földje. Mikor Korponay Lázár és immáron Korpo- nayné Tarpataky Emma a templomból négyes fogatukon berobogtak a Tarpataky kúria lombokkal ékesített, kőoszlopos kapuja alatt, a fiatal férjet négyen emelték le a kocsiról és úgy tették egy hirtelen felbontott ágyba. A tüdeje kínozta újból, a mely múmiává tette. Talán az izgalom ártott meg a gyenge tüdőnek. Erős köhögés fulasztotta az uj férjet, a testét kiverte az izzadtság. A köszvény is hozzájárult ! ehhez és Korponay Lázár nászéjszakáján az iszonyú kínoktól összezsugorodva csúnyán káromkodott. A lakadalmas vendégek sietve menekültek a szomorú házból s a patyolat-arcú gyermekasszony hirtelen magára rántott pongyolában, lábán még a könnyű fehér menyasszonycipővel ott virrasztóit az ura ágya mellett s rémülten dugta be füleit, mikor a nászszobában egy-egy keservesebb káromkodás verte föl az éjszakai csöndet . . . II. Korponay Lázár és a felesége fürdőre mentek. Valami eldugott erdélyi fürdőben húzódott meg a fiatal pár, ahol a nehéz illatú fenyves levegőnek kellett volna meggyógyítani a múmia romlott tüdejét. Az esküvő utáni napon már vonaton ült a múmia és a párja. A Tarpataky család sietett megszabadulni a betegtől. Aztán meg minden jajszava ennek a nyomorult embernek kiáltó vád volt a szülőknek, hogy koporsóba zárták ime a lányukat. A hegy mögötti fürdőnek elegáns hoteljében káromkodott ezután Korponay Lázár. Az első emeleten kényelmes szobákról gondoskodott az öreg Tarpataky, aki a leányát és a vejét lekisérte. A betegnek igen erős volt a hegyháti levegő. Mesterségesen készített, fenyőillatos, hőmérővel regulázott levegőt szitt tehát s a vánkosokra záródó ajtókon a külső világból még egy parányi szellő sem tévedhetett be. A köszvény is kínozta folytonosan, nagyon kellett hát vigyázni. Korponay Lázár nehéz természetű ember volt. Nem tűrt meg senkit maga mellett, csak a feleségét. A halvány arcú gyermekasszonynak éjjel-nappal ott kellett virasztania a káromkodó beteg mellett. A köszvényes lábára a borogatást kellett raknia, a beteg tüdejének pedig az orvosságot készítenie. III. Délutánonkint úgy alkonyat felé kiszaba- dolhatott egy kissé az asszony. A beteg ilyenkor egy órára elaludt. Az elkinzott asszony kifutott a fürdősétányra és valahol egy félreeső pádon kéjjel, mámorosán szíttá az üde, virágillatos, balzsamos levegőt. A kur szalon fehérernyős teraszszáról vidám cigánymuzsika hallatszott. A fiatal gyermek-azszony eltűnődve, ittasult lélekkel hallgatta s a szive gyorsan, érthetetlenül kezdett dobogni. Ismeretlen, csodálatos érzés feszitette a keblét, forró perzselő hullámok borultak a szivére; sírva fakadt. Azután sietve menekült vissza a beteg szobába. A sétányon kiváncsi tekintetek kisérték leányos alakját, férfiak forró pillantásai simogatták a gyöngéd, karcsú termetét. A szegény gyermek-asszony megérezte ezt és megrázkódott a gyönyörűségtől. Hallotta néha, a mint halkan suttogtak utána: — Szegény asszony be kár! . . . Asszony. Ez a szó úgy megrázta. Miért asszony? Nem, nem érti ezt. Ez a szó olyan sokat jelent. Mi az? Benyitott a hőmérővel regulázott levegőbe, a betegszobába. Talán azért asszony, mert ápolja, ezt az élőhalott embert? És másnap nem ment ki a sétányra. Levelet irt az anyjának, többek között azt kérdezte tőle : — Anyám, miért vagyok én asszony ? Magyarázd meg, mert úgy éget, gyötör, perzsel a kérdés. Miért, miért ? Jár az valami gyönyörrel, boldogsággal, szenvedéssel, fájdalommal, Anyám! Te is asszony vagy, te tudsz erre 5 feleletet adni. Ez a szó engem úgy megremegtetett. Mikor ezt a szót hallom, félek magamtóL Valami bűvös erő van benne Anyám, valami láng, mely üszköt vet a vérembe, félek, hogy őrültséget fogok elkövetni. Anyám, kétségbe ejtő kételyek kínoznak. Én nem vagyok asszony. Érzem, érzem ! Hiába mondják mások, hogy az vagyok, én nem hiszem. Mi az asszonynak lenni? Anyám, kérlek, könyörgök, követelem felelj nekem: ugye nem vagyok asszony ? A levélre a következő választ kapta : „Leányom, a nőnek többféle hivatása van. Neked a legnehezebb jutott osztályrészül. Te asszony vagy! . . . Másnap újra kiszaladt a sétányra a szerencsétlen gyermek-asszony. Ahogy a pádon ült s a vidám zenét hallgatta, mindegyre határozatabb lett benne valami vágy. Néha leszeretett volna borulni a virágos földre, hogy csókolja azt, virágillatba szeretett volna temetkezni, napsugárban fürödni . . . Valami földöntúli, magasztos után vágyott; valamit óhajtott, sóvárgott, — de hasztalan. Maga sem tudta, mit akar. Az erős vágyakozás heves fájdalmat okozott, keserves sírásra fakadt. Szembe vele magas csinos férfi állott meg. Merőn nézte őt s az arcán bámulat és hódolat tökrözött egyszerre. A gyermek-asszony ijedten ugrott fel. Remegve mélyedt tekintete a férfi égő tekintetébe és bizonytalanul, erőtlenül fordította el a fejét. — És sietett betegéhez. Az orvos csöndesen adta az utasításokat az asszonynak. — Asszonyom, a beteg állapota nagyon rosszra fordult. Ma van a válság. Ha a lázat kibírja az elgyöngült szervezet, meg van mentve. De vigyázni kell fölöttébb. A legkisebb ingerültség és vége mindennek. A csillapító szereket méltóztassék folytonosan alkalmazni. A köhögés ingerli a beteget és megöli. A,legparányibb légáramlat föltétlenül halálos. Érti? Ne járjon hát be senki. Az orvos eltávozott. — Szegény asszony! — mormogta magában, a mint lehaladt a lépcsőkön. — Embertelenség ilyen teremtést egy múmiához láncolni. Az asszony egyedül maradt a betegével. Figyelmesen megnézte, hogy jól záródnak-e az ablakok és az ajtók. Nem, nem juthathatott be ide, az orvosságos szagu, langyos levegőjű szobába egy parányi szellő sem abból a külső, üde, tiszta, erős levegőjű világból. A szenvedő sápadt arcú gyermek-asszony megnyugodott. Odaült a férje ágya mellé és aggodalmasan hallgatta a nehéz lélegzését. Korponay Lázár válságos órákat élt át. Arcán ott viaskodott az élet vágya a halál irtózatával. Olykor körcsösen rándult meg az egész teste s hideg, verejtékes kezével megragadta a felesége karját. S az asszony ekkor is arra gondolt: — Hát ez az asszonynak lenni? A vánkosokra záródó ajtó levélnyilásán egy fehér lap hullott be. Az asszony gépiesen vette föl a levelet de aztán felnyitotta. Neki volt címezve és igy szólt: Asszonyom! Hallgasson meg ! Hetek óta vagyok az árnyéka, ön ismer engem! Én vagyok az akitől mindennap megfutamodik, de akivel azért mindennap találkozik. Én tudom, hogy ön nem gyűlöl engem. Én pedig imodám Önt. Asszonyom! Ne zárkózzék be egy koporsóba azzal az emberrel, aki nem is férje. Önnek élnie kell. Hallgasson hát rám. Én boldoggá tudnám tenni. Ami szivemben gazdagság van, mind Önnek adom. És Ön azt hiszem, ebben szegény. Asszonyom, hallgason meg - könyörgöm! A szenvedő gyermek-asszony reszketve ugrott fel. Vadul szorította a szivéhez a levelet és gyűlölettel, elkeseredve nézett a férjére. Korponay Lázár állapota éppen a válság fordulópontján állott. Az elkinzott asszony most tudta, hogy milyen vágy volt az, mely olyan sokáig sorvasztotta. Igen, élni, élni akart, szeretni szerettetni. Lángoló, haragvó tekintettel nézett a lázában vonagló múmiára s aztán vad, erős elhatározással odarohant az ablakhoz és fel- szakitotta.
