Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
1906. november 25. Vadászati jog bérbe adás. Nagynyires község határában gyakorlandó vadászati jog 1907. évi január 1-től kezdődő 6 évre f. évi december 14-én délelőtt 10 órakor nyilvános árverésen Nagynyiresen a körjegyzői irodában haszonbérbe fog adatni. Kanyaró községünkben. Még mindig fordulnak elő szórványosan újabb és újabb kanyaró megbetegedések és igy alig lehet kilátás arra, hogy az iskolák a f. évben már megnyíljanak. Arcképes igazolványok. A íéláru vasúti menetjegy váltására már kiállított arcképes igazolványok a jövő 1907. évre idejekorán leendő érvényesítésük végett a magyar királyi államvasutak igazgatóságához (Budapest, VI. kér. Andrássy-ut 73. sz.) már beküldhetők, legkésőbb azoban december hó 31-ig okvetlenül beküldendők. Azoknak az igényjogosultaknak, kiknek a folyó évben arcképes igazolványuk még nem volt, a jövő 1907. évre azonban ily igazolványt szerezni kívánnak, az igazolványt csak a fent- jelzett időben kell kérelmezniök. Különösen figyelmeztetnek az érdekeltek, hogy az igazolványok érvényesítése és az uj igazolványok kiállításáért lerovandó egy korona kezelési illetéket a vonatkozó kérvénynyel egy időben, de külön postautalványnyal, amelyen a pénz rendeltetése világosan közlendő, a m. kir. államvasutak központi főpénztára címére (Budapest, VI., Andrássy-ut 85. sz.) küldjék be. Bélyegjegyek fizetés gyanánt el nem fogadtatás a beküldőknek visszaküldetnek, pénz a folyamodványnyal nem küldhető. Kötél általi halálra ítélt asszony. A besztercei törvényszék kötél általi halálra Ítélte Manlup Tódornét, egy 46 esztendős román asszonyt, a ki most egy éve megmérgezte az urát, a fiát és a menyét. Az elitéltnek 25 esztendős legény szeretője volt de ritkán találkozhatott vele a családja miatt. Ezért szánta halálra a három embert, kik közül az ura meghalt, a másik kettő utóbb meggyógyult. A mérget növényből főzte a gonosz asszony és káposztába keverve etette meg áldozatiaval. Mikor rukkolnak be az újoncok? A legutóbb megejtett sorozáson bent maradt újoncokat az érdekelheti most legjobban, hogy vájjon mikor kell berukkolniok? A most besorozott ujonc- jutalék bevonulási idejet 1907. év január 15-ére tűzte ki a hadvezetőség. A most kiszolgált katonák még bent tartott része december elején szabadul meg. A januárban bevonuló újoncok szolgálati ideje 1909. szeptember közepén telik le. Hat kilométert a vonat alatt. Borzalmas szerencsétlenség történt e hó 5-én este a nyíregyháza-mátészalkai vonaton. Egy ember Ftas állapotban két kocsi közé esett a mely 6 kilométer távolságra vonszolta magával. A szerencsétlenség akkor történt, a midőn a vicinális Kállót elhagyta. A holttestet a kállósemjéni kazántisztitó gödörben találták meg másnap reggel. Az esetről a következő részletes tudósítást kaptuk: Juhász Pál a Nyirbéltek mellett levő Lebuj tanyai dohányos 4-én bement egyik társával nyíregyházára, hogy az útlevelüket megsürgessék, mert Amerikába készültek. Másnap taligán mentek át Kállóba, a hol jól felöntöttek a garatra. Itt Juhász elhagyta cimboráját, kiment az állomáshoz és felszállott a Szalka felé menő esti vonatra. Bizonyosan a friss levegő jótékony hatását akarva élvezni, nem maradt bent a kupéban, hanem kiment a kocsi perronjára, a honnan, alig hogy a vonat elindult a kerekek közé esett. Szerencsétlenségére a fütő készülék csapjában nadrágszijjá- nál fogva fennakadt és igy a vonat teljes 6 kilométer távolságra hurcolta Juhászt, aki az esés után pár perccel kiszenvedett. A kállósemjéni állomás egyik kazántisztitó gödrében találták meg másnap reggel az irtózatosan megcsonkított hullát. Feje és két lába félig el volt koptatva, oldalán szintén rettenetes seb tátongott. Juhászt felesége és öt gyermeke gyászolja. Az alkohol a kórházakban. Dr. Chyzer Kornél m. tan. a belügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője a kórházak igazgatóit rendeletben utasította az 1905. évi alkoholfogyasztásra vonatkozó adatok előterjesztésére. A rendelet a következőkép szól: A külföld azon kórházai és gyógyintézetei, melyek teljesen kiküszöbölték a szeszes italok használatát, ugyanolyan, sok tekintetben pedig kedvezőbb gyógyitóeredmé- nyeket érnek el, mint azok a kórházak és gyógyitóintézetek, melyek az alkoholtartalmú italokat rendszeresen alkalmazzák. Az absti- nencia álláspontján álló kórházak emellett teljesen kikerülik az alkoholélvezet okozta károkat. Tekintettel tehát arra, hogy a kórházakban nemcsak gyógyitószerként, orvosságul adják a szeszes italokat, hanem úgy a betegek, mint az orvesok és az ápolók az étkezéshez is kapnak reneszerint bort vagy sört, tájékozást óhajtok szerezni arról, hogy kórházainknak milyen nagy az alkoholfogyasztása. Ennélfogva felhívom, hogy a mellékelt kimutatásban mutassa ki a vezetése alatt álló intézetnek 1905. évi alkohol fogyasztására vonatkozó adatokat. Előfizetési felhívás. 1907. január elsején jelenik meg az „Iparoskáté“ című kézikönyv, mely a magyar iparosság mindennapi útmutatója lesz. Az iparos üzleti életében feltétlenül szükség van olyan gyakorlati kézikönyvre, mely általános ipari kérdésekben felvilágosítást nyújt és magában foglalja mindazt, amit iparosembernek tudnia kell, hogy a hatóságok nagy tömegében, az ipari közigazgatás bonyolult részleteiben eligazodhassék. Az „Iparoskáté“ arra vállalkozik, hogy a magyar iparosvilágnak praktikus tanácsadója legyen. Ismertető cikkei, szakbeli dolgozatai, amelyek avatott szakemberek tollából valók, állandó értékűek lesznek és évről-évre kiegészítést nyernek a beállott változásoknak megfelelően. Nem szórakoztató kalendáriumnak indul az „Iparoskáté“, hanem csak hasznos és szükséges közlemények gyűjtője lesz évről-évre, olyan kézikönyv, amelyet napról- napra kezébe vesz minden mesterember, minden gyáros és munkavezető, aki felelős azért, hogy a műhelyben és a gyárban minden úgy történjék, ahogyan ezt a törvény és az üzleti okosság parancsolja. Összefoglalása lesz ez mindenfajta jogszabálynak és tudnivalónak, amit szem előtt kell tartani kifelé: a megrendelővel szemben és befelé: az üzleti személyzettel szemben, ezenkívül felvilágositó az adó- és illeték-ügyekben és a peres ügyek mindennapos kérdéseiben. Kimerítő sematizmusa révén valóságos almanachja lesz az egész magyar iparnak, amelyet egy ipartestület és egy iparkamara sem nélkülözhet, amely ott lesz minden első és másodfokú iparhatósági referensek íróasztalán. Arra az időre, mig az uj ipartörvény elkészül, valóságos hivatása lesz az „Iparoskáténak“, mert az egymást érő miniszteri rendeletek tömegébe némi világosságot fog hozni és a legújabb elvi döntések rendszeres feldolgozásával kétségkívül hasznos szolgálatot fog tenni a magyar ipari rendtartás ügyének. A munka tizenöt ivre terjed. CSARNOK. Utolsó udvarló. Utolsó udvarlója én vagyok, Gondolja jól meg asszonyom. Harminchat éves lesz maholnap, És férje túl a hatvanon. A szeme alján finom ráncok, Hajában itt-ott szürkeség, Harminchat éves — s nem boldog, És nem volt soha dőre még ! Hivalg vele: Hü volt urához, A kit soha nem szeretett, De azt nem tudja, ugy-e édes, Miért élte át az életet ? Utolsó udvarlója én vagyok, Gondolja jól meg asszonyom. Ha elkerget, de fogja bánni, Ha ön is túl lesz majd a hatvanon ! Sz. E. _______________KŐVÁRVIDÉK__________ Me gtört szív. Valahonnan messziről került ide egy faluból a nagyvárosba, a kis utcába. Nem volt senkije, semmije, csak egy kicsi hivatala. Csöndesen, magányosan élt az arasztnyi szobában a húsz éves fiú, olyan csöndesen, hogy szinte szomorúan. Sokszor láttam ablakában ülni, a 5 mint elhallgatta olykor órákig a kert fáinak susogását. Észrevettem, hogy a mint szeme elkalandozik fönn a magasban, a szellő hajtotta ezüstös bárányfelhők játékán, a gondolatai is messze járnak, eltévednek valahová, a hová ez a fiú epedve vágyakozhatik. Egyszer aztán, a szomszédság révén megismerkedtem vele, Sohár Ferenc hivatalnok vagyok, szólt. De nem leszek már sokáig — tette utána jelentős kézmozdulattal. Nincs kedvem már ehhez, valami más leszek___ Ki váncsi voltam mire készül, érdekelt a korán szomorkodásra szánt ember. A szobájában aztán láttam is, hogy bizonyos olyasmivel foglalkozik, a mi nem a könyvelés és számfejtés tudományának gyarapítására szolgál. Költemények, regények, de főleg színdarabok köteteinek tömege hevert az asztalon. A suttogó fákon kívül a kónyvtömeg volt az ő társasága. A lakásán és a hivatalán kívül csak egyetlen helyre járt s ez a színház volt. Főleg az egyik operett-színháznak volt feltűnően gyakori látogatója, az arra való pénzt pedig a szájától spórolta el a szegény fiú. Gyakran voltunk együtt, iparkodtam a bensőjébe látni. Nem bírtam, pedig egész lénye, magatartása elárulta, hogy van a szivében valami, vagy a mely nagyon boldoggá, vagy nagyon boldogtalanná tudná tenni. Egyszer együtt voltunk a színházba, ha jól tudom Lillit adták. Sohár Ferenc az egész előadás alatt álmodozva ült a helyén. A mikor a függöny utoljára lehullott, észrevettem, miképen fojt el egy fájdalmas sóhajtást. Kivételesen nagyot sétáltunk előadás után. Egy kerülővel megint oda jutottunk a színházhoz, a melynek kapui zárva, ablakai sötétek voltak. A busongó fiú megállt. Nézd az épületet, szólt. Feketén, némán marad előttünk, pedig mi szép, színes volt. Most hideg, hangtalan és sötét, olyan mint egy hatalmas koporsó. Valóban tömérdek édes álom, boldogságról szőtt álom temetője. Most siri csöndesség, gyászos kietlen feketeség honol ott belül. A ragyogó lángok kialudtak, a dalok elhangzottak, üres minden. De az elhangzott nézőtéren, a tátongó színpadon, a páholyok mélyében, a kulisszák festett lombjai között sok keserves fájdalom szülte sóhaj bujdosik fönn a magasban a csillár kialudt lámpái között összeölelkezik egy-egy titkon ejtett könnycsepp tűnő párjával. Olykor, ha innen távozom, bármily vidáman daloltak, kacagtak is, én úgy éreztem mintha temetés lett volna. A ravatalt nem látta senki, ott volt valakinek a szivében. Sohár elhallgatott, én pedig mindegyre jobban megilletődve néztem őt, a mig beszélt. Szemében mérhetetlen fájdalom kifejezése látszott. Halkan szólítottam meg, hogy jöjjön haza. — Megyek . . . megyek, suttogta csöndesen, integetve fejét a sötét épület felé. A mikor hazaérve s a platánok alatt a kezemet megszorítva bágyadt mosolylyal mondá: — Bolondokat beszéltem, de ne haragudj érte — szólt. Ezzel elváltunk. Három hétig nem láttam. Egyszer aztán, amikor hazajöttem az egész háznép sirt, szoba- asszonyom pedig elmondta, hogy siessek a Rókusba, Sohár Feri meglőtte magát. A mikor odaértem még élt, az orvos azt mondta, hogy velem akart utoljára még beszélni, siessek, mert nem sok idő van már. A mint odaléptem az ágyhoz Sohár Feri odavont magához és könyörgő hangon elmondta a maga tragédiáját. — Senki sem tudta, miért öltem meg magamat. Neked elmondom. A szivem szakadt meg. Szerettem egy leányt, színésznőt, te sejtheted, hogy kit. Két éve már minden gondolatom az övé volt. A legnagyobb nélkülözések és lemondások árán mentem a színházba, hogy beszélhessek vele. Erre legjobb módnak gondoltam, hogy virágot nyújthassak föl neki, úgy mint mások is teszik Egy félévi nyomorgás után összehoztam az árát. A szép bokrétára ráakasztottam névjegyemet és igy adták fel neki a zenekarból. Fölvonás után pedig siettem föl a színpadra, hogy bemutatkozzam neki. Az öltözője előtt, a melybe épp akkor hordták be a virágotv köztük az én bokrétámat is, sok ember állott. Én is megálltam távolabb, én sem tudtam közelebb jutni hozzá. A körülállók üdvözölték, bókoltak neki és egy szál virágot kértek.
