Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kiőfizotéai »r : Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Egész évre ................................8 K Negyed évre .... 2 K „ . ~ ----------------------------Fé l évre........................................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér kelelos szerkesztő: Barna Benő. MEQJELEN niNDEN VAASRNAP. Vármegyeházunk sorsa. Sokszor foglalkoztunk már lapunkban az úgyszólván gazdátlanul és elhanyagoltan álló vármegyeházunkkal. Már-már azt hittük, hogy végre a község tulajdonába jön az épület is, nemcsak a telek, amelyen az épült és akkor a község azzal szabadon rendelkezhetik, felhasználhatja tetszése szerinti célra, kijavíttatja, rendbe hozathatja és hasznosíthatja. A község, mint az már tudva van, hajlandó lett volna ez épületet tulajdonába venni az azt terhelő szolgalmi jogokkal megterhelve is, csakhogy az épület többi részét valamely közcélra felhasználhassa, hogy azáltal a község fejlődését előmozdítsa. Sajnos azonban a törvényhatóság másként határozott és igy tervünk részben füstbe ment, azért mondjuk, hogy csak részben, mert a törvényhatósági közgyűlés a község ajánlatát el nem fogadta ugyan, azonban intézkedett, hogy az épület valamely közcélra átvétessék. Nem lehet ellenvetésünk a törvény- hatósági közgyűlés célzata ellen, mindamellett nem találjuk jogosnak a hozott határozatot, amennyiben a telek amelyen a vármegyeháza épült, ma is a község kizárólagos tulajdona s igy talán nem is jogosult a törvényhatósági közgyűlés a község beleegyezése nélkül határozni az épületnek mikénti hasznosítása iránt. Amennyiben azonban a törvényhatóság a hozott határozat szerint, hasonló célra kívánja azt felajánlani, mint azt a község is szándékolta, a község bátran beleegyezését adhatja. Mindenesetre azonban erkölcsi kötelessége községünk képviselőtestületének, hogy a kitűzött cél elérésében vármeg^ónk alispánját támogassa és minden irányban oda hasson, hogy ezen községünk fejlődésére nagy fontossággal biró cél mielőbb eléressék és a község régi óhaja teljesittessék. Az épületnek a törvényhatósági közgyűlés határozata értelmében való hasznosítása nemcsak községünknek, de az egész Kővárvidéknek közös érdeke lévén. nagyon helyén volna, hogy a kitűzött cél ! elérésében vármegyénk alispánját, nemcsak községünk, hanem az egész járás lakossága igyekezzék oda hatni, hogy ezen, az egész vidékünkre közgazdasági szempontból is nagyon fontos kitűzött cél mielőbb a megvalósulás stádiumába jusson. Hisszük és bizton reméljük, hogy ha annak érdekében az egész járás közönsége actióba lép óhajunk és kérelmünk nem marad teljesitettlenül. Ezért lássunk hozzá és mozdítsunk meg mindent az ügy érdekében, mert csak úgy várhatjuk a kellő eredményt. A törvényhatósági bizottságnak ez ügyre vonatkozólag hozott határozatát lapunk olvasói tájékoztatása végett egész terjedelmében alább közöljük: Szatmárvárm. közönségének Nagykárolyban 1906. évi október hó 18-án s folytatva tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 15057/906. alisp. — 749/906. Bjkvi. sz. Olvastatott alispán előterjesztése melylyel a nagyA „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Messze tőled. Sir a húr a hegedűmön, Bánatosan rezg a lélek, Felhangzik a szomorú dal: A „felednélek ... felednélek ...“ Zeng a nóta keservesen, Szellő vele messze szárnyal... ... Messze ... messze, más vidéken Csendül meg a bánatos dal. Szellő vele messze szárnyal, Tovább adja a bus regét, Meghallgatják mohó vágygyal A szellem történetét. Tovább szállnak, a nótának Akkordjai szállnak .. . szállnak ... Amig kis ablakod előtt (“iss?** orvul ve meer nem állnak. I AjnrrÁnárscAi kaphatók kedvező részletfizetésre Vertheimer Lipót-nál .líCgJODü VdlTUgepeii Szatmár Kazinczy-utca 17. (A zárdával szembe). á yjegyzél^et Ingyen é« ibérmentve KüldLöK toáraJLneHL._________ Fe lel-é majd viszhang rája, Megrezzen-e ott a lélek, Megszólal-e ajkadról is A „felednélek . . . felednélek ...“? Németh Jenő. A kisértet. Hubert urnák megint rósz éjszakája volt. Alig várta a pitymalást. Okos, felvilágosodott ember létére nem hitt ugyan a kisértetben. de most mégis érezte, hogy vannak pillanatok, mikor a miszticizmus csodálatos hatása alól még a legjózanabb gondolkozásu empirista sem tudja ki vonni magát. Van abban valami meg- büvölő, midőn a transzcendentális világ erőit véljük megnyilatkozni közelünkben. Ott feküdt szinte meredten s ha mégis felriadt olykor-olykor, kénytelen volt bevallani, hogy fél. Mintha már nem is merné oly határozottan tagadni a szellem létezését. Nem is csoda! Feleségét és három gyermekét temette el két hét alatt. Először a legkisebb csecsemő fiát ragadta el a könyörtelen gyermek gyilkos torokgyík. Másnap a legöregebbik, a leánya követte kis öcscsét. Hiába várta oly sóvárogva az első bált, — alig volt tizenhét esztendős. Aztán a szerencsétlen anyán könyörült meg a végzet. Nem kellett végig néznie a halál rettenetes aratását. Két nappal előbb halt meg mint hat éves fiacskája. Volt Hubert urnák egy marcona tekintetű kőszívű őrnagy nagybátyja. Azt beszélték róla, hogy mikor egy ellenséges bomba ledöntötte a lováról hason csúszott át az ellenség közé és tehetetlen dühében fogával harapott agyon egy sebesültet. Még ennek a vad katonának is könny csillogott a szemében, ha Hubertre nézett. Maga a fájdalom volt ez az ember. Teljesen megzavarta lelke egyensúlyát az Isten rásulyosodó keze. Az óra már régesrégen elütötte az éjfélt s ő még mindig nyitott szemekkel fekszik ágyában. Már egy hét óta nem hagyja nyugodni valami sajátságos zaj. Mintha éppen az ágya felett kőművesek vakolnák a falat. Tisztán hallja, mint keveri a láthatatlan kéz a maltert, tisztán hallja a tompa locscsanást, mikor az a láthatatlan kéz a falhoz csapja s tisztán hallja a hátborzongató hangot, mikor ugyan az a láthatatlan kéz egyenletesen simítja a friss vakolatot. ______________
