Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
1906. szeptember 2. KŐVÁRVIDÉK 3 szóval, minthogy a boldogság tökéletesedés nélkül el sem érhető, meg fogunk győződni arról, hogy lehetőleg művelt embernek lenni annyit tesz, mint boldogulni tudni és másokat is boldogítani. Ha továbbá meggondoljuk azt, hogy az embernek célja a boldogulás, akkor a valódi műveltség oly célpontnak fog feltűnni, mely felé törekednie minden embernek, kor-, nem- és rangkülönbség nélkül kötelesség. Ha tehát az életet igy fogjuk fel, akkor a valódi műveltség, vagyis a lehető tökéletesedés, más szóval az erény kötelesség. Nem is más ezek szerint az erény, mint az értelemnek, szellemnek és a jóságnak harmonikus egysége. — Ez a léleknek egyedüli szépsége és erőssége; ez költői- leg szólva a lélek jósága és virága. Helyesen mondja erre vonatkozólag Petőfi Sándor: „Tudod, mi a virág? A földnek jósága, Tudod, mi a jóság? A lélek virága.“ (Vége.) A „Kővárvidék“ közgazdasági problémája. Irta: Csávolszky Mihály, a „kővárvidék belmunkatársa. A Kővárvidék t. olvasói előtt ismeretes tény, hogy lapunk a közgazdasági tér kibővülésében nem csak az oldalszárnyakat támogatja; hanem oda működik hogy a közgazdasági megoldás mely nélkül vidékünk vesztegel meggyökereztessék. Azt hiszem helyesen cselekszem, ha a lőbb szerepet játszó kertgazdaság erősbbé tételével fogom közgazdaságunkat lapunk hasábjain előmozdítani. Csak pár évtizeddel, ha vissza megyünk is a kertgazdaság statisztikájára, azt találjuk, hogy Európában e téren hazánk volt a legszegényebb pedig hol kedvezőbb a kiima, hol megfelelőbb a talaj, melyet kellemesen hasítanak patakocskák, hol van meg arányosabban minden a tenyésztésre szükséges feltétel oly Idegenül botorkált utcáról-utcára. Kalapját mélyen szemébe húzta és ha valami régi ismerősével találkozott, kikerülte. így ért el régi lakása elé. Ott aztán megállt. A lábai megrogytak és a kapuhoz kellett támaszkodnia, nehogy elessen. Egyszerre csoszogó lépteket hallott háta mögött. Már nem volt ideje félre ugrani a ház^ mesterné állt előtte, ki meglepetve tekintett rá. — Jézusom a nagyságos ur! Hát megjött. Be megváltozott. A nagysága is alig fogja megismeri. Ki akartak menni az állomásra, de a pubinak fájt a torka. Az orvos megtiltotta, hogy kimenjen, a nagysága pedig nem merte egyedül hagyni a cseléddel. Örömteljes meglepetéssel állt meg a férfi. Ajkáról egy hang sem jött elő. A szemei azonban egyszerre felragyogtak s önkéntelenül is az égre pillantott.- - Az asszony pedig ezalatt szapora nyelvvel beszélt.- Tegnap kapták meg a sürgönyt és azóta felfordult az egész ház. A kicsikének nincs nyugta. Megmondták neki, hogy holnap jön apa s ő minden áron ki akart menni az állomásra. Alig bírtuk visszatartani. Majd észrevette, hogy a férfi csak oda támaszkodik a falhoz és sápadozik. — Talán rosszul van a nagyságos ur. Tessék csak felmenni. Hisz úgy várják. Az ajtó előtt néma kétségbeeséssel állt meg a férfi. Arcába tódult minden csöpp vére s remegett a teste az izgatottságtól. Valami ismeretlen félelem fogta el s úgy érezte, hogy megfullad, ha soká áll itt. Azután egy hirtelen gyors elhatározással megragadta a kilincset s majdnem beesett az ajtón. Olyan nagy világosság fogadta, hogy be kellett hunynia a szemét, mert káprázott tőle. Mire felnyitotta valaki átkarolta térdét s egy édes, ujongó gyermekhang zenéje hangzott a fübelé: kedvező öszhangban, mint éppen hazánkban s mégis a kertgazdasággal, különösen ebből a konyhakertészettel népünk oly nehezen tud megbarátkozni. Vannak egyes vidékek hol a konyhakertészet már rég életkérdés, és rég űzik; de a vidék oly csekély elenyésző rész mely számításba alig jöhet. A konyhakertészet még máig is inkább csak házi szükségletre termel és a kereskedelemnek mit sem szolgáltat. Ilyenek a község népének kisebb kertjei. Nagyobbak a tanyák kertjei, melyek azonban alig érdemlik az elnevezést, rendesen ekével mivelik, ásót és kézi kerti eszközt alig látnak. A konyhakertészet beékelését a mezőgazdaságba kell hogy meghonosítsuk, mert a kert ha törpévé teszi a mezőgazdaságot, akkor a családnak 10-20 hold föld is kényelmes jó lakást, jó életet és boldogságot biztosit. A legjövedelmezőbb a föld. A kertgazdasággal összekötött kisbirtok. Magyarországnak rengeteg rónája, kővárvidék alkalmas völgyei, esései csak kezdetleges ligetességet öltenek. A tanyák rendszeres gazdaságban ugyan, de minden csinos körzet nélkül állanak. Elvétve találunk itt ott, kertecskéket. Idő még pedig sok idő kell ahhoz, hogy népünk a szokásos mezei gazdálkodásának keretébe más és a mezei gazdálkodással szorosan rokon gazdasági ágat is belé vonjon. A 20-30 holddal biró kissebb gazda ahelyett, hogy maga dolgozna s igy apró családtagjait már gyenge korában a szorgalom és tevékenység csiráival beoltaná, kiadja földjét haszonbérbe s ő maga napestig sétál vagy a szomszédba jár politizálni. Pedig mily kedves hellyé alakíthatná csak kis szorgalommal is kisgazdaságát. Haj, de a kertészetbe sokat kell ám hajolni. A kis és nagy gazda ha őket kertészkedésre serkentjük, különféle vélemények magyarázatával meggyőzni iparkodnak bennünket. A kisgazda termeljen kicsibe, de törekedjen arra, hogy igen korán szállíthassa terményeit a piacra, a nagygazda azonban szorítkozzon a tömeges termelésre. Szüksége van minden önálló családnak zöldséges kertre, mely a házat, nyáron a legegészségesebb táplálékkal látja el sőt a házi állatoknak is jut belőle jelentékeny mennyiségű hulladék. A káposztás kert meg éppen elkerülhetetlen része a mezei és kerti gazdaságnak. Látjuk tehát hogy a konykertészet igen fontos dazdasági ág s a háztartásban nélkülözhetetlen — Édes apám megjött már! . . . Többet nem hallott. Oly erős zokogás tódult ajkára, hogy beleremegett a teste. Rég visszatartott könnyek zápora csapta meg arcát és végig folyt gyermeke arcán. A gyermek pedig a nyakán csüngött és beleduruzsolt a fülébe. — Mikor jött meg apa? Ugy-e már többet nem fog elutazni ? ... Itt marad anyuskánál. Azután csak érezte, hogy piszkos, kérges kezébe valami bársony, puha kéz nyomul. És föltekintett. A szeme már akkor hozzá szokott a fényhez s ott látta előtte a feleségét, egy magas nyúlánk asszonyt, bágyadt mosolylyal, melyen keresztül egy-két könnycsepp ragyogott. Mikor az első rohamnak vége lett, erőtlenül roskadt le egy székre. Oly fáradtnak, kimerültnek érezte magát, mintha egész nap dolgozott volna. Szótlanul ült egymás mellett a férfi meg az asszony. A gyermeket már akkor kiküldték a szobából s egyedül, némán néztek egymás szemébe. A férfi törte meg a csöndet. Csendesen, lassan beszélt. — Hát megbocsátottál Anna? Az asszony ránézett. Könnyei belepték arcát. Megfogta a férfi kezét és egy hirtelen mozdulattal ajkához emelte. — Hogy megbocsátottam-e ? Hiszen én voltam a bűnös, a rossz, a könnyelmű asszony. Én voltam a rossz szellemed. Én taszítottalak a bűnbe, a börtönbe! Hogy megbocsátottam-e neked ? Te édes, te nagy uram. Öt évig imádkoztam a megszabadulásodért. A gyermekünket is megtanítottam imádkozni a te boldogságodért. Nincs bűnöd neked uram. Ér. vagyok a bűnös. Azután újra hallgattak. Künn az utcák háztető sora felett veresen kelt fel a nap. Széjjel vetette sugarait a friss reggeli levegőbe s hirdette egy uj élet megszületését. tényező, mert hisz a gazdaasszony nem találja izét a levesnek, ha hiányzik a zöldség. Nincs színe ha hiányzik a sáfrány, a sertés húsnak némely aprólékos részét is csak káposztával lehet jól felhasználni. Kerti terményeink ma már kezdenek kereskedelmi kivitelt is képezni, mig eddig piacainkon az idegenek szorították ki. Most tehát nincs semmi okunk arra, hogy konyhakertészetünkben ne törekednők a jövedelmezőbb forrásokat kidomborítani. Iparkodjunk azt a munkás néposztálylyal megismertetni, megkedveltetni s akiknek módjában van igyekezzenek földjeiket szegény zsellér embereknek kiadni, 50-100 öles darabokban konyha kertekké; kikötvén, hogy egyedül ily célra használtassák. így nem adok egy rövidke évtizedet hozzá, hogy kővárvidék rónája kis kertekkel szegélyezett egy tömeg gazdasággá alakittatik át, addig azonban mig egyes gazdáink csak a föld vásárlásában leli örömét, hogy az aránylag nagy területről az itt ott megszimatolt szorult anyagi viszonyok között lévő egyesektől minél több földet összevásárolhasson, addig a konyhakertészet vidékünkön vajúdni fog. A nagyobb gazda sokkal kényelmesebb ahhoz, hogy azzal vesződjék. Beülteti a gyümölcsfát a szőlőt; ha terem megtűri, ha nem terem kiirtja feltöri a földjét s vet belé búzát s épit udvarán magtárt s várja benne a jobb időket, ha talán felszökne az ára 10 — 12 forintra. Néhány nemzetgazdasági elv helyes felismerése sokat lendítene Kővárvidék haszonkertészetén. (A nemzetgazdasági elvek fejtegetését azonban szakavatottabb emberre bízom). Mezei és kerti gazdaságot ma már nem is képzelhetünk el konyhakert nélkül. Minél kisebb a kerti mivelés egy kisebb vagy nagyobb birtokon, annál rosszabb az arány a mezei és kerti gazdaság között. Minél több terület vétetik egy birtokról kerti mivelés alá, annál helyesebb lesz az arány, kedvezőbb a mérleg. Különösen a konyhakertben főszempont az legyen, hogy az ásó mivelést minél nagyobb térre terjesszük. Sok konyhakert nagyon is mezei munkában részesül. Eke túrja fel a földjét, borona egyengeti felületét, eke kapál, töltögeti. Már pedig jó és biztos eredményt konyha növényeknél csak a mély mivelés által érhető el. Szőllős, gyümölcsös és egyéb faültetvényesen kívül kisebb gazdaságban ásóművelés alá veendő minden oly terület, melyet annak idején a benne termesztendő növénynek megfelelően megtudunk forgatni. A forgatás, nem mind azt sokan sablonszerűén leírni szokták 60-70 cmt. mélységre kell hogy történjék, hanem ezt, sőt azt is, hogy a forgatás alkalmával az ásónyomnyi rétegek hova, mely magasságba helyeztessenek el; meghatározza a talaj termő és alsó rétege, a fizikai összetétele, az emelkedése és a növény melyet benne termelni akarunk. Ha a termelés főbb alaptételét ismerjük, szükséges az arányokat megállapítani a kertgazdaság egyes ágai között. Az arányt mindenki tudja a saját munkaerejéhez, szükséglete és körülményei szerint önmaga Ítélheti meg leginkább. így azután mindenik a kertgazdaságot a mezei gazdaságba helyesen tudja belé illeszteni. Első a konyha; tehát a háztartási szükség, a nyári és téli hónapokban célirányosan felhasználható főzelék, gyümölcs és feldolgozandó termények. Másodsorban a háziipari szükséglet t. i. olyan növények termelése melyeket maga a gazda családjával, cselédjeivel vagy ezeknek hozzátartozóival feldolgoznak, végre hogy mit termeljünk a kereskedelem számára. Nemzetgazdaságilag is fontos a konyhakertészetnek a mezőgazdaság vetésforgásába való felvétele, mert a gabona termelésünk túlsúlya miatt nem vagyunk képesek a termő rétegnek, annyi és oly sok javító tápanyagokat szolgáltatni, amennyit a gabona neműek és némely ipari növények p. o. a repce, évről évre termeltetvén, igénybe vesznek. Az igaz, hogy újabb időben a gabona termelést az értelmesebb gazdák csökkentik és részben takarmány termelésre térnek át, ez azonban még mindig nem emeli annyiban a gazdaság értékét, mint amennyiben a haszonkertészet azt emelni tudja. Egy okszerűen vezetett gazdaságot nem képzelhetünk el másként, mintha abba mindent, ami a mezei gazdaság körébe tartozik, oda
