Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTi JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ál' : Egész évre ...................8 K Negyed évre . Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VASÁRNAP. /; - Alkoholizmus. Az emberiséget előre való törekvésében, a tökéletességet célzó erőlködésében, a boldogság fantomját hajhászó tülekedésében számtalan rajta kívül fekvő ok mellett legfőképpen az akadályozza, hogy öntudatát, tiszta látását szenvedélyeinek fékezhetetlen hatalmával megtompitja, megzsibbasztja, elöli. Legnagyobb szenvedélyeinek egyike az alkoholizmus, mely egész nemzedékek degenerálására, elfajulására, elpusztulására vezet és amely egyike a legsúlyosabb problémáknak a szociál politika előtt. Magának az alkoholnak fizikai gyilkoló hatását az orvosi tudomány legmérsékeltebb képviselői is kivétel nélkül elösmer- ték, erkölcsi pusztításairól pedig a kriminológia tanúskodik. Az alkoholt újabb ideig csupán mint döbbentő emelkedése idézte elő annak rohamos, szinte feltartóztathatlan elterjedését úgy, hogy most már csak erélyes és megalkuvást nem tűrő állami intézkedések segíthetnének a veszedelmen. Hogy az intelligens, felvilágosodott osztály nyögi az alkoholizmus átkait — sajnálatos, de mivel, hogy öntudatosan rohant a veszedelembe: cinikus mosolylyal napirendre térhetnénk fölötte. Azon elem, melynek megmentésén az államnak és a humánus intézményeknek munkálkodni és fáradozni elodázhatlan kötelességük: a nép, a nyomorúságban sínylődő munkásosztály, mely rabja és áldozata az alkoholizmusnak. A munkásból kiöl minden erkölcsi- séget, minden emberi érzést és az ily bűnös szenvedélyeinek rabjává lett munkás nem törődik családjával és még kevésbbé munkaadójával, aki megfosztja idejétől, bizhatatlansága, tunyasága miatt elveszti kenyerét, a megfertőzött ember minden eszköz, még a leghitványabbat is felhasznál arra, hogy szenvedélyét továbbra is kielégíthesse és igy lesz azután a békés, szerény munkás csak nyűge családjának, a társadalomnak pedig parazitája. Miben keressük ennek a romlásnak, ennek az elfajulásnak a magyarázatát? És mik azok az eszközök, amelyekkel ezeknek gátat lehetne vetni? Az alkoholizmus oka abban rejlik, hogy napjainkban nemcsak az ivási szokás hanem az ivási kényszer uralja a társadalmat. Minden ünnepségen, legyen az akár társadalmi vagy akár politikai vagy mondhatnók talán sokszor döntő szerepe van az alkoholnak. Akiben megvan az erkölcsi bátorságnak ős józanságának az a foka, hogy szembe mer szállani a hamis és barbár előítéletekkel élvezeti cikket ismerték és használták, a kultúra haladásával és az ezzel összefüggésben álló nyomorúság növekedésével az alkohol tápláló szerré lett. És éppen az alkohol becsének ezen megA „KÓYÁRYIDEK“ TÄRCÄJÄ. Toionc utón. — Irta: Kepes Lajos. — A pályaudvar _ előtt megállt a jól ismert zöld tolonckocsi. És a fogházőr kíséretében három csavargó szállt _ ki belőle. Az egyik ötven éves lehetett. Oszbecsavarodó kószált hajjal. Beteges, sápadt arcára a börtön levegője rányomta a tüdővész bélyegét. A másik kettő még fiatal suhanc volt, alig húsz évesek. Sietve mentek keresztül a kiváncsiak tömegén. Az őr egykedvűen követte őket. Az elkülönített szakaszban már könnyebben érezték magukat és mint a gyermekek, kik először utaznak vonaton, néma örömmel foglalták el helyeiket. Szótlanul bámulták a sürgő-forgó tömeget, elkábitotta őket a zaj, a lárma, a tolató kocsik dübörgése. Azután hosszat füttyentett a vonat és lassan, méltósággal indult ki a födött pályaudvarból. Künn a szabad természet ölén, megrésze- gülten a szabadság szellője által, dagadó érzelmekkel utaznak a csavargók. melyet a korcsmába kívánna eltölteni. Érthető tehát, hogy szenvedélyeinek kielégítésére áldozza fel egész keresetét, veti el magától családi nyugalmát, boldogságát. Ha azután iszákossága tehát megA végtelen^ kalászos rónaságon felejti az eszét az öreg. Álmodozva követi az el-eltünő városok és falvak egyforma kis állomásait és szemei könnyel telnek meg. A társa zavarta fel merengéséből. Bizalmaskodva a vállára ütött és jókedvűen kérdezte: — Mit búsulsz öreg? Nem felelt, mintha nem is hallotta volna. — Talán nem örülsz ennek a szép világnak, vagy tán jobban szereted a kótert ? A másik is odaszólt: — Félsz talán hazamenni ? — Nem. Mogorván, dacosan felelt, de azért szemét mélyen lesütötte. — Hová való vagy? — kérdezte kis idő múlva az első. — B . . . i-ből. Mi a mesterséged ? Az öreg büszkén emelte fel a fejét. — Ügyvéd vagyok. — Ügyvéd ?! — röhögött fel mind a kettő. — Tedd bolonddá az öregapádat. Az öreg azonban dühösen toppantott a lábával. és nem akarja magát ezekkel megmételyezni, azt kitagadják körükből, mivel hogy külömb mer lenni a többieknél. Ilyen erős akaratú apostolokra van szüksége a társadalomnak, hogy legyőzÜgyvéd voltam hát. Mit nevettek azon ? Ur voltam. — Aztán, hogy kerültél ide ? — Hogy ? ... Hát úgy! Kis szünet állott be a beszédben. A két csavargó azon gondolkodott, nem akarja e becsapni az öreg. — Loptál talán ? — Nem. — Sikkasztottál ugy-e? Az öreg ismét nem felelt. Behunyta szemét s úgy tett, mintha aludnék. A két csavargó azonban, kiket bántott ez a makacs zárkózottság tovább faggatta. — Mennyit ültél? — Öt évet, felelte mogorván és kelletlenül. — Vácon? — Ott. — Vácon még jó dolog van. Ott legalább jó a koszt. De Illaván, ahol én három esztendeig ültem, ott aztán megismeri az ember, mi az a fegyház. Minden kis szamárságért olyan szigorúan büntettek, hogy mindnyájan el voltunk keseredve. Egy barátom a kit Vácról hoztak ide, mesélte milyen jó dolguk volt ott. _____— Hogy hívták a barátodat ?__________ Az összes Szatmárnémeti tanintézetekben használandó _ - \ r * r r legjutányosatolD áron Kapliatólt Tankönyvek es írószerek reizer János " könyv- és papír kereskedésében Szatmárnémetiben, Deáktér.
