Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-26 / 34. szám

1906. augusztus 26.

KŐVÁRVIDÉK

3

csülje és méltányolja a nemes törekvéseket és adja meg, miként az irás mondja, az Istennek azt, a mi az Istené, az embernek azt, a mi az emberé.

A műveltség harmadik kellékének az elvek által vezérelt akaratot, vagyis a jellemet említettük. Elvei csak annak lehetnek, a ki életcéljával és az ember rendeltetésével legalább is némileg tisztában van. Elvek alatt ugyanis azon erkölcsi törvényeket, a tapasztalás által igazolt életigazságokat értjük, melyek tetteinkben vezérfonalul szolgálnak. Ezen elveknek egy részét a nevelés, más részét saját tapasztalás alkotja meg az emberben. Ezen elvek határozott irányt adnak a léleknek. Sem az általános ismeretek, sem az aesthetikai és erkölcsi érzelmek nem elegendők arra, hogy az ember boldogulhasson, mert a szilárd akarattal nem biró, tehát ingatag jellemű ember legnagyobb tudománya és művészete mellett és másnak szánandó játéka leend és az élet erős küzdelmeiben sem magát megvédeni, sem övéit megoltalmazni tudni nem fogja. Az élet erős küzdelmeiben nagy mennyiségű erkölcsi erőre van szükség s ha ezt az emberek bennünk nem látják, hajlandók lesznek bennünket eszközül, vagy játékul választani, de vezérül, vagy védőül soha. Ez az erkölcsi erő tekintélyt ad az egyesnek és akaratlanul is hatalmassá, a gyöngék vezetőjévé, az erősök tanácsadójává teszi.

Az élet számtalanszor bizonyítja, hogy tudósok, művészek, vagy valamiben kiváló férfiak ezen erkölcsi tőke nélkül jelentéktelen szerepet játszanak és sokkal gyöngébbek játékszereivé lesznek.

Valódi műveltség tehát csak e háromnak: az ismereteknek, az érzelmeknek és az akaratnak összeségében áll. Hol e belső harmónia meg van, ott az külsőleg is megfog nyilatkozni, mert a természet örök törvényei szerint a belső és külső között összhang van.

Nem mondhatnám, hogy Ostende kábitó zsibajában jól éreztem volna magam. Néhány napi ott tartózkodás után szedtem is a sátorfámat ésanémetkatholikusok centrumába Kölnbe utaztam, s innen Münchenbe, Salcburgon és Bé- csen át Budapestre hozott a száguldó gőzparipa.

Boldog voltam amikor a határon magyarul üdvözölt a kalauz s nem kevésbbé kellemesen érintett amikor Pozsonyban magyarosan készített ételt ehettem. Hasztalan, a magyar gyomor nem bírja a válogatott finom francia és német konyhát, amely külföldön mindenütt dívik.

Nagy darab világot jártam be néhány hét alatt; országokat melyekben tetőpontján áll a kultúra és gazdaság, városokat, melyeknek hírétől visszhangzik a világ. Mégis nyugodt lelkiismerettel mnndhatom, hogy Budapestnél szebben épített és gyönyörűbb fekvésű várost nem láttam. Ha ki tudnánk használni a mi fővárosunk szépségét, ha megfelelő reklámot tudnánk csinálni hazánknak a külföldön, özönle- nének hozzánk az idegenek, mert meggyőződésem, hogy szebbet és jobbat mint nálunk a külföldön sem találnak.

Megfigyeltem azt is, hogy a külföldön a villamos világítás teljesen kiszorít minden más világitó eszközt, mert bebizonyult, hogy jobb olcsóbb és veszélytelenebb minden másnál.

Amit figyelmébe ajánlok igen tisztelt honfitársaimnak, különösen a kereskedőknek és iparosoknak, az a reklám, a hirdetés, amely külföldön olyan szerepet játszik, mint a mindennapi kenyér. Üzlet, gyár, bolt, áruház, vendéglő és önálló kereseti ágaknak egyike se tudja nélkülözni a külföldön a mindeneket éltető, a becsületes reklámot.

Nagy és gazdag lesz Magyarország akkor, ha a mi produktiv osztályaink is olyan nagy súlyt fognak helyezni a hirdetésre, mint Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában.

Telepitvényes munkások.

Ha még oly rendkívül magas napszámot ad is Magyarország a dolgos osztálynak, mégis csekély marad az átlagos évi bér és csekély lesz az inger a dolgos népesség szaporítására mindaddig, mig minden évszakban nem képes elegendő foglalkozást adni a gazdasági munkásnak, mindaddig mig a rövid, de kövér évszak keresményen kell élődnie az esztendő hosszú sovány szakaszában.

A magyar mezőgazdaság e szerint huzamosabban kénytelen a munkáshiánynyal küzdeni, mint más országé, mely termelésében több oldalú s az évi munkát egyenletesebben osztja be vagy mely a puszta mezőgazdaság mellett házi ipart is folytat s ezzel tölti ki mezőgazdasági munkától szabad idejét.

Legüdvösebb volna a magyar mezőgazdaságra nézve olyan független napszámos osztály, melynél belehetne kopogtatnia, valahányszor idegen segélyre szorul s mely nem verné költségbe, mikor a gazdaságban a munka szünetel.

De miként élhetne meg másfelöl e napszámos osztály ? Iparos munka melyből a mező- gazdasági szünidő alatt fentarthatná magát, nincs; a dologtalan időközben tehát vagy parlagul kénytelen a munkás heverni s ez esetben a dolgoztató gazda a munka időt oly busásan megfizetni, hogy a napszámos az év többi szakában is megélhessen belőle, mikor azután a mezőgazda megint nem lát abból hasznot, hogy a munkást csak koronkint foglalkoztatja; vagy a munkás kénytelen mellesleg foglalkozást keresni; mi nagyban csak valamely kisebb gazdaság, akár haszonbér fejében fenntartja magának az első szót a bérlő munkára megfogadásánál.

De akár tulajdonos, akár bérlő a munkás, világos, hogy ilyen napszámos a mezőgazdának csak félig lehet napszámosa, mert éppen mikor leginkább szorul segítségre, annyi a dolga saját gazdaságában is, hogy alig győzi, az ő termése is csak akkor érvén, tarló alá, mikor a nagyobb birtokosé.

A mezőgazdának azonban nagy oka van megelégedni, ha csak ilyen félnapszámosokat is kap, mert pénzen ha még oly bőkezűen osztogatná sem könnyen talál elegendő munkást. Minthogy továbbá a napszámosok, kiknek valamicskéjük van, jobbadán falvakban tehát a külön-külön fekvő javadalmaktól gyakran jó távol tanyáznak, a nagybirtokosság kénytelen volt arra törekedni; hogy saját jószágán egy- egy darabot kihasogatva, napszámos családokat telepítsen meg évek egész sorára;

Efféle munkások még nem igen számosak hazánkban, de a nagy helységektől távol eső és földeikből nélkülözni is képes uradalmaknak igen üdvös ez intézkedés, nem mintha tán igy jutányosabb volna, hanem igy biztosabb a munka.

De még a terhek egy részét is leveszik a a telepitvényesek az uraság válláról, a baromban és gazdasági eszközökben megkivántató leltárról gondoskodván, mi tőkével nem igen biró uradalomban tekintetbe volna veendő; ha másfelöl a telepitvényes lakok építése tetemes beruházásokkal nem járna.

HÍREK.

Augusztus 25.

Személyi hir. Gróf Teleki Sándorné leánya gróf Teleki Domokosné látogatására Kolozsvárra utazott.

Ófelsége a király 76-ik születésnapját augusztus 18-án ünnepelte községünk közönsége is, mely alkalommal a római katholikus templomban isteni tisztelet tartatott.

Áthelyezett szolgabirák. Dr. Falussy Árpád főispán Galgóczy Árpád dr. szolgabirót Erdődről Csengerbe, - Kállay Ödön szolgabirót Csengerből Mátészalkára és Jeszenszki Béla szolgabirót Mátészalkáról Nagykárolyba helyezte át. Ezek szerint az erdődi szoigabirói állás most üresedésben van, melynek sürgős betöltése iránt a főispán legközelebb fog intézkedni.

A körorvosok fizetése. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter méltányolva a vármegyei körorvosoknak a fizetés-javítás tárgyában évek óta hangoztatott panaszát, már legközelebb rendezni óhajtja a körorvosok illetményeinek kérdését. E célból rendeletet intézett valamennyi vármegye alispánjához, hogy a vármegye járásainak székhelyén lakó körorvosokra vonatkozó kimutatásokat tiz nap alatt terjesszék fel. E kimutatások a körorvosok működése körére, fizetésére és utiátalányára vonatkoznak.

Pénztárnok választás. A Nagybányai Kereskedelmi Bank igazgatósági választmánya legutóbb tartott ülésésében töltötte be a Ro- belly Lajos elhunytával megüi esedett pénztárnoki állást. Pénztárnoknak több pályázó közül egyhangú bizalommal Bátory Gusztáv mérnököt választották meg, ki ideiglenesen már hónapok óta általános megelégedésre töltötte be a pénztárnoki tisztet.

Trafikosok helyett automaták. A magyar dohány kisárusok a minap jártak Wekerle Sándor miniszterelnök és a pénzügyminiszternél a vasárnapi munkaszünet kötelezővé tétele iránt. E célt kívánja lehetővé tenni az a beadvány, amelyet egy magyar vállalkozó nyújtott be a miniszternek s amelyben méltányos feltételek mellett, önműködő szivar és cigaretta elárusító automatákat ajánl fel. Ily automaták Svédországban, Angliában, Dániában s másutt már forgalomban vannak és jó szolgálatokat tesznek a trafikosoknak vasárnaponként.

A közös hadügyminiszter a politizálás ellen. A közös hadügyminiszter a hadtestparancsnokokhoz bizalmas rendeletet intézett, melyben utasítja őket, hogy tiltsák meg a tiszteknek, hogy politizáló társaságokba járjanak, vagy hogy politikai lapokba cikkeket Írjanak. A hadügyminiszter ezt a tilalmat azzal indakolja, hogy az utóbbi időben, főleg a magyar csapatoknál gyakran fordultak elő kellemetlen incidensek az által, hogy aktiv tisztek a politikába ártották magukat.

Kivándorlás Amerikába. A múlt hét folyamán újabban Berger Adolf és neje és Neuman Ignátz szabósegéd folyamodtak Amerikába szóló útlevélért.

Erdővétel. A napokban adták el apuszta- fentősi közös erdőt, illetve az abban kitermelhető fát nyilvános árverés utján. A legmagasabb árt Ecker Béni helybeli lakos ígérte meg, aki 7000 koronáért vette meg.

Pénzintézeti tisztviselők mozgalma. A Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete követelni fogja az egyfolytában való munkaidő behozatalát és állandósítását. Ez egyes bankokra nemcsak hogy nem hátrányos, hanem határozottan több előnynyel bir, mert az alkalmazottak, tudva, hogy délutánjuk nagy része szabad s igy esetleg magán munkák elvégzésére is vállalkozhatnak, az egyfolytában való munkaidő alatt nagyobb szorgalommal és igy nagyobb eredménynyel is végzik el kitűzött munkájukat. Ez külföldön is meg van honosítva és teljesen bevált. Végül azon óhajuknak adnak kifejezést a pénzintézeti tisztviselők, hogy az egyfolytában való munkaidő 8 órától 2 óráig, vagy fél 9 órától fél 3 óráig legyen. A nagygyűlés Budapesten lesz.

Az ellenőrzési szemlék elmaradnak. A közös fő és utó szemlék, valamint a honvéd ellenőrzési szemlék az idén elmaradnak. A szemléket azért nem tartják meg, mert az arra kirendelt katonai és polgári hatóságok a sorozásokkal lesznek elfoglalva.

Módositott vármegyei szabályrendelet. A kéményseprésről szóló vármegyei szabályrendelet

3. §-a következőleg módosíttatott: Minden használatban levő sipkémény a nyári hónapokban harminc napon belzl egyszer, a téli hónapokban legalább kétszer kitisztítandó. Oly helyeken, hol a napnak nagyrészén vagy éjjel is tüzelnek, a kémények minden két hétben kitisztitandók. A sátoros nyílt kémények legyenek azok kőből, mord vagy egész téglából, paticsból vagy deszkából építve, a kéményseprő által leendő tisztítás kötelezettsége alól kivétetnek és azokat