Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
1906. augusztus 19. KŐVÁRVIDÉK 3 kéményseprési szabályrendeletben előirt nyilvántartás egyöntetű vezethetése céljából készítesse el elnök a szükséges nyilvántartási mintát és azt alkalmazkodás végett minden jegyzőnek küldje meg. Ferenczy József indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a jegyzők vasúti menetdij kedvezmény iránti kérelmének elintézését illetékes helyen megsürgetik Stern Mór az elnöki megnyitó beszédében tett azon megjegyzésére nézve, hogy a gyűléseken a jegyzői kar nagyon csekély számban jelenik meg rendesen, konstatálja, hogy ennek magyarázata abban rejlik, hogy sok jegyző nincs azon helyzetben, hogy az azzal felmerülő költségeket viselhesse. Ebből kifolyólag indítványozza, hogy a jegyzőknek az évenként kétszer megtartandó rendes gyűléseken való megjelenéssel felmerülő költségeket éppen úgy, mint a tanítóknak az iskola fenntartó fizeti meg, a jegyzőnek a községek térítsék meg, természetesen az elnöknek a gyűlésen való megjelenését igazolt úti számlája alapján. Az előterjesztett indítványt egyhangúlag elfogadta a közgyűlés és megbízta elnököt, hogy e tárgyban tegyen vármegyei alispánhoz előterjesztést. Becsky György indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az esetről-esetre megtartandó vármegyei közgyűlések előtt azon jegyzőket, kik vármegyei bizottsági tagok, egyleti elnök értekezletre hívja egybe, amelyen megállapodás történjék a gyűlés elé kerülő tárgyak állásfoglalására nézve. Még több kisebb indítvány letárgya- lása után jegyzőkönyvi köszönetét mondott a közgyűlés Gellért Endre nagybányai városi polgármesternek a tanácsterem szives átengedéséért. A közgyűlés után a Rupold-féle vendéglőben társas ebéd volt. Hasznos tudnivalók. Közli: Csdvolszky Mihály, a „Kővárvidék“ belmun- katársa. (Folytatás és vége.) Az egyedüli valóban olcsó és legtöbb főzelékre nézve a legalkalmasabb eltartási mód a főzelék szárítása. A szárítást akként eszközöljük, hogy a nagy tömegű vizet, mely különböző nemeknél 70-90 százalékát teszi a zöldségnek, oly módon távolitjuk el, hogy e mellett az összes, főleg az izszerek, szintúgy a a természetes szin a friss főzelékhez lehetőleg hasonlítva megtarthatók maradjanak. Ezen feltételeket azonban csupán csak egy megfelelően alkotott szárító készülék segélyével lehet elérni, melynél a nem igen forró légáram a főzelékkel megrakott cserényt gyorsan érinti és fölül a főzelékektől elvont nedvességgel szabadon távozhatik. Némely főzeléknél mint pl. kalaráb, kelkáposztánál stb. a megtisztított és megfelelően felvágot főzelékeket előzetesen párologtatni szükséges, vagy rövid ideig fel kell főzni. A sütőkemencében vagy a pecsenye sütőjében való szárításnál a termény elvesztené az egész friss főzelék izét, miután előbb sülne meg minden, mielőtt szárításra kerülne a sor. Az aszalt főzelék használatánál figyelembe kell venni azt, hogy ezeket nehány óráig a főzés előtt friss vízben kell beáztatni, hogy a szárítás által tőlük elvont vizet újból felvehessék, mert ha száraz állapotban kerülnek azonnali főzés alá, izüket elvesztik s kemények maradnak. A főzelékszáritására a legjobb tűzhely- szárító szerkezetet a Pollák cég gyártja Bécsben, IX. Waisenhaus Gasse 6. Az ilyen tűzhelyszá- ritó nem igényel saját tüzelést, hanem főzés alkalmával a tűzhelyre állítandó. A cukor borsó hüvelyeit, mikor még bennük a szem alig fejlődött ki, megszárithatjuk. Igen jó pótszer a megszáritott hüvely télen a húslevesbe. Egy maroknyit a zöldséghez keverve kitűnő izt ad a levesnek. A szárítás legalkalmasabban akkor történik, ha kenyérsütéskor, sütés után a borsót tiszta papírral leteri- tett plehen a kemencébe rakjuk. A megszáritott borsó száraz helyen tartandó. A virág hordása a gomblyukban nagyon légi és a legfelsőbb körökből ered, melyek ennek a divatnak már rég múlt századokban hódoltak. XVII. Lajos diszkabátján állandóan burgonyavirágot viselt Parmentier, a burgonya behozójának tiszteletére. Azóta a virághordás divatja a gomblyukban egyre terjed és ma már a divat a nap minden órájában más virágot ir elő a gomblyuk számára. Az előkelő francia társaság reggel, ha puha kalapban és felöltőben kimegy, hogy kutyáit megsétáltassa, vagy egészségi szempontból maga mozogjon egy kissé, kis ibolya csokrot tűz a gomblyukába; délután fehér szegfűt, ebédnél orchideát, este a színházban a divatos Gardéniát. Volt idő, mikor a párisi divathősök semmiféle virágot sem hordtak, mert hire terjedt, hogy a walesi herceg, a férfidivat királya a virágot száműzte gomblyukából, de ez a hir szerencsére valótlannak bizonyult és a régi kedves szokás újra felelevenedett. A párisi nőnek a virág nem is divatcikk már, hanem valóságos életszükséglet. Szalonja, boudoirja olyan, mint egy illatos kert csak az a baj, hogy a tudósok utóbb nagyon veszedelmeseknek mondták ki ezeket a szobákban elhelyezett virágokat. Egy londoni orvos azonban az ellenkezőjét állítja azzal, hogy a virág a beteg kedélyét felvidítja. A politikában is van szerepük a virágoknak. így a royalisták ibolyát, a legitimisták liliomot és a boulangisták vörös szegfűt hordtak. Ez utóbbit használják jelvényül a szocialisták is, mig az osztrák antiszemiták a fehér szegfűhöz folyamodnak. I. Vilmos császár kedvenc virága a mákvirág volt, melyet az ő tiszteletére egész Németországban hordanak. Boldogult emlékű Erzsébet királynénk, valamint ő felsége is tavaszi gyopárt kedveli. Vegyünk egy dértől megcsípett csipkerózsa magtokot, préseljük ki erősen, öntsünk egy liter mennyiségű bolyóra 3 liter tiszta pálinkát, adjunk hozzá 3/4 kgr. törött fehér kan- dis cukrot, kavarjuk össze jól és öntsük az egészet egy kőkorsóba, mely 8 napig meleg helyen tartandó. Az igy készült oldatot korsóstul együtt itatós paprion szűrjük keresztül s öntsük üvegekbe, melyeket óvatosan dugaszolszinezte magának, hogyan fogja az urának pár napos élményeit előadni. De leírhatatlan rémületére — csak egy levél várta - kusza, gyors betűkkel odavetve — azt a vádat, mely női büszkeségét vérig sértette s lelkén zokogásra fakasztó vérző sebet ejtett. „Méltatlanná váltál szerelmemre, máig nem hittem bűnösségedben, bárha olvastam a . . . . Piros szegfű esdeklését, de azt képzeltem, hogy büszkeséged agyon sújtja azt, ki szemet mer reád emelni. Oh! én vak férfi! De ma láttalak, bár befátyoloztad magadat, mikor a légyottra megjelentél. Én leszámoltam magammal. Te elparentáltad a boldogságomat. A te számodra uj életre van feltámodás. Váló pörünk után azé lehetsz, kiért engem bemocskoltál. Kerülöm a botrányt. Mert kardomtól nem akarok megválni; ez mindenem. Beleegyezem, hogy a válópört te indítsd meg, a világ szemében legyek én a hibás !“ így szólt a levél, melyet Irén alig birt kibetüzni. Már a vonaton ült, amely szédítő gyorsasággal száguldott vele leánykori otthona, szülei hajléka felé, mikor derengett az a világosság körülötte, hogy milyen gyalázatos árulással a hitvesei hűség ellen — gyanúsítja őt a férje. Most már nem hiúságból, hogy flast- rommal fedett pattanásait eltakarja a fátyol, vonta azt összébb, de azt hitte, hogy minden szem leolvassa az ő nagy szégyenét. Azon hevenyében elbeszélte meglepett szüleinek a dolgot, miért kellett távoznia, miért akarja okvetlenül azonnal beadni a váló keresetet. Az öregek hibáztatták mindkettőjük el- hamarkodását - hisz elvégre szeretik egymást, mindent rendbe lehet hozni. De Irén nem tágított, ha már olyan mélyen alázta meg férje, hogy olyan vádakat birt emelni ellene, menynyire kiűzhette a szivéből, mikor már el is hitte azokat. De a meglepetés sora azután rajta volt, mikor az édes anyja megkérdezte: „És kivel gyanúsít az urad?“ Bizony erre még harmadnap sem talált feleletet, mikor már az ügyvédnek alá is irta a váló kereset beadására a meghatalmazást. Simán, minden akadály nélkül gördült le a válóper abban a kiszabott tempóban, ahogy az már vánszorogni szokott, egyik fórumtól a másikig. Azóta sok álmatlan éjjelen gondolt erre az aktusra. Egyiknél sem hazudott, mert az > oltárnál szeretett a bírói teremben válni akart s ha azt kérdezte volna a békéltető biró, amit ezeken az éjjeleken a lelke kérdezett: „hát már nem szereted te halovány asszony azt a férfit, kinek holtodiglan esküdtél hűséget“ — vájjon arra mit feleltél volna, hiszen te nem tanultál meg hazudni?! Hányszor érezte azt az ellágyulást, mely leolvasztotta a haragot torló jégkérget is a szivéről. Most már tudatt volna sírni, megtagadni asszonyi méltóságát és ez a gyöngeség is jól esett neki. De csak addig tartott, mig ismét emberek közé került, ami ugyan ritkán történt meg. Nem járt sehova, őt sem keresték fel. Hallgatag lett, némává tette a lelki bánat. Még levélben sem érintkezett senkivel s hogy az urát előléptetve egyik vidéki garni- zonba helyezték, azt is attól a rokonától tudta meg, aki már az első tárgyalás előtt békéltetni akarta őket s bünbocsánatot kért a férje számára, ki a féltékenység szenvedélye által, elvakulva csak napok múltán ocsúdott fel any- nyira, - hogy az asszony üresen maradt szobáját felkereste — hol az Íróasztalon fekvő, befejezetlen kézirat vázlata tiszta képet helyezett eleibe szörnyű tévedéséről. De táviratai válaszolatlanul maradtak, leveleit felbontatlanul küldte vissza. Békéltetésre felkért nénjét, kinél Irénnel megismerkedtek — nem engedte — betegség ürügye alatt magához. Minden közeledési kísérlete hasztalan lett. Csak most évek múltán, mikor már a Curia is helyben hagyta, hogy két szív örökre idegenné váljon egymáshoz - akkor tudta meg, — hogy férje, az az Bodor százados belátta milyen ártatlanul vádolta őt meg. II. Már szívesen levetette volna Irén a szobaleány jelmezét, de nem akarta barátnőjét cserben hagyni, kihez gyermekkori tiszta barátság fűzte s kiért tuszkulumából emberek közé tért hogy megpróbáljon ismét társas lény lenni', akkor is mosolyogni, mikor a heggedő seb még mindig fáj. Ámde most nem kell megerőltetnie kedélyét, csak összeszedni ügyességét s azzal kimenteni a háziasszonyt a zavarból. Már hallja is a Bradácsné lépteit, ki a szobába lépve elragadtatva szemléli a bájos székelyleányt. „Kijöttem drágám, hadd lássalak, féltem, hogy elárulom magamat, ha akkor látlak először ebben az alakban, mikor szerepedet megkezded odabenn.“ „Remélem, jó nevelésű emberek a vendégeid s engem nem fognak észrevenni?“ - kérdezte félig szorongva, félig tréfásan Irén.
