Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-12 / 32. szám
III. évfolyam. Nagysomkut, 1906. augusztus 12. 32-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKLT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElófiiBOtóHi ár: Egész évre ................................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEOJELEN niNDEN VASÁRNAP. Legyünk praktikusok. A proletáriatus egyre növekedik nálunk. Napról-napra több azoknak a szerencsétleneknek a száma, kik kenyeret, munkát, foglalkozási kört kérnek tőlünk, mert az a munkakör, amelyre a képesítést megszerezték, már be van töltve. A proletáriátus kérdése feltétlenül egy másik kérdés fölvetődésével is jár. Ez a másik kérdés a pályaválasztás kérdése. Az ilyen nagy horderejű kérdések taglalásával, a melyek életbevágóak, mindig a gyakorlati eredmények és tapasztalatok érveit kell figyelembe venni és sohasem az elméleti argumentumokat, bárminő szépek és tudósak is legyenek egyébként ezek. A pályaválasztás kérdésénél pedig mit mutatnak a gyakorlati eredmények? Ha szét nézünk azon a szellemi proletariátuson; amelyet az utolsó évtizedben a mi iskoláink termeltek, meg kell döbbennünk az elénk táruló képen. Az iskola produktivitása itt valósággal abban merül ki, hogy egész generációkat nevelt — az éhenhalásnak. Méltóztassék csak megfigyelni azokat A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Messze Rodostóba . . . Sűrű felhő takaróból a hold, nap kilátszik . .. Tárogatós kuruc nótás de szomorún játszik. - A hangjára annyi szívből, annyi sóhaj száll el... Tele van a kuruc szive sok keserűséggel . . . A bús panaszt tán a sűrű minden bokra érzi, Hogy visszhangzik a bús nóta: „Rákóci Bercsényi“. Hej, azóta, a nótáról, annyi éve telt el . . . Tele van a kuruc most is sok keserűséggel... Bús panaszát viszhangozza erdő minden iája: Nem jön vissza Rákócival kuruc szabadsága ... Tárogatón most is hangzik az a kuruc nóta S megmozdul egy sir ott távol messze Rodostóba! 51mon József. # Piros szegfűk.- Irta: Dr. Ssátzné Grósz Gizella,. — Sűrű porfelhő verődött a robogó fogatok nyomán, melyet a szél olyan kavargásba hozott, hogy a kocsi egész szürke fellegben látszott az életpályákat, a melyekhez az utat épen az iskola jelöli meg. Ezek az életpályák, csupa nyomorúsággal intenek felénk; gond, vesződség, nyomor jelzik e pályák mértföldköveit. Nem akarunk e cikk keretében a bizonyító példák egész rendszerével szolgálni, csak éppen a mindennapi élet szembetűnőbb példáit idézzük, hogy egy csekélyke, de annál intenzivebb fénysugárral rávilágítsunk az iskola által megjelölt és mintegy ránk kényszeritett pályák hiányaira. Ott vannak a túlzsúfolt orvosi, ügyvédi és hivatalnoki pályák. Nem akarunk, beszélni a tanítói és tanári pályákról, a melyekről köztudomású, bogy egyetlenegy megüresedett tanítói, vagy tanári kathedrára százszámra akad pályázó. Ha szétnézünk azon a szellemi pro- letáriatuson, a melyet az utolsó évtized termelt, ijedten kell kérdeznünk, hát milyen pályát kell választania az életküzdelembe induló ifjú nemzedéknek? Nos, erre a kérdésre megvan a felelet magában a kérdésben. Csak ezeket a pályákat úszni, mintha nem is Erdély vadregényesen fonódó hegyei között, de a nagy Hortobágy, homokszemü utjain vágódtak volna a kerekek az ut porába, úgy, hogy Bradács Imréné hasztalan formált tölcsért a kezeivel — de a színházi gukkert is hiába vette segélyül — azon a lomha szürkeségen, mely körül vonta a kocsikat — nem bírtak az élesen látó szemei sem áthatolni s igy a várakozás izgalmával leste — vájjon mind jönnek a várt vendégek ? A gondos háziasszony szorgoskodásával ismét és újból átnézte az asztalt — mely angolosan kényelmet nyújtott, dacára azon példabeszédnek „sok jó ember, kicsi helyen is megfér“ — az egész asztal elrendezésen meglátszott a praktikus asszony megfigyelése, a ki semmi felesleges holmival nem terhelte azt meg — ami a férfi kéznek útjában volna. Ragyogó tisztaság és fény tündöklött a terítéken, de minden olyan hiányzott - a mely a férfi mozdulatainak terhére vált volna. Hisz tulajdonképen ez csak egy kis barátságos összejövetel volt, egy kis meglepetés az ura számára, a ki a tanyai életben még a születésnapjáról is megfeledkezett. így az asszony gondja volt a vendégség ellátása a jégbehütött italoktól kezdve egész az illatos havannákig. Már napok óta örült annak a meglepetésnek, mikor az ura a cséplőgép füstjével eltelve hazajön - nem fog sietni le nem szabad választani. Van ezeken az élethivatásokon kívül a megélhetési utaknak, pályáknak egy egész csatorna- hálózata, a melyeken mind a boldogulás révébe juthat az ember. A pályák megválasztása dolgában talán nem árt, ha kissé tanulmányozzuk azon országok viszonyait, ahol nincs proletáriatus, vagy ha van is, de nem jöhet számba. Nem kell tulmenni a kontinensen, itt van Németország! A németek praktikus érzése nem tűri azt, hogy éhenhaló orvosok, pályázati reménységek sovány malasztján élő tanítók, hivatalnokok tapossák az egymás tyúkszemét akkor, amikor annyi tisztes pálya van, amelyen igen jól boldogulhat az ember. Ott van az ipari pályák légiója, a gazdasági és kereskedelmi foglalkozások ezerfélesége. A német józan gyakorlati érzékkel felismerte a pályák uj kincsesbányáját és feléje terelte a maga uj generációit. Ott van követendő példának a britt szigetország, a hatalmas Anglia. Vájjon min alapult állampolgárainak jóléte s önönmagának is hatalma, ha nem azon, hogy az ipari és kereskedelmi ágak fontosságát a verendáról a toroköblitő spriccerrel férje elibe, kinek kutató szemei áthatolni szeretnének a felkuszó folyondár sűrűjén hol marad az asszony? gyorsított lépésekkel közeledik s akkor a vendégek kórusba olvadva kiálltják „éljen a mi Imre barátunk“ össze koccintják poharukat. Milyen igazi meglepetés lesz az. Oh! most is örül Bradácsné mind ennek bárha szép sima homlokán egy-egy kis redő képződik mely nem engedi elpalástolni — hogy az ünnepélyes hangulatába egy kis ürüm vegyült. A világért sem a gastronomi terén érte balsiker, mert még az a vágya is, hogy a Zólyom huszárőrnagy kedvence, a fúrj se hiányozzék, sikerült — pompás kövér példányokat szereznie. Hanem hogy ki servirozza ezeket az asztal körül? Majd kétségbe esett a gondolatra. Már ezerszer mea culpát érzett, mikor hirtelen felhevülésében gyorsabb tempóban olyan formán legyintett a kezével, hogy az a szoba leánya arcával annyira közvetlen érintkezésbe jutott, hogy egy jól idomult pofon elnevezését plagium nélkül viselhette —’ de most Szent Antal javára szívesen áldozta volna az e havi megtakarított konyha pénzét, ha a megtörténteket udvari nyelven szólva „dementálni“ lehetne. De azt meg nem történté, még sem lehetett változtatni - mert Biri egyszerűen a faképnél hagyta az asszonyát. Töprengéséből vendége Szalontay Irén
