Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
2 KO VARVIDEK 1906. január 28. „Tizenhat éven aluli gyermekeknek tilos a korcsmába menni!“*) Gyönyörű felirat ez! Dicséret illeti érte a községet . . . S ezt megtehetnék minden községben! . . . — Cselekedjünk! Itt az ideje! . . . Mozduljon meg a társadalom minden rétege! . . . Ahol szükség van rá s alkalom is adódik, mutassa ki az alkohol káros voltát . . . Mit müvei? Kiket nevel? S ne engedje, hogy még ezután is ily mértékben szedje közülünk áldozatj át. Szűcs Gyula. Vármegyei községi és körjegyzők egyletének gyűlése. A szatmárvármegyei községi- és körjegyzők egylete e hó 24-én tartotta meg Szatmáron a „Pannónia“ szállóban közgyűlését. A gyűlésen mintegy 50 községi és körjegyző vett részt. Bodoky Béla egyleti elnök megnyitó beszéde után üdvözölve a megjelent tagokat a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A közgyűlés első tárgya a vármegyei tisztviselők tiszti értekezlete által az alkotmány védelem tárgyában felvett jegyzőkönyv kivonata, mely az alispán által tudomásvétel végett megküldetett. A felolvasott jegyzőkönyvben foglaltakat tudomásul vette a közgyűlés. A következő tárgya a gyűlésnek a „Szatmárvármegye“ cimü lap felhívása volt az alkotmány védelem tárgyában. *) Ilyen szabályrendelet vármegyénkben is meg van, csak minden községben végre kell hajtani (szerk.) rom — megállított. A század fele ellenség lett, és a legpontosabb számítással egy harci támadásra készítette elő a századot. Itt az erdőség és a sziklás hegység nehezítette kissé a nyomulást, de az ő határozott katonai technikája sikerrel járt és két órai előnyomulás után szokott hangon szólt: fiuk! a negyedik bataliont kell századunk felével megtámadnunk. 1200 lépésnyire észre vettük a 4-ik bataliont, a mint a legmélyebb csöndben hordták a zsemlyét Ró- zsinenitől, az ezred markotányosnőjétől, a kit mondhatom a katonai követelmények legimpozánsabb tudományával áldott meg az ur Isten, mivel az összes tisztek és altisztek nevét szolgálati nyelven ismerte III. Eme dicső véletlen hadnagyunkat annyira felingerelte, hogy támadást vezényelt s a hurráh! jelszóval megtámadtuk a 4-ik zásálóalj eme pihenő különítményét, szóval a tréfa komolyban elsőrendű véletlen lett volna. Erre a jelentős véletlenre a bataillons-commandant dühös lett s rögtön „abmarschieren“-t vezényelt. Dühében, miután a mi jó hadnagyunk nem jelentette rögtön, talán örömében, győzedelmünket, elrendelte, hogy holnap századunkkal megfogjuk ismételni a támadást s ez az eset még szebb Tekintettel arra, hogy a jegyzői egylet, mint ilyen testület politikai ügyek tárgyalásába nem bocsájtkozhatik, úgy ezen, mint az első tárgy tárgyalását a közgyűlés után tartandó külön értekezletre halasztja, mely értekezletről szóló értesítésünket alább fogjuk közölni. XT. gyűlés 4. tárgya, a nyugdíjalapról vezetett 1904. évi számadás volt. A bemutatott nyugdíjalapról vezetett számadás vagyoni állása készpénzben: 24.777 K 95 f. értékben: 147.751 K 10 f. összesen t 172.529 K 05 f. Ezzel kapcsolatosan több jegyző ama felszólalására, hogy mi az oka annak, hogy a jegyzők részére megállapított fizetési pótlék 1905. évre még kiutalva nincsen, kijelentette egyleti elnök, hogy ennek oka abban rejlik, hogy a kiutalás alapját képező kimutatásokat ez ideig az egész vármegyéből csak négy főszolgabíró terjesztette be és igy a kiutalás nem eszközölhető. Megállapittatott azon körülmény is, hogy a vármegye területén számtalan jegyző van a ki dacára annak, hogy 3—4 év óta választatott meg és a jegyzői nyugdíj egyletbe felvéve nincs, a minek oka az, hogy a jegyzők személyében előforduló változásokat a járási főszolga- birák illetékes helyen nem közük. Ennek megakadályozására a közgyűlés minden járásba egy jegyzőt jelölt ki, a kinek kötelessége lesz a járás területén előforduló változásokat azonnal bejelenteni, a főszolgabirák pedig külön keresendők meg annak teljesítésére. Az egyes járások területére a következő jegyzők jelöltettek ki. A szatmári járásba Veress Sándor, a nagykárolyi járásba Szabó Dezső, a mátészalkai járásba Komoróczy Jenő, a nagysomkuti járásba Erdőss Aurél, a szinérváraljai járásba Stern Mór, a csengeri járásba Nagy Gyula, az erdődi járásba Vaday Lajos, a nagybányai járásba Komoróczy Péter és a fehérgyarmati járásba Kolonay László. Kimondotta továbbá a közgyűlés, lett! a mennyiben győztünk s az Eger vizébe szorítottuk őket. A támadás lezajlása után egy Török nevű újoncot századunktól megkérdezett az őrnagy: — Te, ki az van; neked Bataillons-kom- mandant? Török kissé megátalkodott s gúnyos szemmel félig röhögve felelte: — Hi-hi-hi! hiszen maga az! Erre aztán megdagadtak nyakán az erek akár Rózsa Sándornak s szigorúan elrendelte, hogy egy hétig minden este egy órát, t. i. 7 - 8-ig a hadnagy ur az egész századdal iskolázzon. Másnap megkezdődött az iskolázás és pedig igy: Hadnagyunk rágyújtott egy egyptomi cigarettára s ezzel igy kezdé : — Fiuk, micsoda őrület az, a mit az őrnagy ur tesz, ebugatta németje, puffogtatja a levegőbe a szót, mint manőveren a vaktöltést, holott a katona legfőbb erénye a „Maul halten und weiter dienen.“ Itt már tudtuk, azaz sejtettük, hogy a mi hadnagyunkat magyar katonának teremtett az ur Isten. És hogy miként!? de annyi bizonyos, hogy az őrnagy ur, a né- möt, ezt az iskolai órát megtudta s ezért hadnagyunkat feljelentette : igy szegény a hadbíróság elé került, a honnan mint polgár tért vissza. hogy a fizetési pótlék után kiszabott 50% nyugdíjalap, melynek behajtását a járási főszolgabirák már el is rendelték — tekintettel arra, hogy még a régi nyugdíjalap szabály van érvényben és az újonnan alkotott alapszabály még jóváhagyva nincsen — annak jóváhagyásáig a kimutatott 50% nyugdíjalap behajtása tartassák függőben, mire vármegyei alispán megkeresendő. A gyűlés 5. tárgya az „Erzsébet jegyzői árvaház“ érdekében központi egylet elnökének az iránti megkeresése, hogy a nevezett árvaház javára rendezendő sorsjátékra kibocsátandó sorsjegyekből a vármegye területén a jegyzők által hány sorsjegy fog vásároltatni, illetve elárusittatni. A közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy 1000 korona értékű sorsjegy el- árusitásáért garantiát vállal. A sorsjegyek az egyleti elnökhez küldessenek ki, a ki megfelelő arányban fogja kiadni a vármegye területén levő jegyzőknek, kiknek erkölcsi kötelességük a részükre kiküldött sorsjegyeket elárusítani. 6. A „Községi Közlöny“ ügyében Uszkay Bálint elnök, mint szerkesztő megkeresését, mely szerint a jegyzők ügyével foglalkozó vármegyei lap kijelölését kéri, — tudomásul vette a közgyűlés és arra a „Szamos“ cimü lapot jelölte ki. A tárgysorozat 7. pontja szerint előterjesztett egyleti számadást és előirányzatot elfogadta a közgyűlés. Ezután tárgyalás alá került a Gömör- megyei jegyzői egylet átirata a nyugdíj rendezése s viszonosság kimondása végett. Az átiratban foglaltakat a közgyűlés a magáénak vallja. Elnök bejelentette, hogy a módosított egyleti alapszabályok jóváhagyást nyertek. Tudomásul vette a közgyűlés és határozatilag kimondotta, hogy az a hivatalos lapba egész terjedelmében közöltessék, hogy minden jegyző azt ismerje. A következő vagyis a 10. pont alatt több indítvány került tárgyalás alá, melyek Egy este a véletlen úgy hozta, hogy az egész század otthon volt. Tornister vizittet rendelt az őrmester. Rohan fel az emeletre a kapuőr, századunktól való zsidó fiú s teljes erejéből meglöki az ajtót és „habt-acht“-ot kiált. Az egész század szeme az ajtó felé irányult, s a mikor megpillantottuk hadnagyunkat (persze mi még annak tartottuk) mint polgárt, nem maradt szem szárazon. III. — Búcsúzni jöttem — úgymond. Ragaszkodjanak szivük minden dobbanásával a magyar földhöz, a melyen élünk és halunk. Becsüljék meg polgártársainkat, akár elegáns kabátot viselnek, akár munkászubbonyt, mert az ő verejtékes munkájuk teremti elő az eszközöket a katona fenntartására s mondom önöknek, hogy én polgár lettem, nem másnak a következménye ez, csupán: „egy napnak a század gyakorlatából.“ S ezzel revolvert rántott s szivén lőtte magát. a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni .....................— illetve kitisztítás végett elvállal az ...... „E lső Kővárvidéki Műgőzmalom és Qlajgyár“- INTiAG-YSOMUS-UTOINT. ----------
