Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

2 KŐ VÁRVIDÉK 1906. julius 1. Kis jóakarat, kis öníegyelmezettség, egy kevés józan gondolkodás majd egész más irányba tereli nemzetünk haladását, fejlődését, jólétét. Utazás kedvelt virágaink körül. Közli: Csávolszky Mihály a „Kővárvidék“ belmunkatársa. Most, hogy a tulipán kultusz oly hatalmas erővel hálózta be az egész or­szágot, helyen valónak tartottam, egy kis elméleti kirándulást szerezni „kedvelt virágaink körül.“ Fő célom azonban a tulipán kultivatiója s annak kedveltségé- nek ősi kutatása volt, melyet el is értem, de inkább tudományos alapon, népies alapon legyűri ezt a rozmaring. Rosma- rius ofic. Melyet mesterkéletlen szives látással ölelt keblére a magyar, a növény­jövevények sorából. Igazolja a tengernyi népdal, mely azt a virágot ünnepli. Oly tüntetőén foglalkozik vele a népköltés még a virágok királynője, a rózsa rová­sára is, hogy mint nyilatkozat, általános nép voks megérdemli a figyelmet, annál inkább pedig, mert célzatosságot nélkü­löző kifejezése a nép hajlandóságának a rozmaring iránt s mesterkéletlen kötésű gondolat gyöngyeiben adja meg a külön­ben igénytelen külsejű növénynek a szívből fakadó „Isten hozott“-at. E dal­szakok nem ismert lantos szivében fakadt s talán azért őrzi oly híven ezer meg ezer ajak, de meg amit azok zengenek, mindig uj marad, a fájó édes érzelem, mely ifjit és a leányka szive húrjait rez­gésbe hozza. Pongyolaságuk mellett is oly üde, illatos koszorút adnak, hogy nem hálátlan munka e rozmaringszálak összetűzése. Erdélyi János népdalgyűj­tése, meg Cserjés László 1001 népdala (1888.) egész kincsbányájok ezeknek. Kaptam a palócságtól olyant is mely triviális volta miatt nyomda festék alá egymás elé fogva. Genuában láttam először 7 — 8 emeletes házakat is. Megérkezve a Riviérára, folytattuk utun­kat kénytelenségből vasúton, most feleségem a tengeren való utazásra egészségi okokból nem vállalkozhatott. A büszke Genuát elhagyva s a Riviera di ponentén haladva, rövid utazás után San Pier d’ aramé következik. Igen csinos iparüző város 35000 lakossal, amit joggal az olasz Manches­ternek neveznek. Majd cornigliano Ligure 7000 lakossal gyönyörű völgyben fekszik. A község­től nem messzire van a Kastel Peirano egy tündöklő villa mindjárt utána következik sestri Ponente 17000 lakossal. Régebben Sestónak hívták, mert Genuától 6 mértföldnyire fekszik a római utón. Kiimája nagyon enyhe, azért az üdülők szívesen látogatják. A várostól 8 kilo­méternyire rábukkanunk egy rendkívül szép kis községre. S. Giovanni Battista a neve, gyö­nyörű villákkal körülépitve. Kis távolságra ta­láljuk Peglit. Igen látogatott klimatikus gyógy­hely 9000 lakossal, hires parfüm gyárral. Villái közül különösen említésre méltók a Villa Palla- vicini, Doria és Rostán villák. A Pallavicini villa az ő nagyszerű parkjával, csodaszép sétányai valóságos labyrintot képeznek gyönyörű víz­esésekkel. Peglitől 3 kilométernyire fekszik Pra hires sardella kereskedéssel. Majd Voltri 15000 lakossal iparüző város, Aqua Santa kénvizéről hires, kiránduló hellyel. Ettől 7 kilométernyire találjuk széltől védett helyen, gyönyörű sétá­nyaival Arenzonot, majd Cogoleto-t. Itt látható Columbus Kristóf lakóháza 1826-ban helyre­állítva. Varasze vidéke nagyon szép. Abbisolo gyönyörű templommal, ahol igen értékes fest­mények láthatók, a környéken gyönyörű villák­kal. Itt született II. Gyula pápa. Itt álljunk meg. Kevesen vannak, kik tudják, miszerint ez a pápa volt az, ki a mostani San Pietro-nak nem bocsájtható, meglepett azonban gyűjtés közben hogy az erdély részi magyarság, meg a székelyek népdalában kevés a rozmaring emlegetése, mintha nem volna ez a virág oly népszerű, mint a nagyobbik magyar hazában. Szives fogadását jelzik: Ha a Tiszán át lehetne evezni. Át is mennék rozmaringot keresni, A rozmaring minden ága ihaja, Oly gyönyörű minden szála ihaja. Kis kertemben rozmaring szált ültettem, Minden reggel rózsa vízzel öntöztem, Neki jőve egy nagy égi háború, Össze törte azért vagyok szomorú. Fölszántottam kertem alatt a mesgyét, Bekerítem rózsafával a szélét, Közepibe rozmaringot helyezek, Melléje még nefelejtset ültetek. Zöld ösvényeken sétálok Rozmaring szálat gyomlálok, Rozmaringnak ága Haja, haja rózsa. A szerelmes legény ezzel a virág­gal kecsegteti kedvesét mikor igy dalol neki: Csárdás kis kalapot veszek, Mellé rozmaringot teszek, Szagos lesz az utca merre járok Annál jobban szeretnek a lányok. Rozmaringot tűzök a kalapomra, Gondolkozom éjjel-nappal magamba, Minden fűszál rozmaringat teremne, Minden anya barna kislányt nevelne. Szagos a rozmaring, lehajlik az ága, Gyere kisangyalom üljünk árnyékába, Szép a rozmaring szál, Lehajlik az ága, Nem megyek, nem ülök Rozmaring árnyékába. (Szent Péter temploma) ezelőtt 400 évvel egy tavaszi napon alapkövét rakta le. A régi San Pietronak alakja részben Ra­faelnek a Borgo égése cimü freskóján látható. Az uj templom első építőjéül a lombardiai Bramantit alkalmazta, majd Rafael, Sangolo, Peruzzi s Michel Angelo folytatták s fejezték be. II. Gyula pápát e templom felépítésére állí­tólag az a körelmény indította, hogy óriási sír­emléke majdan elférjen benne, mert ő ezt olyan mértékben tervezte, hogy a régi Péter templomban nem lett volna felállítható. S mi­után az építéshez való pénznek a beszerzése, illetve beszerzési módja különösen Németor­szágban félremagyaráztatott t. i. a pápa búcsút engedélyezett a bűnök bocsánatára s az ezek­ből befolyó pénzeket rendelte a templom fel­építésére fordítani, ez a körülmény szülte az­után a reformációt. Alkalomszerűnek találtam a megemlítést, miután éppen most 400 éve, hogy ez történt. Sadona élénk kikötő város 40000 lakos­sal. Kikötője 1197-ben épült s a legbiztosabb kikötőhelye a Középtengernek; igen élénk iparüző város sok gyárral. A város már a rómaik alatt fennállott, sokszor el lett pusz­títva különösen a longobárdok és saracenok által, de mindig újból felépült. 1810-ben Napo­leon ide internálta VII. Pius pápát. Ekkor mondta Napóleonnak azt a nevezetes két szót a a pápa t. i. amikor az internálás megtörtént: „Comediante!“ Nyilván azt akarta ezzel kife­jezni, hogy az egész csak komédia; majd midőn ezen Napoleon felbőszült, újra csak ennyit mondott „tragediante“ ezzel mintegy megjó­solni kívánta Napóleonnak a tragikus végét. Gyönyörű széles utcái s igen szép tem­plomai vannak. Búcsújáró hely is, hol Tin- torettonak egy Mária képe látható. Vado hadi­kikötővel, hires a római ásatásokról. Gyakran nevezik a jegyes párok egymást kölcsönösen „édes rozmaring szálaménak, de egyébként is sűrűén sze­repel mint a legény és a leány szemé- lyesitője; például: Rozmaringszál violám, Neked nevelt az anyám, Napraforgó, rozmaring, Hived leszek síromig. Csak szeress kedvesem, mig van ideje, Mig a rozmaringnak zöld a levele, Hajolj hozzám mint a nádszál, Édes virág, rozmaring szál. Rózsám lakik rozmaring utcában, Piros rózsa nyílik ablakába, Rózsa nyílik a nyomába, Rozmaring hajiig utána. A Rác Pali hegedűje, Sárga rigó rozmaringom virágom. Márton diák rozmaring szál, Rozmaringszál levendula galambom. De a legtöbb rozmaringos népdalom édes búsan fájó érzés vonul át, mert ellenállhatatlan hajlamot érez magában a szabad természet gyermeke arra, hogy bár öntudatlanul, de mindent a saját gon­dolkozása szerint alakítson át, — érzel­mei — szenvedélyei, eszméi, ábrándjai önkéntelen is át ömlenek azokba a ter­mészeti tárgyakba, a melyekkel naponta érintkezik. Látnivaló ez, kivált a rozma­ringnál, melyet a sírva vigadó magyarnak népköltészete a búbánat jelképezőjévé avatott. Ilyenek: Megüzentem az édes anyámnak, Gyöngykoszorut kössön a lányának. Két szélére két' szép rozmaringot, Közepébe csokros búbánatot. Bezárhatod rácsos kis kapudat Nem taposom többé udvarodat, Vethetsz belé rozmaringot, rózsát Nem szedem többé gyönge ágát. Bergeggi kis-község igen szép innen a visszatekintés az eddigi Riviérára. Következik Spotomo mandola terméséről hires, majd Noli nevezetes római tornyaival igen szép goth stylü temlommal, korái halá­szattal; sok bor, olaj terem itt; vörös alabás- trom termeléssel. Ettől 8 kilométernyire talál­juk Finalmarina mellett Final Borgó községe­ket régi várral Del Casetta és fegyházzal. In­nen Piatra Ligureba, majd Loanoba érünk. Temploma hires a benne levő kiváló festmé­nyeiről. Itt megtekintésre méltó a Doria vár és kastély. Loano mellett volt 1795-ben egy csata a franciák és osztrákok között. Albenga, itt született Titus Aelinus Procutus római császár. Székesegyházában van egy Raphael festmény. Igen szép villái az üdülők kényelmére épültek. Alassio 5200 lakossal télen enyhe éghajlata, nyáron tengeri fürdője miatt igen látogatott hely. Vendéglői ezért a legnagyobb conforttal vannak berendezve. Van 2 szép kolostora, bú­csújáró hely. A közeli erdőben láthatók a ró­mai utak maradványai. Hires gyönyörű rózsái­ról is. Laiguelia után következik Pigna d’ Andora fürdőhely fenyő erdőkkel s kénforrással. Majd Cervo; Diano Marina s Oneglia 8500 lakossal kereskedelmi város nagy és biztos kikötővel, Itt született a hires admirális Andrea Dora. Látni valók a szép templom, a gyönyörű szín­ház, az Impero folyón keresztül épült 100 mé­ter hid s a szép népkert. A hidon keresztül ha­ladva Perto Maurizioba érünk, innen S. Lorenzo. S. Stefano és Riva Ligurén át Taggiaba jövünk, mely gyönyörű villáival, különösen a villa Spi- nola megtekintésre méltó. Végre San Remoba érkezünk. Ide majd később térek vissza, halad­junk tovább a Riviérán. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom