Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
4 KŐVÁRVIDÉK 1906. május 27. idegenben keressék kenyerüket, s elvesszenek ránknézve örökre. Pár óra múlva Newhaven felé röpített vonatunk. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 29-én tartotta meg Nagykárolyban a vármegyeháza termében rendes tavaszi közgyűlését. Ritkán láttunk ilyen népes közgyűlést, ami annak tulajdonítható főként, hogy tárgysorozatául: az üresedésben volt alis- páni állás s ennek betöltésével esetleg megüresedő állások választás utján leendő betöltése volt kitűzve. Jóval a kitűzött idő előtt zsúfolásig megtelt a terem bizottsági tagokkal, a karzat hölgyközönséggel kíváncsian várva a gyűlés lefolyását és eredményét. Pontban 1/2 11 ^órakor belépett a terembe dr. Falussy Árpád főispán szűnni nem akaró éljenzések közepette, elfoglalva a főispáni széket, nagy hatást keltő beszéddel megnyitotta a közgyűlést. Beszédében felhívta a bizottsági tagok figyelmét a reájuk váró nagy feladatra: Ítéletet mondani az önkényuralom idejében szolgálatban volt tisztviselők felett a törvény- hatósági közgyűlés tiltó határozata ellen tanúsított magatartásuk miatt. Ezért kéri a közgyűlést, hogy minden szenvedélytől menten legjobb belátásuk és lelkiismeretük szerint ítélkezzenek azok felett. A szép beszéd általános tetszéssel fogadtatott. Végül felkéri az elnök a vármegyei alispánt az alispáni jelentés megtételére. A gyűlés az alispáni jelentést felolvasottnak mondta ki egyhangúlag. Most következtek a gyűlés legérdekesebb tárgyai: az üresedésben levő állások betöltése. Az állások betöltésénél első volt az alispáni állás betöltése. Ezen állásra az egyedüli pályázó: Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző választatott meg köz- felkiáltással, egyhangúlag. Az eredmény kihirdetését szűnni nem akaró és többszörösen meg-megujuló éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Az újonnan megválasztott Ilosvay Aladár vármegyei alispán nyomban le is tette az esküt a közgyűlés színe előtt, melynek megtörténtével dr. Falussy Árpád főispán igen megható beszéddel üdvözölte. A megválasztott alispán megköszönve a közgyűlésnek és a főispánnak az iránta tanúsított bizalmat, elmondta jövő működésének programmját. Az uj alispánt a törvényhatóság nevében Jékey Zsigmond bizottsági tag üdvözölte. Az alispáni állás betöltése után a főjegyzői állás betöltésére került a sor. Vármegyei főispán kihirdette a jelölő bizottság határozatát, mely szerint a főjegyzői állásra első helyen dr. Péchy István erdődi főszolgabíró, második helyen Mangu Béla vármegyei másod aljegyző jelöltettek. Már a jelölés kihirdetésekor hallható volt, hogy a két jelölt választásánál nagy lesz a küzdelem, amennyiben mindkét jelöltnek erős pártja volt. Erre való tekintettel a vármegyei főispán szavazást rendelt el, melynek eredménye az lett, hogy dr. Péchy István 228, Mangu Béla 150 szavazatot nyert s igy dr. Péchy István 78 szótöbbséggel vármegyei főjegyzőnek választatott meg. Mangu Bélát a vármegyei főispán az eredmény kihirdetése után tb. vármegyei főjegyzőnek nevezte ki. Következett az erdődi főszolgabírói állás betöltése. Ezen állásra első helyen Eötvös Róbert tb. főszolgabíró jelöltetett. El nem képzelhető lelkesedés vett erőt a nagy számban megjelent bizottsági tagokon. A jelölés eredményének kihirdetése, mely szerint Eötvös Róbert Erdőd főszolgabirájának választatott meg, szűnni nem akaró éljenzést keltett a közgyűlés tagjaiban. Mindnyájuk vágya volt a főispán ajkáról elhangzott kinevezés, mint Eötvös Róbert tb. főszolgabírónak rég megérdemelt kitüntetése. Az öröm, mely lesugárzott a bizottsági tagok arcáról, de különösen a Kővárvidék bizottsági tagjainak arcáról - az leírhatatlan. Szinérváraljai főszolgabíróvá szótöbbséggel Péchy László fehérgyarmati volt szolgabiró választatott meg. Eötvös Róbert helyébe szolgabiróvá dr. gróf Teleki Jenő választatott meg egyhangúlag. Szolgabiróul megválasztatott rnég dr. Domahidy Pál volt közigazgatási gyakornok. Ezzel a választási aktus véget ért. A gyűlés többi tárgyait tekintettel az idő előrehaladottságára, a következő napon tárgyalták le. A gyűlésen járásunkból a következő bizottsági tagok vettek részt: Gróf Teleki Géza, gróf Teleki Sándor, gróf Teleki János, dr. gróf Teleki Jenő, Eötvös Róbert, dr. Olsavszky Viktor, Veszprémy Sándor, Mán Lajos, Szappanyos József, Pap István, dr. Olsavszky Gyula, Brunner Károly, Buhatiel János, Tárcza János, Szabó Ernő, Rácz Dezső, Keresztény Lajos, Simon Ignácz, Erdős Aurél, Barna Benő és Goldstein József. Az eperfáról. Közli: Csávóiszky Mihály a „Kővárvidék“ közgazdasági rovat vezetője. A continens legismertebb fájáról szólva, melyet maga a földmivelésügyi kormány évek óta hatalmas erővel emelteti a legszebb nívóra, nem is annyira gyümölcsének értékesítése, mint inkább a selyemhernyó tenyésztésére való tekintettel. A hol házat lehet építeni, ott az eperfa is megterem, határozottan lehet mondani, hogy nem létezik oly fa, mely hazánkban annyira kivétel nélkül jól tenyésznék, mint éppen az eperfa. Nagyon kicsi igényű fa, épp oly jól érzi magát az udvar egy félreeső helyén, vagy valamely épület mögött, mint a legszebb térségen; talajban nem válogatós, még az oly helyen is díszük, hol ezelőtt 1-2 évvel ház volt, gyorsan fejlődik, korán már 4-5 éves korában termőre fordul s igen hosszú ideig 60-80 sőt 100 évig is elél. Fáját a nyúl nem rágja, leveleit a (selyemhernyót kivéve) a hernyók nem rágják. Fiatal bükkfa szén Semmiféle betegségnek alávetve nincs. Kevés dolog van vele, úgyszólván magára hagyatva minden gondozás nélkül tenyészik s ezen állapotban is hálásan terem. Számtalan rostgyökeret képez minélfogva fiatal korában az átültetést meg sem érzi. Szép koronát alkotó s nagyra fejlődő keményfája kitűnő eszköz — és tűzifa anyagot szolgáltat. Elősövénynek is igen alkalmas, mert kevés gondozás, — és mégis tartós, áthatlan sövénnyé fejlődik. Gyümölcsei pedig a gyermekeknek, sőt más gyümölcs hiányában — különösen a nemesitett nagyobb faj, még felnőtteknek is kedvelt csemegéül szolgál. A baronfiak is igen szívesen fogyasztják, cukordus tartalmánál fogva pálinkafőzésre is felhasználható. A jó eperszesz a legfinomabb szilvából nyert pálinkával is kiállja a versenyt. Levelei felhasználhatók a selyemhernyó tenyésztésre, miáltal a nyert gubók értékesítésével rövid idő alatt magunknak szép jövedelmet csinálhatunk. E célra a fehér gyümölcsű eperfák kultiválandók. Mindezen jó tulajdonságainál fogva érdemes arra, hogy tenyésszük s részére legalább a baromfi udvarokba helyet adjunk. Az utak széleit meg kizárólag eperfákkal kellene beültetni, hogy a selyemtenyésztésre az éghajlati és egyébb viszonyok által nekünk ajánlkozó, hasznos, semmi befektetést nem igénylő, könnyű és más munkára már nem képes gyermekek és nagyok által is űzhető iparág gyakorlására, a szegény népnek alkalom adassék. Ha elegendő eperfáink lesznek, akkor az a 72 millió korona, mely évente selyem árukért külföldre vándorol, itthon marad, mert a selyemtenyésztés fejlesztésének nálunk csupán az eperfahiány képezi akadályát. Szaporítása magvetés által történik: bujtás, dugványozás vagy gyök sarjak által sikerrel nem tenyészthető. Szabályul tartván azt, hogy minden magnak akkor jött el vetési ideje, midőn gyümölcse a fáról éretten lehull, az eperfa magvait is többnyire gyümölcséréskor a gyümölcs- csel együtt szokták elvetni. Ez azonban határozottan indokolatlan és helytelen eljárás, mennyiben az elvetett mag még azon a nyáron kikel és a kikelt csemeték őszig nem képesek annyira megerősödni, hogy befödve a telet ártalom nélkül kiállják. Sokkal célszerűbb a gyümölcsöt összeszedni, belőlük a magvat kifejteni, ezeket száraz, szellős és árnyékos helyen kiszáradni hagyjuk és csak: tavaszkor elvetni. Minthogy az eperfa zsenge korában a hideg iránt felette érzékeny, a vetést tavaszkor is csak akkor eszközöljük, midőn már a fagyoktól tartani nem kell, tehát május vége, junius elején. Vetést megelőzőleg a magvakat 2 — 3 napig langyos vizben áztatjuk s egész gyenge barázdát készítünk s a magot rézsutosan széjjel teregetjük, s 3 — 4 cmt. vastagságban földdel befedjük, s naponként többször egész kikelésig permetezzük, a permetezés körülbelül 10 napot vesz igénybe mikor aztán kikelnek a magoncok — ha sűrűn keltek, megritkitandók. A kikelt magoncok, ha tisztán tartjuk, kellőleg öntözzük, igen gyorsan fejlődnek, őszre 4 — 5 cmt. lesznek. A kikelt magoncok a hideg iránt felette érzékenyek, azért késő ősszel letakarandók —'még pedig földdel — a lombbal való takarás nem kedvező, mivel az egereknek kellemes menedékhelyül szolgál. Kora tavasszal kifedjük és minden magon- cot földszint elvágunk, hogy minden erejöket a gyökérképzésre fordíthassák s mentői gyökér- dusabbak legyenek. A következő év tavaszán kiásatnak az oldal ágaktól megtisztitatnak s törzsüknek 2/3 a gyökereiknek pedig ll3 része levágatik s szép sorban egymástól 60 — 70 cmt. távolságban kiültetjük. Sajátságos, hogy mig itt a mi vidékünkön, az őszi ültetés minden fánál nagyobb eredményt mutat, mint a tavaszi, addig az eperfánál éppen az ellenkezőt tapasztalom. Azért részemről azt ajánlom, hogy az eperfát ha csak lehet inkább vavasszal ültessük. Azon eperfák, melyek nem utak mellett vagy tereken és nem kicsinyben és nagyban kapható: Bocsánczy Tivadar és Fia cégnél NAOYSOMKUTON.
