Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-03 / 22. szám

ÍIL évfolyam Nagysomkut, 1906. junius 3. 22-ik szám. Elófizotési ár: Egész, évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN FUNDEN VASÁRNAP. Pünkösí. Az isteni erőnek csodálatos megnyi­latkozása érte az apostolokat az Ur menybe­menetele utáni első pünköst napján, amikor őket a Szentlélek, aki az Atyával és az ő Fiával: Krisztussal, tüzesnyelvek alakjában meglepte az emberek álmélko- dására. A názárethi Jézus eme csodaté­tele hatalmat, képességet adott a 12 apostolnak — amint azt szent Lukács könyvében leírja — arra, hogy a ke­resztre feszített, eltemetett és halottaiból feltámadott Jézus tanításait világgá vigyék s vele az emberiséget megmentsék az örök menyországnak. S az első pünköst óta minden pünköst azt hirdeti, azt hirdeti most is a termé­szet pompába öltözésének, a ragyogó napsugára utáni hónapnak 3-ik napján is, hogy keresztre feszíthet szenvedés, el­temethet földi kór minket, de lelkünk feltámad, elszáll, hogy mindig állandó maradjon a megtisztult létezésben odafent. De aki a hit világosságába óhajtja a munkát beállítani, annak pünköst felséges, rózsás ünnepe mást is hirdet. Azt hirdeti, hogy Krisztus avval a ténynyel, hogy a Szentlélek az ő apostolait megszállta arra ösztönözvén, hogy az ő igéit a világ minden nyelvén, minden részében hirdes­sék: az Üdvözítő, az Úristen fia a munkát megszentelte és áldásaiban részesítette. Az isteni Megváltó nem elégedett meg azzal, hogy földi életével a munkának általános érvényt és becsülést szerezzen s azt a saját példaadásával megnemesitse, hanem apostolai utján kijelölte a benne hivő emberiség számára az ideiglenes és örök boldogság, a kimerülhetetlen földi és égi áldások útjait az igaz munkában. Ezért szereti a magyar nép pünköst ünnepét. Hisz ki ne ismerné a népdalt, melyben a szerelmes legény kedvesét igy aposztrofálja: „Nem anyától lettél Rózsafán termettéi! Piros Pünköst napján • Hajnalban születtél/“ Pünköst jelentőségének általános is­merete mellett. Pünköst ünnepe hatásának a népiélek kedélyére mutat a fentidézett népdal. S mig nálunk a keresztény ma­gyar nép hozta szerelmének tárgyát ösze- köttetésbe pünköst ünnepével kedvesen csengő rythmusokban, a német keresz­tények közül például egy Bismarck és egy Moltkeról van feljegyezve, hogy pünköst ünnepének örömeit lelkűk mélyé­ből megbecsülték, ami érthető is, hisz mindkét szellemóriás nemcsak munkás, de vallásos, tüneményes egyénisége volt korának. Piros ragyogó pünkösti hajnalt kí­vánunk olvasóinknak és munkatársainknak szép pünkösti hajnalt, amelynek emléke fenntartja majd a lélekben a vallásos ismeret igéit, hogy a munkást Krisztus a Szentlélek által Pünköst hajnalán szen­telte meg. Dr. Qlsavszky Viktor. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kedves barátom! A Magyar gyermek tanulmányi Társaság egy felhívást küldött hozzám avval a kéréssel, hogy annak alapszabályait minél szélesebb kör­ben ismertessem. A felhívás tartalma igaz örömmel töltőt el, mert végre valahára megértük azt az időt, midőn nemcsak mi tanítók, a nemzet szerény napszámosai, hanem a tudósok is foglalkoznak már a gyermek tanulmányozásával. Szeretném ha e felhívást melynek célja: lépést tartani a művelt nemzetekkel — minden szülő, pedagógus, orvos és tanügybarát elöl­A „KÖVÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Riviérái útirajzok.- Irta: Hán Lajos. — Ha már meg kellett tenni a nagy utat, oda irányítottuk törekvésünket, hogy a szükségessel együtt hasznosítsuk is utazásunkat, azért úgy az oda, valamint a visszautazásra olyan útirányt választottunk, ahol sokat lehet látni s tapasz­talni, s amerre még idáig nem utaztunk. Útirány: Budapest, Pragerhof, Laibach, Trieszt, Velence, Padua, Verona, Milánó, Genua, San-Remó, Montekarló. Nizza, Cannes, Toulon, Marseilles. Vissza: Verona, Bozen, Laibach, Salzburg, Linz, Bécs, Budapest. Nagyon kedves volt már első napi uta­zásunk a Dunántúl a velenczei tó s a Balaton partján, különösen a velenczei tavon csoportok­ban egy-egy pár száz vadruca és vadliba nem mindennapi látvány s annyira szelidek voltak, hogy a vonat elrobog mellettük s ők a part­ról el nem mozdultak. Mint mondják a Balatonról, ezt minden ma­gyar ember, ha nem is látta, leírásból már úgy ismeri, hogy magának ki-ki sokféle szépségét el­képzeli az 6 gyönyörű hullámzásával, a legszebb alakulatu hegyek s csinos oaziások által mintegy bekerített területen. A vasút mindenütt a Ba­laton partján halad el, kezdődik Siófoknál s végződik Bégaszentgyörgynél, közbe esik Bog­lár, Siófok és ellenében Balatonfüred, Béga- szentgyörgy, átellenében Keszthely fekszik, kö­rülbelül 1 órát halad a gyorsvonat a tó partján s igy az utas eléggé gyönyörködhetik a vidék ritkaszépségében. Pölstraunál lépjük át az osztrák határt, más vidék, más emberek és más szokásokat lát itt az utas. A természet mostohaságát igyekszik a szorgalom leküzdeni, dacára a zordabb éghaj­latnak s a meredek hegy alakulatoknak, ahol csak egy kis művelhető föld van, ott a szor­galom paradicsomot teremtett belőle, mindenütt csinos nyaralókat lát az utas 1 — 1 park közepén, az erdőségekben okszerű gazdálkodást olyan területen, ahol minálunk 3 — 4 szekér szénát takarnak 12 — 20 villát látunk felépítve s mind­járt egy szép templomot is az Isten dicsőségére. Az utak mentén mindenütt a vallásos érzés ápolására kis kőalkotmányok, amelyekben Mária kép vagy a Megváltó feszületen van be­állítva. Minden lélekemelő hatással van az em­berre, mert mind az Isten dicsőségére van szánva. Végig haladva egész Ausztrián, mindig ugyanaz a kép, egy-egy kimagasló sziklán vár­! ral s igen gyakran találkozva gyártelepekkel. Este 10 órakor érkeztünk Triesztbe, hol éppen csakhogy megháltunk, mert egy más alkalommal töltöttünk benne egy pár napot és szemléltük meg a nevezetességeket. Siettünk tehát korán reggel a maga nemében páratlan Velencébe. Gyönyörű időnk volt, az a benyomás amit itt észlel az utas, amikor a vonat Velencébe meg­érkezik s előbb mintegy 20-25 percig a ten­gerbe épített töltésen halad a vonat ; leírha­tatlan, engem különösen meglepett, pedig már j hallottam róla s nagyon kellemesen érintett. Mindenütt tengert lát az ember jobbról-balról, előtte pedig a kívülről is távolról is nagyon szépen festő Velencével. Velencébe a városba beérkezve az utas, tetszés szerint szállhat gon­dolába vagy vaporettóra, gondolán (megfelel a mi sajkánknak) szállítják be az utasokat a Ho- telierek is, mi azonban Vaporettóra szálltunk fel először, mert olcsóbb és kényelmesebb is, másodszor, mert feleségem irtózott a keskeny gondolába beszáüani. Avaporettó kis hajó, meg­felel a Dunán át közlekedő propellernek. Vapo- retten a Canal grandén végig hajókáztunk egész a Szent Márk-térig, mindössze fizettünk 1 — 1 személyért 10 centissimet, = 10 fillért. Itt egy igen jó szokást figyeltem meg, a nálunk gyakorlatban levő nehézkes jegyváltási rend­szer itt nincs, egyszerűen beszállhat mindenki

Next

/
Oldalképek
Tartalom