Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
4 KŐ VÁR VIDÉK 1906. május 6, levett kalappal a bányász-zenekar kísérete mellett lelkesen elénekelte a Hymnuszt, amiután a képviselőt a kastélyba vitték. Ott ismét megköszönte a választó közönségnek lelkesedését, amire Simon József sárosmagyarberkeszi állami tanító a választópolgárok nevében biztosította a képviselőt törhetetlen ragaszkodásukról s kitartó bizalmukról. Ezután a tömeg a legnagyobb rendben széjjeloszlott s igy lezáródott az idei képviselőválasztás 4-én reggel 7 órakor. HÍREK. Május 6. Személyi hirek. Incze Kálmán miniszteri tanácsos, műszaki tanácsos Budapestről unokahuga temetésére községünkbe érkezett. Fóispáni beiktatás. Szatmárvármegye uj főispánját: dr. Falussy Árpádot e hó 8-án tartandó vármegyei közgyűlésen iktatja be Szatmárvármegye közönsége nagy ünnepségek között. Kinevezés. Sommer Heinrich, a cs. és kir. 5. gyalogezred főhadnagya, özv. Sommer Edéné helybeli lakos fiát ő Felsége a király május 1-én kapitánynyá nevezte ki és az 5. gyalogezred 10. század parancsnoki teendőivel bízta meg. Képviselő választás a vármegyében. A képviselő választás vármegyénkben e hó 3-án folyt le, melynek eredménye a következő: Nagykárolyban: Gróf Károlyi István függetlenségi. Nagybányán: Dr. Földes Béla függetlenségi. Csengerben: Luby Béla függetlenségi. Fehér- gyarmaton: Luby Géza függetlenségi. Mátészalkán : Szunyogh Mihály függetlenségi. Aranyos- medgyesen : Báró Vécsey László alkotmánypárti. Krassón: Dr. Pilissy István függetlenségi és Nagysomkuton: Dr. gróf Teleki Pál alkotmánypárti képviselők lettek megválasztva. Szatmár városában pedig Dr. Kelemen Samu függetlenségi lett megválasztva. A jegyzői kar figyelmébe. Bodoky Béla a vármegyei községi és körjegyzői egylet elnöke ugyan a tisztaságtól, hanem a folytonos viseléstől. Félszemének mély tüze, ereje vetekedett a kőszáli saséval, pápaszemét nem a Braun orrán, hanem ócska vasai közt láttam. Csak később halászta ki innen az öreg. Könnyelműsége főkép abban nyilvánult, hogy kisebb összegeket 50, nagyobbakat 40 percentes kamatra is adott. Ma már minden máskép van, megöregedtünk mindketten. Minden viszontagságaim dacára szép voltam és fényes. Braun ur műértőleg vizsgálgatott és gondosan helyezett egy sarokba az emlitatt már akkor is ócska szeg mellé. Lassanként letéve velem született büszkeségemet, megbarátkoztam többi társaimmal. Esténként, a mikor Braun ur fáradt fejét a jól megérdemlett, de kedélyes házi állatjai által kevésbbé respektált nyugalomra hajtá, vidám beszélgetés folyt köztünk. Legtöbbet fényes múlttal áldotta meg az ég. Egy vén kocsikerék azt állította, hogy ő volt az, a ki Napóleont Győrbe hozta, mit egy érdemekben megőszült kengyelvas élesen tagadott, szerinte a nagy császár lábait rajta nyugtatva, vonult be Győrbe. Lámpasrófok, rozsdás puskák, egymás után meséltek éltükből rémesebbnél rémesebb történeteket. Én hallgattam, nem akartam elárulni titkomat, mert azt hittem, hogy úgy is megvesz valaki és kiszabadulhatok e börtönből. Nagyon csalódtam. A gőz és villamosság, a jog és alkotmány korszakában kihalt az emberekből a romantika. Gyakran jöttek vevők, ezek azonban hol kocsikereket, rozsdás lópatkót, hol kályhacsövet vásároltak, engem senki sem méltatott figyelemre. Lassanként megöregedtem, fényes tagjaimat a rozsda lepte be, nem volt felhívást tett közzé, melyben felhívja a jegyzői kart, hogy e hó 8-án Dr. Falussy Árpád főispán előtti tisztelgésen Nagykárolyban déli 12 órakor a vármegyeháza nagytermében megjelenni szíveskedjenek. Katonai kirendeltségek községünkben. A képviselőválasztásra kirendelt katonai és csendőri karhatalommal az alábbi tisztek jelentek meg községünkben: A gs. és kir. 5. gyalogezredtől: Gojginger alezredes, Reith Antal, Brád, kapitányok. Strempel Vilmos, Belloberg, főhadnagyok. Hoffmán György, Vermschel hadnagyok és Klamer hadnagy. Á cs. és kir. 65. gyalogezredtől: Reinike Károly főhadnagy, Bannert Oszvád főhadnagy és Kostyál Kálmán tiszthelyettes. A m. kir. 10. honvéd gyalogezredtől: Szilágyi Sándor százados, Kolozsváry László és Paraviczini Jenő hadnagyok, Dobolyi Félix és Szirmay László tiszthelyettesek. A m. kir. 5. honvédhuszárezredtől: Csorba József őrnagy, Rihmer István, Siró György és _Görgey Viktor századosok. Péchy Sándor, Éles Károly, Vojnovits Győző, Bornemissza Dénes és Serédy Géza főhadnagyok. Barcza Dénes és Görgey Miklós hadnagyok. Karácsony Pál, Bakos Zoltán, Krudi Péter, tiszthelyettesek és dr. Spargnopane Teofil ezredorvos. Ä cs. és kir. 15. huszárezredtől: Viktor Ritter Pfersman von Eichthal és Arthur Soukup kapitányok és Adolf Zsivanoirts hadnagy. A csendőrségtől: Imre Ferencz százados, Gaál Jenő főhadnagy és Mészáros hadnagy. Gyászhir. Mély megdöbbenéssel vettünk tudomást arról, hogy szárazajtai Incze Berta Özvegy mártonosi Sebe Pálné köztisztelet és közbecsü- lésben álló úrnő leánya Annuska f. hó 4-én d. e. 9 órakor csendesen elhunyt. Aki a nemes és előkelő úrnő már eddig elviselt sors csapásait ismeri és részvétével teljes mértékben adózik az ő lelki nagyságának hogy mindezt tűrni és kiállani tudta, az nem vigasztaló szavakkal keresheti fel most az ő bánatos házát, hanem egy esdeklő fohásszal a gonviseléshez, hogy a szívből átérzett részvét bár egy milliárdnyi parányát tudná enyhíteni a lesújtott nemes úrnő fájdalmának. Ä halálesetről az alábbi gyászjelentést vettük: Mély fájdalomtól vérző szívvel tudatják úgy a maguk, valamint kiterjedt rokonságuk nevében forrón szeretett felejthetlen leányuk, unokájuk, illetve unokahuguk Sebe Mária Annának élete 16-ik évében, folyó hó 4-én délelőtt 10 órakor történt gyászos elhunytál. A korán senki, ki egy csepp olajjal visszaadja régi fényemet. Felettem egy keresztes pók feszitette ki hálóját. Az öreg minden ősszel elbújt téli álmot aludni, innen tudtam meg, hogy ősz van és megint lemorzsoltunk egy évet. Felettem se suhantak el nvomtalhnut az évek. Megőszültem. Az életet már-már megjártam, érzem, halálom közeleg. Nyugodtan, lelkiismereti furdalás nélkül tekinthetek vissza küzdelemteljes életemre. Minő rózsás reményekkel indultam neki az életnek és mily szomorúvá lett. Gyakran teszek magamnak szemrehányást, hogy miért is engedtem futni Sztanics urat. Minden máskép történt volna. Feláldoztam magamat a lovagiasságért és becsületért. Már késő, már nem jön vissza a mi elmúlt. Különben örvendek, hogy igy történt. Egy lovagias revolver nem vetemedhetett ily bűnre. Ám Ítéljen felettem, az utókor, tartson érzelgősnek, balgának, nem bánom, meit mindenki kénytelen elismerni, hogy a bűn csábításának ellentállva, magam választám a száműzetést és ha egyszer megtérek őseim honába, siriratom e szó legyen: becsület. így végződött öreg barátom naplója. Mélyen megindulva tettem el a megsárgult íüzetecskét. Komor gondolatok kergették egymást fel- hevült agyamban. Pedig oly szép az élet. Beszélhetsz nekem öreg barátom, én nem hiszem neked, hogy az az asszony ingatag, álnok és csalfa lény. elhunyt megboldogultnak földi maradványa folyó hó 6-án délután 3 órakor fog az unitárius szertartás szerint a helybeli külön családi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. A mig éltél, szemünk fénye valál, ezután pedig a te szülő- és rokonbecsülő engedelmes és mindenek felett szeretett lényed tiszta emléke fog majd bnnnün- ket átvezetni a földi siralmak éjszakáján hozzád j az Ur zsámolyához. Nagysomkuton, 1906. május hó 4-én. Nyugodj békében! Özv. mártonosi Sebe Pálné szül. szárazajtai Incze Berta, mint az elhunyt anyja. Özv. szárazajtai Incze Károlyné szül. csikszentimrei Fodor Mária, mint nagyanyja. Özv. pécsujfalusi Pécsy Zsigmondné szül. mártonosi Sebe Sarolta, mint nagynénje. Szárazajtai Incze Kálmán miniszteri tanácsos, mint nagybátyja. Hirtelen rosszullét. Gy. N. nagybányai lakos f. hó 3-án reggel a régi vármegyeháza udvarán hirtelen rosszul lett, eszméletét veszítette úgy, hogy alig tudták hideg vizes locsolással magához téríteni. A rögtön igénybe vett orvosi tanács kimerültséget állapított meg és teljes nyugalmat ajánlott. A beteg pár órai pihenés után tényleg jobban is lett. Élve eltemetett gyermek Gaurán. A törökfalvi körjegyzőség ilyen értelmű jelentést küldött be a szolgabirósághoz Kosztim Máriára vonatkozólag, aki állítólag élve született gyermekét kertjében elásta. A szolgabiróság orvosszakértővel a helyszínén megjelenve, megállapította, hogy Kosztim Mária április hó 20-ika táján egy Tárnáján Mária nevű javas asszonyhoz fordult azzal a kéréssel, hogy őt magzatától megszabadítsa. Tárnáján Mária szívesen vállalkozott erre a szerepre 6 korona díjért. Adott is az asszonynak valami sárgás folyadékot, melynek bevevése után Kosztim Máriát heves hányinger és alhasi görcsök fogták el ugy- annyira, hogy elájult. A jeles angyalcsináló azzal biztatta áldozatát, hogy ez rendesen igy szokott lenni, de ez a rosszullét elmúlik, ha i egy-két órára lepihen. Kosztim Mária igy tett. Körülbelül 3 óra múlva hazavánszorgott, ahol még erősebb görcsök fogták el. Görcsei napnap után erősbödtek s végre nagy kínok után április hó 21-én megszülte gyermekét, akit titokban a ház mellett levő kertnek egy, e czélra ásott gödrébe eltemetett. Minthogy az orvos-rendőri hullaszemle nem tudta megállapítani, hegy a Kosztim Mária elásott és elföldelt gyermeke csakugyan élve lett eltemetve, bírói boncolás volt szükséges. A boncolás az alábbiakat derítette ki: A magzat körülbelül 7 hónapnak megfelelő éretlen, életképtelen méhgyümölcsnek bizonyult. Az orvosi vélemény oda irányult, hogy Kosztim Mária magzata légrési életet élt, tehát élve született, azonban pár percre a születés után élve született lévén, kimúlt. Hogy azonban a koraszületést a Tárnáján Mária által adott folyadék idézte volna elő, azt megállapítani nem lehetett, mert az állítólag bevett folyadékból az orvosi szakértőknek vegyvizsgálat céljából egy csepp sem állott rendelkezésükre, mivel a csendőrség csupán azt az üveget tudta felmutatni, a melyben a folyadék volt. Dr. Koós György vizsgálóbíró széleskörű nyomozást indított meg arra nézve, vájjon tényleg hivatásosan foglalkozik-e Tárnáján Mária magzatelhajtással. Vasúti kedvezmény felekezeti tanítók részére. A községi és felekezeti tanitók eddig tudvalevőleg vasúti kedvezményben nem részesültek. Most, mint értesülünk, remény van arra, hogy a nemzeti kormány teljesíteni fogja régi óhajukat. A fővárosi hatóság már meg is tette ez irányban a szükséges lépéseket. Megszökött elmebeteg. Rusz Gáfia kórházi ápolt, akin elmebeteg tünetei lettek megállapítva, rövid pár napi kezelés után lecsillapodott. Tekintettel gyenge testalkatára és rossz tápláltságára, kórházi igazgató megengedte a felügyelőnek, hogy nevezett beteg az udvaron lehetőleg sokat tartózkodjék egy ápoló őrizete alatt. A napokban azután séta közben az ápoló látván, hogy a beteg teljesen nyugodt, bement egy kissé a kórház fás kamarájába. Mikor kijött, megrémülve vette észre, hogy Rusz Gáfia megvételre kerestetik. Ajánlatok e lap kiadóhivatalához küldendők. (Vége.)
