Kővárvidék, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. XSlőflasetéal ár: Egész évre ...................8 K Negyed évre . Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Magysomkut, Teleki-tér 388. az. MEQJELEN TÜNDÉN VASÁRNAP. Kórházunk kibővítése. Lapunk legutóbbi számában „Beküldetett“ cim alatt felhívta kórházunk igazgatójának figyelmét — lapunk egyik tisztelt olvasója — arra nézve, hogy a kórház közvetlen szomszédságában levő Belbe-féle telek eladó. Nagyon örvendünk annak, hogy lapunk tisztelt olvasói figyelemmel kisé* rik a közérdekű célokra statuált és arra törekszenek mindenesetre, hogy a község fejlődésére ható és a szenvedő emberiség gyógyulására szolgáló intézmény kitűzött célját a legjobban elérhesse. Ezért megragadtuk mi is az alkalmat, hogy Dr. Olsavszky Viktor kórházi igazgató főorvos ur véleményét kikérjük arra nézve, hogy célszerűnek és szükségesnek tartja-e, hogy a kérdéses telek a kórház telkének kibővítésére megvétessék? — Kérdésünkre kijelentette, hogy a kérdéses telek megvételét nemcsak célszérűnél^,' dlpf^ltétlenül szükségesnek is tartja és pedig a következő okoknál fogva: először, mert a kórház mai állapotába a| egészségi követelményeknek nem mindenkor felelhet meg, a mennyiben sokszor idült fertőző bajban szenvedő beteget pl. egy csontszuban szenvedő beteggel kell egy szobában elhelyezni. Azonkívül a női betegeket a férfi betegektől csak egy folyosó választja el, a mi mindenesetre kellemetlen mindkét nemre. Az elmebetegek részére szánt épület egy eltévesztett helyre van elhelyezve, a mennyiben annak ablakai utcára néznek, az épület maga is a Községi-utca mentén nyilt helyen épült. De eltekintve mindezektől, kórházunk jelenlegi betegforgalma maga is megkívánja a kórház kibővítését. Ezekből kifolyólag a kórházi igazgató legközelebb egy indítványt fog benyújtani a községi képviselő testülethez arra nézve, hogy a község, riMötva kórház tulajdonosa, a kérdéses telket vegye meg. Mi hisszük és reméljük, hogy a a benyújtandó indítványt a közgyűlés egyhangúlag a magáévá.^Joggá' tenni és elfogadja, annál is inkább, mert a képviselőtestület áldozatkészségével már több ízben megmutatta, hogy közcélú intézményekre és főleg közegészségi célokra ! áldozni kész. Megmutatta legutóbb azzal, hogy külön járványkórházat épit fel, megmutatatta azzal, hogy a mennyiben kevésnek bizonyult a kórháznál már rég óta meglevő jégverem, a községháza ■ telkén még egy jégvermet állíttatott fel és gyógycélra a közönség rendelkezésére bocsátotta. Ezért hisszük, hogy a benyújtandó indítványt a képviselőtestület örömmel fogja támogatni, annál is inkább, mert ha ezen most kínálkozó telek megvételét elmulasztja a község, később nem lesz Á „KŐVÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Éliás próféta. A verenda üvegein ál a napsugarak hosz- szu, fehér csíkjai játszadoztak a szobában a félig nyitott ablakon beszökkenő szellővel. Odakint lágy tavaszi időjárás volt; a folyosón a vadszöllő indák már zöldelni, itt-ott rügyezni is kezdtek. Bent a szobában egy nagyon fiatal barna asszonyka ült csecsemője gyermekkocsija mellett. A belopódzó fuvallat meglibbentette a patyolat-fehérségű vánkoskák csipkéit, mire az asszony sebbel-lobbal húzta a csöppség szá- jacskájáig a takarót. Becézgetni is kezdett a gyermekkel, de az semminemű hajlandóságot nem mutatott a kedélyességre és inkább a dada emlőjére áhítozott. Ide-oda dobta magát a kisemberke, szája szélét, hol pityergésre szélesítve, hol falánk szívásra csucsoritva. Az asszonyka kisietett a dajkáért, de alig lépett a pitvarba, egy kopottas öreg asszony csoszogott be a ház ajtaján. Töpörödött alacsony anyóka volt a zsidó koldusasszonyok tucatjából. Egész felsőtestén egy barna rongyos kendő omlott végig, ami főleg asszonyi hiúságot szolgált, azt, hogy eltakarta a szerencsétlen púpjait, de jó volt most még arra is, hogy a törékeny testét az időjárás veszélyeitől megóvja. A ház asszonya meglepődve és idegenkedéssel nézett a koldusnőre. Amióta ott lakik, zsidóláb nem érintette a ház talaját. Hogyan került ez az asszony ide? Izgatottan nyúlt egy krajcár után, hogy a kelletlen vendég mihamarább hátat fordítson j a háznak, de az anyóka mindinkább közeledett feléje, kiaszott kezeit hátra felé tette és esdő hangon kért a szokottnál külömb alamizsnát zsidó zsargonján. — Pészach jön, az országba, édes asszonyom, könyörüljön rajtam; négy élő unokát kell eltartanom. Éheznek szegények, az Isten magának is kóser peszacht ad, ha most többet juttat a szegényeknek, mint egyébkor. Az asszonyka habozni látszott. Nem tudta hazudja-e a koldusnőnek, hogy nem érti még a nyelvét, vagy adjon-e oda egy nagyobb pénzdarabot és hagyja meg a koldusasszony hitét, hogy most egy zsidó asszonytól kap alamizsnát. Az esdő tekintet; a beesett szemek egy könnycseppje, a mely végig gördült a koldusnő fakó arcbarázdáin, nem engedtek sok meggondolni való időt. Az úrnő hirtelen kicserélte a rézdarabot egy ezüst pénzzel és átnyújtotta azt az asszonynak. A koldusnö elment, de a fiatal házi asszony szoborrá meredten állt azon a helyen és érezte, hogy a hálacsók, a mit az l imént kapott mind tüzesebben égeti a kezét. ! Csak a gyermek kihallatszó sírásától ocsúdott ! fel, befutott a konyhába a dajkát beküldte a | csecsemőhöz, de még mindig nem szabadult fel ama izgalmas hatás alól, a mit az igénytelen koldusasszony tett rá. Pedig semmit nem mondott, egyetlen szavából nem lehetett kiérezni a múltra irányuló célzatot és mégis ennek az öreg koldusasszonynak a pillantásából a vád és szemrehányás egész világa tüzelt feléje. Bement a szobába, odaállt a tükör ele -és látta magán az izgatottság nyomait. Arca bíborban égett, szemei zavartak, révetegek voltak. Nem tudta elfeledtetni magával azt a néhány percet, ami az imént elmúlt. Öltözködni akart, de keze még reszketett, a mint a szekrény ajtaját felnyitotta; ledőlt a keveretre, egy könyvet vett elő, talán az űzi el majd gondolatait, de nem használt. A gondolatok könyörtelenül kergették egymást tovább, tovább . . . Otthon látta magát a kis Ipolyvárban. Életének minden jelentéktelen mozzanata jelenésekben megelevenült fantáziájában, mintha tüzes szenvedelmek és küzdelmek szintere lett volna. Tavaszi újdonságok! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevőközönséget, hogy a szokásos tavaszi bevásárlási utániról hazaérkezve, divat», vászon», diszmű-, rövid- és pipereáru üzletemet remek szép női ruhakelme újdonságokkal láttam el, mit meglepő olcsó árak mellett bocsájtok a nagyérdemű közönség rendelkezésére, Tisztelettel SZAJb^JfAINTYOS JEIVŐ, INTagysomltUton, (Városház-épület.)
