Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
1905. október 1. 3 KOVARVIDEK résre méltó igyekezettel azon vagyunk, hogy nagy épületünk emeletei legyenek szépek, csinosak, tartósak, versenyképesek és minden igyekezetünk dacára folytonosan azt vesszük észre, hogy nem bírjuk a külíöldet teljességgel elérni, nem bírunk a nyugati művelt iparállamokkal lépést tartani, még kevésbbé azokat túlszárnyalni. Hát hol van a hiba? Mi tevők legyünk? A hiba ott van, hogy rozoga alapra épütünk. Iparépületünk fundamentuma inog, — ezt kell első sorban megerősíteni s merjük állítani, hogy a mig ezen nem segitünk, a mostanában forszírozott iparkiállitásokkal nem fogunk célt érni. Melyek hát iparépületeink fundamentumai? Feleletünk egy szó: iparos tanoncaink. Ezeket ítéli nevelni, jobban mondva ezekből kell nevelnünk olyan iparos nemzedéket, mely a műveltség összes atributumaival lépjen ki az életbe, — ismerje a külföldet és legyen széles látköre! Ez az, a mi mai iparosainknál hiányzik. Százával ismerjük azon iparosok számát, a kinél megvan a szorgalom és igyekezet, de alacsony műveltségénél fogva nem bir érvényesülni. A száz közzül csak egy példát. Állítólag hires a szegedi halbicska! Hát híresnek hires, de meddig terjed a hire? Ne kutasuk, messze állunk mi még Scheffieldtől és Szollingentől. Álljunk szóba egy magyar késesmesterrel és váltsunk szót egy angol iparos társával, nyomban látni fogjuk a nagy külömbséget. Az angol művelt, tanult, világlátott, nagy üzleti összekötetéssel biró iparos a mit alapképzettségének köszönhet. A mieinknek látóköre pedig az ipartársulatokon túl nem terjed. Iparosainkat tehát nevelnünk kell előbb, enélküi nem érünk célt, még ha százával is rendezzük az ipari kiállításokat. Önálló felfogásra és kompozícióra a tanulatlan elme nem jön soha. Evek hosszú során át sürgettük az 1884. évi XVIII. t.-c.-nek revízióját s lassan már kezd derengeni a látóhatáron. A törvény iparoktatási részétől függ igen sok, mert hiszen közel 100.000 tanoncunk van az országban. A törvény revíziójával véget kell vetni annak az abszurd állapotnak, mely ma Még egy esztendőt szolgál s aztán kéri a nyugdiját. Eléggé megszolgált már rá. Soha gyönyörűbb májusi nap nem ragyogott még az égen, sohasem volt illatosabb a levegő, sohasem oly szép az élet, mint a mikor a jóságos nagyurat hintájához kisérték. Soha észre sem vették eddig, hogy mily remek egy vidék ennek a kis nyomorult hegymögötti falunak a tája s hogy mily vadregényes volta- képen a jegyzői laknak kicsiny kertecskéje. Valóságos álom lett egyszerre az élet, édes boldog álom s ha lehetett még valami vágyuk, legfölebb az volt, bárcsak szárnyakon röpülne az idő addig a napig, mikor a rettentő sok pénzt a szomszéd város takarékpénztárában Boriska nevében elhelyezik. Mert abban maradtak a jótevővel, hogy Boriska jöjjön a jövő hétnek egy bizonyos napján a városba, a hol sajátkezüleg kell aláírnia a takarékpénztári könyvecskéjét. Végre eljött e nap is. Az öreg nótárius maga szerette volna bekísérni a leányt, de nem tehette szegény, mert a véletlennek úgy tetszett, hogy az alispán éppen erre a napra jelentette be magas látogatását a hivatal megvizsgálása céljából. így tehát az asszonynak kellett bemennie Boriskával. A főszolgabíró már várta őket. Nagy előzékenységgel vezette fel fényes lakásába a vendégeket s miután kipihenték a döcögős kocsiút fáradalmait, leolvasta a remegő leányka kezébe a négyezer forintot. uralkodik — mert hiszen ma segéddé avatható az analfabéta tanonc is. Ilyen legyen hivatott arra,hogy mint mester, megállja a helyet? Soha. Van pedig belőlük elég sok, nagyon sok s ez a fő baja a mi iparunknak. Nem lehet célunk e helyütt az iparos nevelés vezérelvét előadni, csak arra kívántunk rá mutatni, hogy iparunk felvirágzását nem fogjuk mindaddig elérni, mig népünk lelkében meg nem gyökeredzik az a meggyőződés, hogy egy iparosnak, ki a mai világban boldogulni akar, többet kell tudni az irás és olvasásnál. HÍREK. Szeptember 30. Személyi hirek. Gróf Teleki Jenő huzamosabb távoliét után községünkbe haza érkezett. — Lányi Albert csákigorbói kir. aljárásbiró családjával egy pár napra községünkbe érkezett. Kinevezés. Békássy Sándort, a Hazai biztosító-társaság szatmári könyvelőjét a Fonciére biztositó részvénytársaság igazgatósága szatmári cégvezetőjévé nevezte ki. Gyászeset. Súlyos csapás érte Gróf Teleki János és neje alsócsernátoni Domokos Ella Öméltóságát, apósa — illetve édes atyjának alsócsernátoni Damokos László volt országgyűlési képviselő, nyugalmazott kir. táblabirónak szeptember hó 27-én Fehérgyarmaton történt elhalálozása következtében. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. alsócsernátoni Damokos Lászlóné szül. domahidai Domahidy Irén és gyermekei: Ferenc és neje borsodi Latinovits Anna, gyermekeik: László és Anna; Ella és férje széki gróf Teleki János, gyermekeik: János, István, Margit és Ella; Margit és férje buji és jékei Jékey Sándor és gyermekeik: Ferenc és Sándor-, testvérei: alsócsernátoni Damokos Antal, alsócsernátoni Damokos Anna férjezett alsócsernátoni Damokos Jánosné, alsócsernátoni Damokos Benedek családjaikkal a maguk és a kiterjedt rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a legjobb férjnek, apának, nagyatyának, testvérnek, illetve sógornak és rokonnak alsócsernátoni Damokos László volt országgyűlési képviselő, nyugalmazott kir. táblai bírónak f. évi szeptember hó 27-én d. u. 7 ’/4 órakor életének 68-ik, boldog házasságának 36-ik évé— Hanem most siessünk, — szólott aztán. A takarékpénztárt délben bezárják, pedig már addig nincs sok idő. Az anyuska majd nézegetheti itt a képeket, hogy ne unatkozzék, mig mi visszajövünk. Szaporán, Boriskám szaporán. A lány anyjára nézett, mint ha tőle várna utasítást s a mikor a nagyasszony jóváhagyólag bólintott, tártatlanságában minden habozás nélkül sietett el a a főszolgabíróval. Az anyóka magára maradva, boldog izgatottsággal számlálta a perceket. Alig várta, hogy a könyvecskével otthon legyenek s a családfőt is részesévé tegyék végtelen boldogságuknak. Képzelete ragyogó színekkel festette meg a jövendő képét. Valósággal ábrándozott, akár csak egy tizenhat éves leányka . . . Álmodozásából rettenetes valóra ébredt. A fölpattant ajtón leánya rohant be lélekszakadva, halottsápadt arccal s hangtalanul ragadta meg a karját. Úgy vonszolta ki magával a napsugárban csillogó szalonból. Szinte felszisszent a fájdalomtól oly görcsösen szorította karját rémült tekintetű gyermeke. Egyik kezével az anyát húzta, a másikat pedig mintha védelmére emelte volna. A megrémült öreg asszony hagyta magát vonszolni s bár nem értett semmit a dologból, tudta, hogy itt valami iszonyúnak kell történnie. Nem is merte kérdezni a lánytól, csak midőn már a kocsin ültek s a gyorsabb légáramlat hűs szellője érintette homlokát, szóllott: — Mi történt? ben rövid szenvedés után, szivszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai f. hó 29-én d. u. 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint a fehérgyarmati sirkertben örök nyugalomra tétetni. Fehérgyarmat, 1905. szept. hó 27-én. Pihenj — álmod nyugodt és csendes legyen! Uj anyakönyvvezetó. A m. kir. belügyminiszter a nagypaládi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé korlátlan hatáskörrel Rác Miksa körjegyzőt kinevezte. Bányászok közgyűlése. Az országos magyar bányászati egyesület által Budapesten a napokban tartott közgyűlésén elnökül Gróf Teleki Géza választatott meg. 25 éves jubileum. Ratkovszki Pál szatmári főgimn. igazgató 25 éves tanári jubileumát október fogja megünnepelni a főgimn. tanári kara és 7-én ifjúsága. Az ünnepély rendjének kivonata: a) 9 órakor hálaadó isteni tisztelet; b) mise után a jubiláns üdvözlése a gimnázium tornacsarnokában; c) 1 órakor diszebéd a Pannóniában. Erdőfelosztás. A nagysomkuti közös nemesi erdő felosztására nézve a napokban érkezett le a szatmárnémeti kir. törvényszék végzése, melyben az előmunkálatok megkezdését elrendeli s annak vezetésével Hegedűs Gyula törvényszéki bírót bizza meg s az előmunkálatok megkezdésére, a mérnök félfogadására, valamint a költség előirányzat elkészítésére határnapul 1905. november hó 15-ik napjának délelőtti 9 óráját tűzi ki Nagysomkut községházához. Panasz az izraelita hitközség elöljárói ellen. Úgy látjuk, hogy az elnöki székbe szívesen ülnek bele hitközségünknél, de a közönséggel nem sokat törődnek. Mert ha törődnének, nem mulasztotta volna el egész nyáron át az igen tisztelt elnök ur templomunk kifestését és a padok, festését és nem hagyta volna ünnepünk hetére. Tudomásunk szerint a pénz megvolt már régen erre a célra. Most a különféle festékszag elviselhetetlenné fogja tenni a templomba való tartózkodást és azonkívül a még teljesen meg nem száradt ülőhelyeken mindenki a ruháját is tönkre fogja tenni. Megjárják majd az elnök urak, hogy ha majd kártérítési pert indítanak ellenük. (Beküldetett.) Elfogott aranytolvajok Nagybányán. A csendőrség hosszas s igen erélyes nyomozás után letartóztatta Buttyán Sándor, Rusznák Mihály, Havasi György nagybányai, Szgszarán Mihály tőkési, Tóth József és Szabó Árpád borpataki lakosokat, bányamunkásokat, kik a veresvizi A lány felelet helyett zokogva borult a vállára. Remegett egész testében, mint a halálra üldözött őzike. Az anya nem faggatta tovább. Érezte, hogy a szép kép, a melyet az imént festett maga elé, darabokra van tépve. Naivságában csak lassan jutott addig a gondolatig, a hol más kezdte tépelődését. Rettentő gyanú ébredt benne, mely annál erősebben nyilatkozott meg, mennél lasabban érlelődött lelkében. Majdnem vérben forrogtak máskor jóságos szemei, a mikor a leányra durván rárivalt: — Te azt a pénzt csak nem hozod magaddal?! — Nem anjmm! Vissza dobtam a nyomorultnak. Többet nem beszéltek szavakkal hazáig, de gondolataikban elmondtak mindent egymásnak: drágán akarta adni az a nagy ur a hitvány pénzét. Otthon áe beszéltek sokat erről. A jó öreg Csabi Máthé kevés szóból sokat értett. Csak annyit mondott legutoljára: — Verje meg az Isten! Ezzel vége volt mindennek. Az álom szétfoszlott a hegymögi falu megint nyomorult, kopár-tájjá vált, a hol kevés kenyér terem; a kis kertecske sem volt többé vadregényes, de legalább krumplit és zöldséget adott ingyen, ROTHBÄRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-WAGYKERESKEDÖ SZAT8V8ÁRQN, EÖTVÖS-UTCZA {KORONA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron ; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben : áilásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Áraim jutányosak.- - Áruim ttitünöotc. - Tcssólt prófoarend.elóst termi. ______8T Czím: ROTHBÁRT JÓZSEF, SZATMÁR. ____ _____
