Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-06 / 32. szám
« 1905. augusztus 6. KOVARVIDÉK 3 díszének, értékbeli nagy rendüségének. Ezt a szót ilyen kegyetlen és pusztító vonatkozásban leírni is fájdalmas Nem is a munka az, a mi ezt a pusztítást műveli. Még csak nem is a sok munka kergeti a szenvedők fekete sátrába ezt a bus csapatot. Igen sok munkát elbír az ember, a nélkül, hogy teste, lelke megsiny- lené. Jelentékenyen többet, mint a menynyit az emberek általában dolgoznak nálunk. Be kell ismernünk: nem mi vagyunk a világ legmunkásabb emberei. A menynyit mi dolgozunk, attól a világ legegészségesebb emberei is lehetnénk. És ha a szellemi munka rokkantjainak mégis ilyen félelmetes tömege omlik ösz- sze ebben az országban, annak más az oka. Nem a sok munka: hanem — a sokféle munka. Az egy ember munkájának szörnyű sokfélesége: ez a mi szomorú és vészes különlegességünk. Ennek már azután csakugyan alig van mása a világon. Foglalkozása temérdek sok embernek nincs ebben az országban, de mellékfoglalkozása, az van mindenkinek. Főként az olyan embernek, a ki szellemi vagy úgynevezett szellemi munkával keresi a kenyerét. Az ügyvédnek, az orvosnak, a tanárnak, az újságírónak, a hivatalnoknak, a politikusnak, a művésznek. A ki délelőtt köztisztviselő, az délután magánhivatalnok, a ki nappal ügyvéd, az este hírlapíró, a ki este hírlapíró, az délelőtt tanár, a ki délelőtt politikus, az délután vállalkozó és mindenki mindenek mellett ügynök és mindenek mellett titkár. Ez azután igazán alkalmas arra, hogy megőrölje az emberek agyvelejét. Száz mesterségben senki se lehet tökéletes. Már pedig könnyen és a maga megMár a negyedik emeleten állott, kipirultan és fáradtan onnan látta, hogy Farageaux egykedvűen sétál a ház előtt és cigarettázik a nyomorult . . . — Kit tetszik keresni, kérem ? — Kérem én ... a izétől ... a Gábriellé kisasszonytól vagyok . . . Etát keresem ... A vice mélyen elgondolkozott, aztán korrekt biztossággal válaszolta:. — Nem lakik ilyen nevű itt kérem . . . Margaréta lassan szomorúan indult lefelé a lépcsőn . . . — Nem is voltál olyan sokáig . . . mondta Farageaux, mikor megint lent volt. Hát most már gyere csak abba a vendéglőbe . . . . . . Azt nem gondolta Marga . . . — Először is már ebéd után vagyok, mondta - azután meg . . . — No no azért eljöhetsz . . . Azután az ebéd után bátran eljöhetsz . . . tette hozzá gúnyosan Farageaux . . . — Kikérem magamnak pattant fel Margaréta ... Én igen jól étkezem a bácsikámnál . . . Jó jó . . . Hanem valami azutáni emlegettél. ... Itt nem segít más, csak az őszinteség . . . sóhajtott Margit . . . Mert hisz Jaques már bizonyára türelmetlenkedik . . . — Azután menjen csak maga ebédelni a szűk-szoknyásokkal, akiknek kalapokat vesz ... És minden héten más . . . Vígan szökkent át Margaréta a másik oldalra, ahol a ritkás fák közül kiviritott az Erzsébet kert középső nagy gruppja . . . A túloldalról még visszanézett a humoristára és szemrehányóan csendült meg a lomha melegben üde hangja: Nem szégyelli magát? . . .-ts.-b.— erőltetése nélkül az ember csak olyan munkát végezhet, a mihez jól ért. Semmi se fárasztóbb, keservesebb és áldatlanabb, mint az olyan munka, a melynek a mesterségét az ember tökéletesen nem tudhatja. Az ilyen dolog megöli a munkát is, azt is, a ki végzi. Már pedig nálunk rengeteg sok embernek ilyen mellékfoglalkozásban telik a pihenő órája, estéje, vasárnapja. Az emberek, a mikor le kellene feküdniük aludni, vagy járkálniok kellene egyet, friss levegőt szívni: mennek egyik műhelyből a másikba, egyik Íróasztal mellől a másikhoz, a foglalkozásuktól a mellékfoglalkozásukhoz. És végeznek ugyanazzal az egy szerszámmal sokféle munkát. A véső átkényszeredik kalapácscsá, a fúró fűrésszé, a számológép tintatartóvá. És a folytonos átváltozás keserves súrlódásában egyre kopik az erő. A maga erőinek a természettől beleoltott hajlandóság, vagy vállalt hivatás szerint való egységes kifejtésére rendelt agy megzavarodik az összevissza cibáltatásban és pihenetlenségben, végezetül pedig - csődöt mond, elromlik az egész masina. Magyarország legnagyobb elmebetegintézetében 1868-tól 1900-ig összesen 14.000 beteget kezeltek s ezek közül 3200 volt agylágyulásos s túlnyomó részben szellemi munkás. S mig a külföld hasonló intézeteiben a paralytikus száma sehol sem éri el a 30 százalékot, addig nálunk e százalékon, de sőt 35 százalékon is felülemelkedik. S hozzá még e bajnak alsó határa mindinkább alábbszáll, mert mig 20 évvel ezelőtt a 35 évnél fiatalabb agylágyulásosok a nagy ritkaságok közé tartoztak, az utolsó két évtized alatt egyre sűrűbben észlelni a 35, sőt a 30 évnél is fiatalabb agylágyuláso- sokat. Mindezt nagy tudással tárja elénk a kitűnő szerző s lelkes szavakkal hívja föl Magyarország társadalmát a veszély leküzdésére. • A hiba ezekért az állapotokért, bizonyára nem annyira az emberekben van, mint a viszonyokban. Az emberek azért dolgoznak sokfélét, mert az egyféléből nem élhetnek meg. A hivatalnoknak kicsi a fizetése, a többinek kevés a keresete; az élet pedig szörnyen drága, rákényszeríti az embert, hogy egy-egy kaszavágás- nyit lecsípjen a más mesterségének dűlőjéből is. Viszont igaz az is, hogy a viszonyok helyes, egészséges berendezése az emberek kötelessége. Teljesíteni kell ezt a kötelességet úgy, hogy minden munkálkodó ember megtalálhassa a maga erős, biztos helyét a maga hivatása körében, akkor bizonyára sokkal kevesebben lesznek, a kik fáradt és szédülő agygyal roskadnak össze a zűrzavarban. J. E. HÍREK. Augusztus 5. Kánikula van. Kánikula van. Nemcsak naptár szerinti, de valóbani kánikula. Olyan melegség uralkodik pár nap óta, hogy szinte elviselhetetlen. Elernyeszti, elbágyasztja az embert. A munkás kezéből kiveszi a szerszámot, képtelen munkálni. Azok, a kiknek semmi dolguk, keresik az árnyas, hűvös helyeket. Hiába keresik. A legárnyasabb helyeken is már a kora reggeli órákban 30 — 32 fokot mutat a hőmérő s mire delel a nap az égbolton, 40 fok körül jár a mutató higany. Az árnyékos helyeken. Mert a napos oldalon jóval 40-en felül emelkedik. A mi községünk lakosaira valóságos kálvária ez a forróság, mert sehol csöpp viz, ahol megfürödhetnék. De nemcsak egyedül mi vagyunk a szenvedő szerencsétlenek. A nagy forróság nem kíméli, mert uralkodik hazánk egész északkeleti vidékén. Az ember, kit a nagy meleg egész nap szinte levesz a lábáról, vágyva várja az esti órákat, mikor lehűl a levegő s enyhülést szerezhet. Meg is látszik ez a község külső képén is. Az utcák s a népkert a késő éji órákig hangos az »üdülő« közönség vidám zajától. Hanem — úgy hiszem - még azok a vidám kacajt hallató „üdülők“ is elismerik, hogy jobb ilyenkor a Tátra vidékén — üdülni. Vagy nem? Személyi hírek. A f. hó 3-iki vármegyei rendkívüli közgyűlésen községünkből gróf Teleki Sándor, Veszp'rémy Sándor, Eötvös Róbert és Goldstein József vettek részt. - Bottlik Géza járási számvevő katonai gyakorlatra bevonult. Kinevezés. A belügyminiszter Dr. Ecsedy Gedeon bikszádi fürdőorvost és avasfelsőfalusi körorvost a székesfővárosi állami rendőrséghez fizetésnélküli rendőrorvossá nevezte ki. Nyári táncmulatság. Vettük a következő meghívót: A nagysomkuti kereskedő és iparos ifjak a róm. kath. és ref. egyház javára, 1905. évi augusztus hó 19-én a nagyvendéglő termeiben zártkörű nyári táncmulatságot rendeznek, melyre kívül címzett urakat és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség, Belépődíj: Személyjegy: 1 K 60 f. Családjegy: 3 K. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Jegyek válhatok Bocsánczy Márton ur üzletében és Kovács Dániel vendéglős urnái., Építkezések. Építkezési engedely iránt kérvényt nyújtottak be az építési és szépészeti bizottsághoz Frankovits Ábrahám és özv. Illés Ferencné. Esküdtszéki tagok összeírása. A község elöljárósága a napokban kezdette meg az esküdtszéki szolgálatra képesített férfiak összeírását. Ez utón is felkéri azoka:, akik összeíró lapot kaptak, hogy szabályszerű kitöltés után a községi elöljáróság kezeihez juttassák. Jegyzőválasztás. Décse Károly volt komor- záni helyettes körjegyzőt az Ugocsa vármegyei Turterebes nagyközség egyhangúlag jegyzővé választotta. Vármegyénk ellenállása. Szatmárvármegye rendkívüli közgyűlésében f. hó 3-án egyhangúlag kimondották Gróf Károlyi István és társainak, valamint Luby Géza és társainak indítványára, hogy a vármegye az alkotmány ellenes kormánynak sem adót, sem újoncot nem ad s az^ ez irányban való mindennemű közreműködését megtagadja és a meg nemszavazott„de befizetett adót nem szállítja be az állampénztárba. Reményteljes csemeték. Csoltról Írja az alábbi érdekes, de végeredményében csaknem végzetes és alapjában véve elszomoritó esetet — levelezőnk : Maxim Ilia csolti lakos hasonnevű 10 — 11 éves fia két ugyanolyan korú társával, álkulcs segélyével behatoltak Mxim lliának pincéjébe, hol egy, üvegben s hordókban szilvapálinka állott. Az ifjak, hogy bejutottak a pincébe, előbb a könnyebben hozzáférhető üveg tartalmát kebelezték be; majd ennek megtörténte után a tele hordónak estek. Persze eláztak az ifjú csemeték ugyannyira, hogy ha időközben a mezőről hazaérkező Maxim Ilia észre nem veszi a dolgot, baj is lehetett volna belőle. A baj igy persze elhárult. De vajon nem elég baj-e az, hogy már az ilyen ifjú F műfogak könnyen megszokható és legfinomabb kivitelű teljes fogsorok tevésére, foggyógyászatra, fogkövek eltávolítására, elsárgult, elfeketült fogaknak eredeti színük visszaadására berendezve, hol továbbá fogtöméseket (plomb) eszközlök és fogat, gyökereket a foghuzási technika legjobb módszere szerint távolitok el, — szives figyelemre ajánlom. ----La kás: Nagysomkuton, a „Megyeház“ épületében. Dr. ÜOV-Á-OS MÓR. egyetemes orvostudor, fogorvos. ogorvosi műtermemet
