Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

4 KŐ VÁR VIDÉK családtagjaihoz. Az erdőbe érkezve fiai segéd- kezete mellett hozzá látott egy nagy fa ledön­téséhez, hogy azután azt haza szállíthassa. A fát szépen le is vágta, azonban a midőn dűlő félben volt, meg akadt a már levágott fa a szomszédos még fennálló fába. Onnan akarta megszabadítani az általa ledőlt fát, a mikor az oly szerencsétlenül esett fejére, hogy nyomban belehalt. Színházi műsor. A jövő heti műsor a következő: „Ócskái brigadéros“, a „Bajusz“, „Falu rossza“ és „Katalin cárnő“, mely A. Boross Mariska jutalmául kerül színre. A jutalomjáték egyidejűleg utolsó és búcsú előadás is lesz, mely előadásra a jegyek már előre meg vált­hatók és azt annál is inkább ajánlhatjuk, mert előre láthatólag ezen előadás A. Boross Mariska színpadi szereplésére való tekintettel nagyon látogatott lesz. Belügyminiszteri leirat. A belügyminiszter leiratot intézett a törvényhatóságokhoz, hogy a csendőrséget cselédszökevények kisérésére és holmi jelentéktelen szolgálatokra ne alkalmazzák, mert ezáltal a fontosabb szolgálati teendők szorulnak háttérbe. Szinházunk. December 23-án (szombaton „A zsidó honvéd“ került színre. Á darabban kiváló dicséretet érdemelnek: Bányai János (bankár) Gáspár Jenő (elitéit) és Lázár Márton (mindenes) Feleki Gábor (Dávid) szereplésére volna egy megjegyzésünk, de azt ez alkalommal elhalgatjuk. Vasárnap adták „János Vitézt“ oly telt ház mellett, hogy az igazgató kénytelen volt már az előadás megkezdése előtt a jegyek kiadását beszüntetni, mert a színház helyisége már zsúfolva volt. Általános tetszést arattak: Földvári Kornél (Kukorica Jancsi) Katonáné Laura (Gonosz Mostoha) Kövessy Jolán (Iluska) a kinek már testalkata is rátermett e szerepre. Bányai János (Franczia király) bambasága és félszegsége derűssé tette az előadást. Jenei Györgyi (Király leány) szintén nagyon jól bele élte magát szerepében. Kedden „Kukorica Jónás“ került színre ismét telt házzal. Itt Iluska (Földvári Kornél) inkább a Kukorica Jónás szereplésére lett volna megbízandó, mert „Ilus- kát“ egy elhagyatott árvaleánynak képzeljük, már pedig a Földvári Kornél kinézése sem olyan. Nagyon kedvesek voltak (a japáni gésák) A. Boross Mariska, Jenei Györgyi, Bodán Margit és Horváth Margit. Szerdán az „Arany Kakas“ került színre félház előtt. Kiváló dicsé­retet érdemelnek : Lázár Márton, Kövessi Jolán, Földvári Kornél és Bányai János. Csütörtö­kön Földvári Kornél jutalomjátékául adták „Nebántsvirág“ az előadás általában kielé­gítő volt. A tanítók szabadságideje. A vallás- és közoktatásügyi miniszter több esetből folyólag kimondotta, hogy államköltségvetés hiányában a legszükségesebbekre sem rendelkezvén fede­zettel, ezentúl betegség, vagy bármi más okból huzamosabb ideig tartó szabadságot tanítóknak és tanítónőknek csak úgy engedélyez, ha a szabadságot igénybevevők maguk fizetik a helyettesítés diját. Visszautasított felirat. Ilosvay Aladár alis­pánhelyettes főjegyző felirt a belügyminiszter azon leirata ellen, amelylyel a vármegye fő­ispánját rendkívüli hatalommal ruházta fel azon tisztviselőkkel szemben, akikre a végre nem hajtott rendeletek végrehajtásánál szüksége van. A belügyminiszter most leérkezett rendeletében ezen feliratot visszautasitja, mivel a kérdéses rendelet ellen felírni nem lehet, azt a vármegye közönségéhez csak tudomásulvétel és miheztar­tás végett küldte le. Nincsen betegség házánál mai számunkban megjelent hirdetésre ez utón is felhívjuk a olvasóink figyelmét. Drágább lesz a levélportó. Az osztrák kor­mány a portó-dijak felemelését tervezi és pedig oly módon, hogy a közönséges belföldi levelek portója 20 grammig 24 fillérre emeltetnék fel, a képes levelező-lapok pedig — a közönséges levelező-lapoktól eltérően — 6 filléres portóval lennének megtérhelve. A tervbevett portódij- emelések élétbeléptetése után ennek megfelelően fogja felemelni a magyar kormány is a belföldi levelek és a képes levelező-lapok portóit. Anyakönyvvezetői kinevezés. A m. kir. belügy­miniszter a Sárosmagyarberkeszi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Vojsza László jegyzői Írnokot, a nyirvasvári anyakönyvi kerületben pedig Holek András segédjegyzőt nevezte ki. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza — (100 kgr.) — 14 K 50—15'00 Rozs - „ „ - 10 „ 00-1050 Tengeri „ „ — 12 „ 00-13‘OU Zab - „ „ - 10 „ 00-1L00 CSARNOK. Legtöbb adót fizetők Nagysomkuton. Az 1906. évre szóló legtöbb adót fizető virilis községi képviselők névjegyzéke a következő: Rendes tagok: Kővárvidéki takarékpénztár 5432 K 70 f, (képviseli Veszprémi/ Sándor r. kath. plébános). 2. Gróf Teleki Sándor birtokos 1532 K 13 f. 3. Bocsánczy Márton kereskedő 695 K 01 f. 4. *Nyilván Miklós ügyvéd 547 K 14 f. 5. Dr. Pap József ügyvéd 518 K 04 f. 6. Gróf Teleki László Gyula birtokos 503 K 73 f. 7. *Mán Lajos tak. pénz. ig. gyógyszerész 434 K 32 f. 8. özv. Sehe Pálné birtokos 349 K 02 f. 9. Frankovits Ábrahám birtokos 345 K 17 f. 10. Hirsch Náthán birtokos 285 K 54 f. 11. Gróf Teleki Pál országgyűlési kéviselő 275 K 28 f. 12. Ecker Béni vásárvám bérlő 263 K 33 f. 13. Dr. Csuta Demeterné birtokos 239 K 24 f. 14. Simon Éliás kereskedő 232 K 28 f. 15. *Dr. Olsavszky Gyula ügyvéd 222 K 14 f. 16. Hosszú Rozália birtokos 214 K 62 f. 17. Frankovits Mór bankigazgató 208 K 64 f. 18. *Szappanyos József kir. járásbiró 202 K 40 f. 19. Goldstein József vállalkozó 194 K 01 f. 20. *Dr. Olsavszky Viktor jár. orvos 144 K. Póttagok: 1. Hirsch és Társa kereskedő 142 K 40 f. 2. Novy Izidor italmérő 137 K 05 f. 3. Özv. Buda Lászlóné 114 K 37 f. 4. Drágos Vaszalika birtokos 101 K 62 f. *-gal jelzettek adója kétszeresen számitva. Csarnok. Kertem alján a bokorban Bús dalt zeng egy kis madár. Fájó hangja, siró hangja A szivemen úgy át jár. Azt danolja panaszosan zokogva Gyere ide, dalolj velem! Gyere ide zokogj velem ! Te árva! Kertem alján a bokorban Elcsittidt a kis madár. Zengő dala nem hívogat Tudja Isten merre száll? Nem hívogat, pedig szivem hogy várja, Most tudja csak bánatában Most tudja csak fáj dalmában Mily árva ! Paraj. 1 bo. Megtisztulás.- Irta : dr. Szászáé Grősz Gizella. ­Mintha a nap aranyszínű korongja sem birt volna megválni a természet ékességében dúsgazdag táj szépségétől — a hegyek orma mögül újra visszavetette cirkáló reflexeit, mely­nek fénye megrezegtette a lombkoronás fák ágait, vékony sávban keresztül tűzött a lazán simuló gályák levelei között és végig úszott a tiszta, édes levegőn át, mint egy tündöklő sza­lag esik. A Szamos vizének alig látszik hullámzása s olyan nesztelenül, fodrozás nélkül siklik tova, mintha csak aludna széles medrében. Csak a partjához közel, a hol a vizi malmok zakato­lása pattog a levegőbe s a kerekek törnek locsogva habos tarajt - látszik a Szamos éb­redése. Távolabb a malomtól, a hol a fűzfa szo­morúan hajló lombjai bele kostolnak a vízbe, nap égette, bronz szinü bőrű gyermek-csoport hűsiti magát, fürödve visongál. Felkusznak a meredélyes partra, dobáló kavicscsal késztetik a lusta mozgású vizet hömpölygésre és meg- elégesznek a testük idézte mű hullámzással, mely barna bőrük körül tarajt ver. A fűzfa lecsüngő ága össze csókolódzik a viz tükrével, susog neki valamit, ami rejtélyes lehet, mert senki sem érti, édes, mert újból megismétlik s kitudja meddig folytatnák, ha megnem zavarná őket egyik virgonc ifjú, a ki megmarkolja az ágat és a társai szemébe, ar­cába permetez a nedves levelekkel. Bizonyosan meg is tépáznák a fiuk úgy a társukat, mint a vékony ágat, ha egyik fel nem kiáltja: „ni két nap van.“ A többiek is keresik — addig a gyönge fűzfa kipattan a garázda körmök közü — s mikor meglátják a víztükrében, elfelejtik az újból suttogó ágat. Pajkosan kiábálnak a viz tükrén visszaverődő naphoz: „hát te is für- desz öreg, gyere közelebb, nahát közelebb“ — csalogatják magukhoz, de ők nem mernek előbbre menni, mert sok örvénye van a Szamosnak. Mig az egyik fiú felszólal: „nem szégyen­led tegezni a napot?“ a másik azt feleli utol­érhetetlen logikával: „csak nem nagyobb ur az Istennél? „Hát azt tegezed?“ „Csak úgy mint téged — virtuskodik a másik — tőled kérem a parityát, az Istennek meg mondom, add meg a mi mindennapi kenyerünket.“ „Igen, de én nem adom a parityát, megversz és úgy veszed el - feleselget a gyermek vissza, tudákoskodva — de ha az Isten nem ad kenyeret ?“ „Hát kérek az és’ anyámtól“ — oldotta meg a vir­gonc kölyök a problémát . . . A Szamos partjához lenyúló park, tere­bélyes hársak közül kimagasló kastély verandá­ján sugár növésű, arany zsinoros fiatal tiszt áll. Őt is megragadja egy pillanatra a nap vissz fényében mosolygóan tündöklő táj panorámája, de türelmetlenül vág villogó kardjával a leve­gőbe, mely szétmetszi az úszó pókháló selyem szálait, mely mint egy szürke folt megtörte a bíboros reflexet. Harmonikusan simul az aranyzsinoros ruha a fiatal tiszt arányos termetéhez, mely erélyes idomokban férfiasságot ad finom nőies voná­sainak. Ámde az az arc most nem nyugodt s hiányzik róla az a nyílt derültség, mely a ro- konszenvet ébren tartja s a bizalmat beplántalja. Ha egy pillanatra el is önti az ábránd édes mélasága, már a másik percben mint a kalei- doscop változik a kép a lelke előtt és a vágy perzselő tüzét fejezi ki beszédes arca. Lehet, ha az az asszony, ki ez ifjú arcára az édes varázs, majd meg a kéj buja szinét változtatja — fiatal leány lenne — ki szűzies lényével bilincseli le őt, hogy egy hosszú életen keresztül, de a mely a boldogságnak rövid napja csak magához fűzze, akkor egy ember­párral több dicsőítené Isten alkotásában a szé­pet, magasztost. De az is lehet, ha kint az^élet sima aszfaltján találkoznak, a hol Dobai Ákos a többi tisztekkel csörteti kardját s meglátják azt a baba arcú szép asszonyt, a ki olyan, mint e rococo világból életre kelt ripp s inkább lát­szik ovateán képnek, törékeny sylfidségében, A hires Ángyai készítmények: Angyal Angyal-köszvényszesz (egy üveg elhasználása után biztos hatás) üvegje 2 kor. — Angyal-kenőcs (bőrviszketeg, bőrkiütés ellen) tégelye 3 kor. — Angyal-fagyszesz (fagydaganatok ellen) üvegje 2 kor. Számtalan hálalevél. — Raktár Ausztria-Magyarország részére az egyedüli készítő: gyógyszertár, Hatvanban. - Postai szétküldés naponta I

Next

/
Oldalképek
Tartalom