Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

1905. deczember 24. KOVARVIDEK 7 unokájának. A robogó vonat egyszerre csak a nyílt pályán megáll. Az öreg ur megrántotta a vészféket. A mikor a kalauz megállapította, hogy melyik szakaszba hozták mozgásba a fé­ket s kérdést intézett az öreg úrhoz, ez a leg­nagyobb nyugalommal igy felelt: — Az unokám ép az imént lett tiz eszten­dős. Csak meg akarom fizetni a teljes viteldi­jat s azért állítottam meg a vonatot, nehogy egy perccel is megkárosítsam a vonatot. * — Nem kell mindent elhinnünk, a mi rosszat a barátainktól hallunk. — Persze hogy nem, de elbeszélhetjük másnak. * — Választott már nevet újszülött leány­kájának ? A rajongó autóm,obilista: Igen, az lesz a neve, hogy: Gázolina. ♦ Férj: Mennyit szántál téli ruhára? Feleség: Még nem tudom határozottan, előbb látnom kell, hogy milyen ruhát hordanak a barátnőim. * Hajdú Jánosnak az egyik lábát leszakí­totta a vonat. — Igen, de mégis azt lehet mondani, hogy a gondviselésnek is szerepe volt a dologban. — A gondviselésnek ? Hogy-hogy ? — Hát úgy, hogy a köszvényes lábát sza­kította el a vonat. * Irmuska az anyához: Hát igazán el kell mennem az iskolába anyuka? — Természetesen, kis leányom. — De hiszen csak tegnap mondta édes anyám apának, hogy nagyon sokat tudok a koromhoz képest. * — Oly korán talpon van, Katinka kis­asszony ? — Igen, minden reggel két mérdföldnyi utat kell tennem, hogy az arcbőrömet széppé tegyem. — Az Isten szerelméért, miért nem keres egy közelebb eső patikát ? * — Kálmán, ne kérdezz annyi mindenfélét apádtól, hiszen terhére vagy vele. Kálmán: Oh, a kérdések nincsenek ter­hére, csak az bosszantja, hogy nem tud rájuk felelni. * — Képzeld csak, György, tévedésből a gyermekeknek adtam a kutya eledelt s a ku­tyának adtam a tortát, a mit magam készítet­tem. Szaladj, kérlek, gyorsan orvosért! — Nyugodj meg, édesem, majd inkább az állatorvost hívom. * — Oh, mennyire csalódtam benned Náczi. Valamikor azt hittem, hogy te szörnyen bátor ember vagy. >, — Ez bizonyára akkor volt, amikor meg­kértem kis kacsóidat. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratodat nem adunk vissza.) Elszánt Iván. Alsó=Pötyörög. Eszméi oly forrók, hogy egyelőre Priesnitz borogatás alá tettük őket. Tessék elhinni, hogy mi igen megbízunk fent nevezett, de immár az egek honába tért öreg ur lehűtő rendszerében, a mely bizonyára jót fog tenni kiválóságod izzó eszméinek is. * Lézengő Ritter. Alkony=Ecsed. Hogy a kétfejű sasnak milyen a tojása?! Sz. Haba- kukra, erre nem tudunk felelni. Hiszen mi egy póriasán nevezett tyuk to­jását is alig-alig látjuk manapság a végtelen drágaság miatt. * Tmolen Sóni. Alsó Bükk. írja, hogy „Lehullott a rezgő nyárfa levele.“ Na ? — és ? várjuk a folytatást. * Hátszeg. Vásártér. Ön talán szemelt encsét és nem „szemlencsét“ értett? Mert szemlencséje kettő szokott lenni csak a két- szemü embereknek és azt a két lenesét nem szívesen adja el senki sem. * Onucz Átyim. Kanada. De hát ké­rem ne bosszantsa az ön jó érzését az a prob­léma, hogy egy hazug, préda, aljas ember mire való ?! Mert bizonyos szívességgel elismerjük mi is önnel azt, hogy az a megfedett ember: „Semmirevaló.“ * Sárosmagyar Berkesz. A verset be­ható bírálatra adtuk ki. Kérünk türelmet. * Feleky Gábor. Nagysomkut. Térszüke miatt csak jövő számunkban hozhatjuk. Kö­szönet. * Jó fiú. A mint értesültünk, tanácsunk né­mileg már hatott önre és igyekszik jóvá tenni eddig elkövetett mulasztását. Csak arra figyel­meztetjük még, nehogy azon tévedésbe jöjjön, hogy ezzel már legalább egy évre lerótta kö­telezettségét — nem, a világért sem! — ha­nem tartsa kötelezettségének továbbra is a már mondottakat pontosan betartani, mert csak úgy számíthat viszont szolgálatra. Különben jó mu­latóst. * Jószágocska. Nagyságos asszonyom ! Ön becsapott bennünket. Hát úgy állapodtunk mi meg? Mindezek dacára tudomására hozzuk, hogy mi tervünktől nem térünk el és felhatal­mazzuk, hogy megállapodásunkat illetékes helyen tudassa. Üdvözlet. * I. n.=nak. n.=Szigeth. A kért dalt sok szives üdvözlet kíséretében itt küldöm . . . A rózsaszál — az nem beszél Csak — hej! ez a kicsike levél, Mely feleletet hozott nékem,- Egy szőke lány helyett beszél. Enyém lesz; szeret — mindörökre! írja — s ha kell, szavának áll . . , így hát enyém vagy ! Oh — Te drága, Te legszebb rózsa — rózsaszál . . . es - a. Főmunkatársi ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 4 °4 4 1 4 % 4 °4 4] 41 Én, Csillag Anna 185 cm. óriás hosszú Loreley- hajamat, az általam feltalált kenőcs 14 havi használata után értem él. Ezen kenőcs az egye­düli szer a haj ápolására, a növés előmozdítására, a fejbőr erősítésére; uraknál erős és teljes szakáit növeszt és már rövid idei használat után úgy a hajnak, mint a szakáinak természetes fényt és teltséget kölcsönöz és megóvja ezeket a korai megőszülestől egész a késő aggkorig. Egy tégely ára I. 2, 3 és 5 frt. Postai szétküldés naponként az összeg előzetes beküldése vagy utánvéttel az egész vi ágba a gyárból, hova minden rendelés intézendő. Csillag Anna Wien, I., Graben 100. iiiitiiiiiiiitii t iiittiti-iiiiiit-i&i, 1* Sr+ <HP Szappanyos Jenő © ELSŐ <3 TEMETKEZÉSI INTÉZETÉ $ KTAGYSOMKLUTOKT. Megnyílt a Nagysomkuti Első Temetkezési Intézet! Tisztelettel tudatom, hogy temetkezési intézetemben elvállalok 1 temetésrendezéseket a legegyszerűbbtől a legnagyobb diszpompáig. Gyönyörű üveges gyászkocsival, szebbnél szebb sir- koszorúkkal s mindennemű temetkezési kellékkel üzletemet gazdagon felszereltem, f) Mr Jutányos árszámítás. <3 Tisztelettel Szappanyos Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom