Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-10 / 50. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. lEjlofissetési ár : Egész évre . . . . , 8 K Negyed évre . . . . 2 K Fél évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkuí, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. MEGJELEN TÜNDÉN VASÁRNAP. Járda Magy-Somkuton ? „hiszen elvoltunk mi eddig is járda nélkül, el lehetünk mi ezután is a nélkül.“ éves gyermekek szülőit, hogy gyerme­keiket büntetés terhe alatt óvodába Lapunk hasábjaiban már több ízben foglalkoztunk egy járda létesítésével. Mind­ezek daczára nem aggaszt bennünket azon körülmény, hogy még ez ideig egy lépéssel sem haladtunk előbbre ezen igen fontos ügy keresztülvitelében, mert jól tudjuk, hogy nagy feladat egy ilyenszerü község­nek mint a mi Somkutunknak bárminő újítás és haladás, pláne, ha az az újítás költséggel is jár. A költségektől mindnyájan irtózunk, vissza riadunk, azon törekszünk, hogy kiadásainkat a lehető legkisebbre redukáljuk, a mi helyes is, azt semmi esetre szándékosan mi nem emeljük és csak akkor tesszük, amikor bennünket törvény vagy hatósági intézkedés arra kényszerit. A nem feltétlen kötelező költ­ségeket nem szívesen fedezzük. Sajnos, hogy ilyen nem feltétlen szükséges valaminek tartják nálunk többen a járdát, sokaktól hallottuk már, hogy Nézetünk szerint azok, a kik igy nyilatkoznak, nem azért nyilatkoznak akként, mert talán nem szívesebben jár­nának járdán, mint a sáros és poros kocsi utakon, a hol mindig egy rettegésben vannak, hogy az utánok robogó kocsi elgázolja. Különösen nem igy gondolkoz­nak és nem is igy. nyilatkoznak azok a szülők, kiknek gyermekük 3-4 klmtr. utat kénytelenek naponkint megtenni, a mikor iskolába mennek és nem igy nyi­latkoznak azok a szülők, kiknek 3 — 4 éves gyermekük naponként ugyanannyi utat kénytelenek megtenni, ha óvodába járnak — hanem aztin okból nyilatkoznak igy többen, mert félnek a járda létesíté­sével járó költségektől. Nagy hátrány községünk lakosaira a járda hiánya! A törvény ugyanis kötelezi az otthol kellő gondozásban nem részesülő 3—5 járassák, mert ezen gyermekeknek van tényleg legnagyobb szükségük arra, hogy ha otthol nem részesülhetnek kellő gon­dozásban, az óvodában részesüljenek kellő gondozásban. ^ Már most lehet a törvény teljes szi­gorát alkalmazni a szülővel szemben azért, mert 3 — 5 éves gyermekét' naponként 3—4 klmtr. hosszú sáros és veszélyes útra nem engedi, hiszen egy ilyen kis gyermeket a legnagyobb veszélynek tenné ki, holott ha az a gyermek járdán mehetne, egész nyugodtan bocsájtaná el a szülő, mert nem volna mindig egy rettegésben, hogy gyermekét elgázolja a szekér vagy a hosszú úttól kifáradva a nagy sárban elakad. Sok szegény szülő panaszolja, hogy szívesen küldené gyermekét az óvodába, de a gyermek nem képes egyedül elmenni, arra pedig képtelen, hogy ölbe vitesse, A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. télén volt egyidőre visszavonulni — hogy pi­henjen. alatt bármily nagy ellenséggel szembeszállottak volna. T\ nevelés sokat tehet, a vér mindent. — Irta: Szépeké!. — A Krím félsziget egyik magaslatán fekszik Szebasztopol városa, Oroszország egyik legfon­tosabb kereskedelmi és hadi kikötője. Csak a múlt század elején épült, de fek­vésénél fogva oly rohamos fejlődésnek indult, hogy az összes hatalmak irigy szemei e városra irányultak s képzeletben mindenki a magáénak tartotta, mindenki szerette volna elfoglalni. A virágzás és fejlődés legmagasabb fo­kán állott a város 1854-ben, a mikor az egye­sült francia, angol, török és szardíniái hadak egy külön hadserege váratlanul meglepte Szebasz- topolt és bombázni kezdte. A meglepetés váratlan volt, de nem ta­lálta készületlenül a várban levő helyőrséget. Hiába bombáztak s hiába kisérlettek meg mindent, hogy a vár bevétele sikerüljön, Szebasz­topol bevehetetlennek látszott. Az ostromló sereg, annyira belefáradt a kísérletekbe, hogy akarva nem akarva, kény­A várban levő helyőrség tisztjei pedig egészen nyugodtan a tiszti étkezdébe gyűltek össze; tudták, hogy az ellenség a várat egy könynyen be nem veheti s igy élvezni akarták az ellenség által engedett időt, mintegy hallga­tólag beleegyeztek a fegyverszünetbe. Olyan nyugodtan ültek és füstölgettek a tiszti étkezében, mintha nem is a várat véde­nék, hanem fárasztó gyakorlatról érkeztek volna vissza. Pedig valóságos, rettenetes csatájuk volt . . . A tisztikarral a vár főparancsnoka és még egy tábornok szintén az étkezdébe ment. Minden asztalnál csevegtek, tréfás elbe­szélésekkel mulattaták egymást . . . Olyan eleven hangulat és jókedv uralko­dott, hogy a tábornokok örömmel győződtek meg, miszerint tisztjeiket nemhogy megviselte volna a vár fárasztó védelme, de ellenkezőleg még több életkedvet merítettek. A tábornok — várparancsnok, hogy egy kis érdekes komolysággal fűszerezze a hangu­latot, csendet kért . . . Érdeklődéssel várták a tisztek, hogy meg­szólaljon, mert mindenkor örömmel hallgatták, szerették, úgyszólván imádták s az ő vezérlete „Moszkvai parancsnok koromban“ — kezdé a tábornok — „ha jól emlékszem, akkor ins- pektióm volt, s a mint késő éjjel hazamentem, a mindig nálam levő kulccsal a kaput akartam kinyitni. Halkan kísérlettem ezt meg, nehogy hozzá­tartozóim felébredjenek. S a mint a knlcsot a zárba akarom illeszteni . . . egy kis fehérséget látok közvetlenül ajtóm előtt . . . egy bepólyá­zott nyöszörgő kis jószág . . . Megszántam ! . . . felemeltem és bevittem lakásomba. Még akkor éjjel megfogadtam, hogy fel­nevelem a gyermeket, ha nagy áldozatba kerül is, rangomhoz méltó embert faragok belőle ... Hozattam francia nevelőket, később első­rendű tanerőket . . . A gyermek gyönyörűen fejlődött, szorgal­mas volt, kitűnő előmenetelt tanúsított . . . Olyan örömem tellett benne, mintha saját gyermekem lett volna ... ' Egyszer aztán váratlan dolog történt . . . Az én felneveltem 16 — 17 éves volt . . . Egy reggel arra ébredtünk fel, hogy az összes fiókjaim — melyekben értékeimet tartot­tam — fel vannak törve . . .--------Az összes női ruhakelmék rendkívül olcsó leszállított áron haphatók - — S2 5appanyOS Jenő divat=, vászon=, diszmű=, rövid= és — pipereáru üzletében Nagysomkuton (Városház épület.) ===== Újévi njá-Ildélilll! Minden vevő, ki nálam 10 korona összegig vásárol, teljesen ingyen kap egy művészies kivitelű életnagyságu arcképet saját vagy - egy általa adott - bármily más fénykép után. Egy ily képnek ára máskép körülbelül 20 korona. Karácsonyi alkalmi vétel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom