Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-26 / 48. szám
1905. november 26. K OVARVID EK 3 nyékában pihentek meg, de Jézus gyermekségéről szóló apokrif (nem kritikai hitelesség). Az evangélium azt is hozzá teszi, hogy annak a fának odvas belsejébe rejtőztek Heródes poroszlói elől s egy keresztes pók szőtte be az üreg nyílását oly sürü hálóval, hogy nyomaikat vesztették az üldözők. A mellette buzogó meleg forrás sós vize azóta édes lett, a környékén pedig sürü erdő nőtt. Szokása volt Mohamednek egy pálmafához támaszkodni, ha a néphez beszédet tartott; de midőn egy ízben a sokaság miatt szószékre kellett hágnia, hogy őt mindenki meghallhassa, úgy elkezdett a mellőzött pálmafa bőgni, mint a teve, melynek a vemhét rabolták el. Hammer Purgstall azt mondja, hogy a mohamedánok hiedelme szerint e pálmának a törzse utóbb Cordovába került. Szokás volt Perzsiában hajdan, hogy a mely fákhoz valami szent hagyomány fűződött, azokba minden átmenő utas szöget vert. Ebben keresendő talán — írja Vámbéry — a nálunk talányszerü vastuskó vagy inkább vasszöges fatuskó eredete. A budapesti vastuskóhoz aligha fűz a néptudat valami mithikus mondát, de a bécsihez igen, a melynek Stock imkisen a neve. Azt tartja felőle a néprege, hogy a város közepén álló eme régiségnek a helyén egykor a Duna csalitos erdeje volt és abból való tölgy maradvány; de Unger botanikus 1857-ben vörös fenyőnek határozta meg, már 1877-ben a mai állapotban volt és ismeretlen régidőkben verték bele azt a sok vasszöget, melyek famumiává avatják a Szent István dóm közelében. Egyik regéje úgy szól, hogy nagyon szerette mestere leányát a lakatos legény, de elnyeréséhez csak úgy bizhatott, ha kulcsot tud csinálni a mesteri lakathoz, mely főnöke birtokában volt. Sikeretlen kísérletek után kiment bánatában az erdőre s ott hangosan panaszolta el mestere keményszivüségét. És megjelent neki az erdő koboldja s megígérte segítségét a kulcs elkészítéséhez, ha szöget ver a kijelölt fába, mely azután az elbüvölés alól fölszabadulhat. Kész örömmel teljesítette a legény. Elkészült a kulcsa is és feleségül kapta a mestere leányát. Azóta mindaz, kinek a szivét elérhetetlen vágy dagasztotta, vert abba a fába vasszöget, hogy a jóságos kobold rajta is segítsen. Elérte-e minden lélek ? nem szól róla a rege, de annyi szög jutott a faderékbe, hogy ma tőlük a kérgét sem látni. Grenadában a Misziszipi folyó mellett is van párja a bécsi vastuskónak, rá a városi hatóság hirdetéseit szokás felszögezni; az ember- nyi vastag és magas tőkének, mely két utelvil- lásodásánál áll, minden cm. felületét úgy befödték már a vasszögek, hogy a iája minőségét sem lehet többé meghatározni, de sem legendát, sem más mondát a gyakorlati prózai észjárású amerikai yankee még nem fűzött hozzá. Nachod mellett, Csehországban mutogatnak a határszélen s az a jóslat száll felőle a nép ajkán, hogy alatta fog egykor teljes veresége után az utolsó porosz király megállapodni, mikor majd egész nagy seregével csak annyi embere lesz, a mennyit egy csapat dobra számítanak. Aquileje és Gradó között a csöndes laguna egyik szigetén vagy 60 év előtt döntött ki a vihar egy mithikus fát, melyről az a legenda keringett, hogy a régi századokban vízből kiálló ágai Szűz Mária vizen úszó képét fogták el, melyet a rohanó ár magával sodort s azon a helyen emelt kápolnát, Nagyboldogasszony és Kisasszony (aug. 15. és szept. 8.) között ma is sok búcsus látogatja. (Folyt, köv.) Nyílt levél A „Kővárvídék“ tekintetes szerkesztőségének Helyben. Becses lapja 47-ik számában hozzám intézett nyilt levelére válaszolva, van szerencsém értesíteni, hogy községünkben a gyalogjárda létesítését feltétlenül szükségesnek tartom, hisz annak létesítése nem jelentene annyira „haladást“, mint annak elmaradása vagy hosszadalmas kitolása „maradiságot“ jelent, a mennyiben ma már jelentéktelen kisközségekben, minő pld. Alsó-Homoród, Kis-Majtény, Gilvács, Válaj, Csanálos stb. is van gyalogjáró. Erdőd pedig Nagybánya vidékéről hozatott Andasit kőlapokkal burkoltatta gyalogjáróit. Ilyen körülmények között egyenesen szégyenletes állapotnak tartom, hogy községünk, mely egy nagy vidéknek, nem is szólva, hogy járásnak is, központja, ne bírjon gyalogjáróval. De ez nemcsak szépészeti és kényelmi szempontból szükséges, hanem közbiztonsági szempontból parancsoló szükség, mert számottevő hetivásáraink alkalmával a sürü szekérforgalom és a marhafelhajtás, mely a vásártér elhelyezésénél fogva városunk utcáin át történik, valóságos veszedelmet rejt mindnyájunk gyermekeire, kik külön gyalogjáró híján a szekérsorok és marhacsordák között kénytelenek bujkálni és valóban csak a különös Gondviselésnek köszönhető, hogy eddig nagyobb szerencsétlenség nem történt. A dolog mikénti megoldása és kölségelé- séről ez alkalommal még nem nyilatkozhatom, mert teendőim ez ideig nem engedtek időt, hogy e nagyobb tanulmányt igénylő ügygyei behatóan fogialkozhassam. Mihelyt időm engedi, készséggel és örömmel teljesítem ezen polgári kötelességemet. A tek. szerkesztőség kiváló tisztelője Sándor Vilmos főmérnök. Hátralékos előfizetőinkhez, A múlt 1904. évi november hó 29-én jelent meg lapunk első száma. A midőn lapunk első számát útnak eresztettük, már jeleztük, hogy nem anyagi haszonlesés vezérelt bennünket akkor, a midőn lapunkat megindítottuk, hanem kizárólag szolgálni akarjuk a közjót, községünk és az egész Kővárvidék érdekeit. Hogy eme nagy feladatunknak megfelelhessünk, feltétlenül szükségünk van a n. é. közönség támogatására. Nem panaszkodhatunk, sőt büszkén mondhatjuk, lapunk egy évi fennállása óta a nem remélt szellemi és anyagi támogatásban részesült s azt hisszük, hogy előfizetőinknek is kellő szórakozást nyújt lapunk olvasása. Mi minden lehetőt elkövettünk, hogy lapunkat t. előfizetőink előtt kellemessé és kedvessé tegyük és igy méltán elvárhatjuk mi is igen t. hátralékos előfizetőinktől, hogy anyagi károsodásunktól bennünket megkímélve, a hátralékos előfizetési dijjat nekünk sürgősen megküldeni szíveskedjenek. Hisszük és reméljük, hogy nem fog akadni egy előfizető sem, a ki jelen kérésünket ne teljesítse akkor, a midőn anyagi károsodásunkról van szó, hogy hátralékos tartozását ki ne fizesse, annál is inkább, mert az évi előfizetési dijjat csak azért határoztuk meg csekély 8 koronában, hogy mindenkinek módot nyújtsunk az előfizetésre. Sajnos, ennek dacára tekintélyes összeggel vannak hátralékban lapunk t. olvasói közül sokan. Hogy a hátralékos dijjak beküldését előfizetőinknek megkönnyítsük, a hátralékosok részére lapunk jelen számához egy kiállított posta-utalványt csatoltunk a hátralékos összeg feltüntetésével és kérjük, hogy a kitüntetett összeget részünkre lehetőleg postafordultával utalványozni méltóztassanak. Helybeli igen t. előfizetőinket pedig kérjük, hogy a kiadóhivatal által kiküldött előfizetési dijnyugtákat feltétlenül beváltani szíveskedjenek. A kiadóhivatal. — Minek ez a hitvány papír ? Különb embernek kell lennie, a kinek nincs, hiszen inkább olyannak adták feleségül, mint nekem. A szőke asszony nem bírta tovább. El kellett fordítania a fejét. A férje, az, a ki mint mondám - legtöbbre vitte közülünk, mert legkevesebbet tanult, kínjában egészen véresre harapta az ajkait. Megszánta volna a legutolsó bérese is, mert hát volt bérese bőven a császári és királyi kamarás urnák. Láttam rajta, hogy csak az alkalmat lesi, hogy elbúcsúzhasson. Mekkorát villant az örömtől a szeme, mikor a káplán kezébe vette a poharat s pózba vágván magát, hatalmas hangon belekezdett egy dikcióba. Csakhogy vége a lidércnyomásnak! Az asszony is föllélekzett. De még korán volt, mert alig bonyolódott ki a pap hosszú és cifra bevezető körmondataiból, megint ott lebegett fölöttünk egy kisértet, egy sötét árnyék, mely egészen befödte az ifjú pár homlokát, arcát, szivét, agyát. Juhász Danira ürítette poharát a káplán, ki bár nem is lehetett közöttünk, leikével bizonyára itt van a régi, jó pajtások között, mert a szeretet nem ismer távolságot, a világ egyik i sarkától a másikig ér. A cigány tusst húzott, összecsengtek a poharak, felhangzott az éljenriadal. — Éljen Juhász Dani! — Köszönöm! Szivemből köszönöm szerető megemlékezésteket, szólalt meg e pillanatban egy hatalmas baritonhang. A Juhász Daniné volt. A zajban nem is vettük észre, mikor belépett. Hosszú kaftánforma ruhájában, kezében a magas keleti kucsmával, olyan volt, mint egy próféta. Szép hatalmas alak, merengő szemekkel, hosszúra eresztett, göndör fürtökkel. Öleltük, csókoltuk, kérdésekkel ostromoltuk. De ő előbb poharat ragadott és, sorba koccintott mindenkivel az asztalnál. 0 érte ittunk, illik, hogy megköszönje. Nem a régi volt már? Erős lélek nőtt azóta keblében? Az a keleti ábrándos levegő tudná úgy megedzeni a szivét? Ha a méltó- ságos asszony ki nem ejti kezéből a koccintáskor poharát, senkisem vett volna észre semmit. így sem igen tűnt fel a dolog. «Igen! Öméltósága nincs szokva az ilyen zajhoz, éjszakázáshoz, no meg egy kissé ideges is, mi csodálni való van tehát azon, ha eltávozik kedves férje karján. Hiszen a mi asszonyaink is álmosak kezdenek már lenni. Abban meg mi feltűnő, hogy Daninak ki- tüzesedik, a napsütötte arca, hogy gyémánt- ragyogásuvá lesznek a szemei, hiszen annyi év után, oly messziről, a másik ég alól jött ide a szerető szivek közé, akik még hozzá éppen őt ünnepük. De én azért kiolvastam a szeméből, hogy nem pusztán a mi szeretetünk az, mely napot csinált a szemeiből. Volt azokban valami vészes is. A fösvény néz igy, mikor nagykincsre bukkan. Nem is csalódtam. A kamarás urnák másnap halaszthatlan dolga volt az uradalmában. A feleségét nem vihette magával a hosszú útra, mert nagyon megviselte szegényt tegnap. Belebetegedett. Otthagyta tehát egy vén nagynénjénél, egy csillagkeresztes dámánál a kis városban. Jó helyen lesz itt. Pedig dehogy volt jó helyen! Harmadnap este tele volt a város, hogy Benkő Gyuláné, a szép szőke méltóságos asz- szony megszökött az urától. A kis város püspök-kertjében látták utoljára aznap délelőtt egy furcsa süveges emberrel. A kertészek rácnapnak nézték. ROTHBÁRT JÓZSEF BOR. ÉS SZESZ-NAGYKERESKEDÖ SZATIY1ÁROW, EÖTVÖS-UTCZA (KORONA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket ; valamint mindennemű kül- és_ belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. ■Araim jutányosak.. ar Czím:- Áruim kitűnőek. - Tessék, prólsarendelést tenni. ROTHBÁRT JÓZSEF, SZATMÁR. _____________
