Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

II. évfolyam. Nagysomkut, 1905. november 19. 47. szám. 0 \ ■* a 9 i, /V ff V (OmVIDEK KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁS! JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre .................8 K Ké l évre.....................4 „ .T Uőfiasetésí ár : Negyed évre . . . . 2 K Egy szám ára . . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HINDEN VÄSÄRNAP. R szociális kérdések kulcsa. Kevés ember akad manapság hazánk­ban, ki helyzetével, sorsával teljesen meg volna elégedve. Mindenki, a művelődési; gazgasági; ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Dehát jogos-e a panasz? Annyira rosszak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a panaszkodás, rombolás és ezen vérrel szerzett, ezer éves szép hazánknak hűtlen elhagyása? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt — mint a pálma — saját terhűnk alatt erősödtünk. Hiszen ma sem szül gyáva nyulat Nibia párduca; ma is áldással árasztja el gyermekeit e tejjel és mézzel folyó drága föld. Miért hát a pa­nasz ajkunkon, miért a keserűség szi­vünkben? Miért várjuk mástól, valami csudától, helyzetűn! javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban, a mi kezünk­ben van? És mégsem állunk ott, a hol állhat­nánk és a hol állanunk kellene, nem mert a magyar ősi bűne; a széthúzás, a kö­zönyösség és a könnyű élet után való erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményünkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és fölvirágoz- tatásában; tenni és pedig önzetlenül nem­csak magunkért, hanem közért, az embe­riség boldogitásáért; kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni: a ki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e hon­nak második megalapítója. És mivel hazánk - mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földművelő elemmel bir; nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel. „Ez az osztály — mintegy hires nem­zet gazdász mondja, - a nemzet fájának gyökere. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges, ezek ismét meg- ifjodhatnak. Ám hol a gyökér nem sokat ér, ott az egész fa is tönkre megy.“ Örömünkre szolgálhat azonban, hogy hazánk néhány kiváló embere — meg­értve az idők jelét, áldásos mozgalmat indított meg annak a népnek megmentése érdekében, melyet eddig tanítottak ugyan a népiskolában, az életben szükséges tu­dományokra, adtak ugyan neki egyéni szabadságot és jogokat, de mindezekkel, mindmegannyi éles késsel csak önmagát pusztította, mert arra nem nevelte senki, hogy ezen kincseket miként értékesítse nemcsak a maga, hanem a hazája javára is. Bizonyára sokféle üdvös hatása van ennek, de csak azt említjük fel, hogy rendre, takarékosságra szoktatja a népet s előmozdítja a társadalmi osztályok kö­zött való békességet. A „KOYARYIDEK“ TARCAJA. Bepillantás a JC^ClV. század Nagysomkutjába. — Párbeszéd a csodálatos Rénátusz mesterrel. ­I. Én: Mester, ön lefőzte a Camille Flam- marionnal az élén haladó egész tudomány-fan­taszta hadat, Ön megvalósította az előgépet, testet adott az „Urániái távolba láthatásnak“ s egyszerű igazságként tárta fel a nagy „tudatlan­nak“ eddig még sohse látott belső lényegter­mészetét, ön mester, „abc“ szerű közkeletűvé tette az „Enchyrerisz naturae11 név alatt eddig megfoghatatlan!. Ön, nagy mester, mindent tud és egy csapásra közölheti is ezt, a mindent szomjazó kartársakkal s igy mint a „Kővárvidék­nek“ kiküldött munkatársa . . . Ő: Innen még nem. Én : Köszönöm — de előbb jelzett minő­ségemben okvetlenül meg kell kapnom öntől annak a képnek hű leírását, a mely az ön ato­mig ható tekintete előtt feltárul, ha azt a most minden komolyabb alapot nélkülöző sárban hamisithatlan szegénységben, szóval vegytiszta elmaradottságban sínylődő Kővárvidék XXIV. századbeli kialakulására volna kegyes irányítani. ("): Először is Kővárról ne beszéljen, mert akkorra nem marad egy kő kövön Nagy-Somkut és vidékéből, hogy ottan bármi várról, még villanyerőre berendezett képzetem mellett is szólni lehetne. Másodszor pedig mielőtt te­kintetemet a kívánt helyre és korba irányíta­nám, Röntgen mód szerint helyesbített szem­sugaraim sajnos, akaratlanul az ön testtápgyá- rára, hogyne mondjam, gyomrára tévedtek és — engedje meg . . . Én: Bevallom, nem ragaszkodtam az ide­jövetelem előtti étkezésnél az ön anticipandó előirt XXIV. századbeli étrendjéhez. Én bab­levest, én véres hurkát hagymamártással, én káposztás haluskát élveztem. (') : S ön mindezt élvezetnek nevezi ? Elég ! Most mit sem közölhetek önnel ! Az ilyen lát­vány az eljövendő századok lekristályozodása- ihoz szokott szememnek elviselhetetlen. Távozzék! Én: De nagy mester könyörüljön! Ö: Legyen megelégedve ezúttal az eddi­givel s különös elnézésből még csak annyit közlök, hogy a Nagy-Somkut név, az ön által megismerni óhajtott XXIV. században merő időszerűtlenség volna. A földi fejlődés a kikü- lömböződés jegyében halad s a XXIV, század gyermekének nem lesz ideje ily hosszú, nem lesz meg naivitása; ily értelmetlen szóössze­tételt használni és unos=untalan ismételni, mint Nagy-Som-Kut! Az ő nyelvjárása szerint, ha a XXI. század Kővárvidéki központjáról tesz em­lítést, igy fog szólni : „Ecet.“ Éji : Kz keserű, hogy ne mondjam sava­nyú 0: Nős igen! Ha nagyon sok somot egy kút összes vizével hoz vegyi összefüggésbe, mi lesz belőle ? Én: Értem! ő: De hogy érti! Mert nem is ebben a vonatkozásában rejlik az „Ecet“ név főérde­kessége. Én: Hanem ? ? Ő: A jelbetüszerinti értelmezésében, mely annyit jelent: ,,Eredetétől Célszerűtlen Elhi­bázott_ Település.“ Én: Nagyszerű . . . ! Ő: Az, de még mindig nem ok arra, hogy ön nyomban ne távozzék ! Én: Ám csak azért, hogy legközelebb kivül-belül megfelelően előkészítve megjelenjek. ő: A hogy tetszik ! Dril. * (Ha nem drágul meg nagyon a Cacao: folytatjuk.) SZikPPülNrYOS ÍTSUJNTO megbízottja: 5S IS X CSÍPVE OHNE 33. Uj üzletmegnyitás Nagysomkuton! || Divat-, vászon-, diszrnü-, rövidáru- és piperecikket Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. ||

Next

/
Oldalképek
Tartalom