Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
KOVARVIDEK 1905. november 5. 2 nevezete alá foglalom úgy a község által kihasított területen létesített s a község költségén fentartott, mint a helységekben lévő állami, felekezeti vagy községi népiskolák kertjében szervezett faiskolákat. Vessünk egy pillantást a gyümölcs kertészet visszaeső kultivására. Bár ki legyen az, be kerül a faiskolába. A kert mint alkalom, meg „egy kis jövedelem.“ Oltani, úgy a hogy, kezelni a csemetét megtanulja künn az életbe s mint diletáns megszerzi „pomologiai“ ismereteit s azon magukra hagyatottságokban, melyben a legtöbben leledzenek, jó ideig útjelző, szövétnek nélkül, laikusok maradnak. Arról, hogy mily kitűnő és mily becses fajok léteznek, nem is álmodnak. Hanem az egyes termelőktől annyira feldicsért fajokat kedvelt, természetes, hogy loeális fajokat s ezzel meg van elégedve, mint a kinek rendben van a szénája. „Ignoti nulla eupidó“ (az ismeretlen után nem vágyom.) Nem csoda, ha a faiskolák a múltban a legtöbb helyen a loeális fajok terjesztésének szolgálatában állván, a gyümölcs termelés sok fajra lett alapítva. Várhat-e tehát sürgősebb feladat a községi faiskolákra annál, hogy a melyek egy vagy más okból még mindig a régi állapotban stagnálnak, vezetőik igyekezzenek mindenekelőtt az általános elterjesztésre méltónak talált fajokat kipróbálni s azok közül csupán, azokat melyeknek a lakóhely s a legközelebbi vidék természeti viszonyai megfelelnek, mely fajok tehát ott biztosan teremni ígérkeznek, azokat minél jobban elszaporitani. Nem az a faiskola áll nézetem szerint hivatása magaslatán, melynek kezelője már megoldva látja feladatát abban, hogy nem sokat törődve a fajokkal, minél nagyobb számban, akár ezer számra állítja elő a csemetéket. A melyik termelőnek az általános elterjesztésre méltó s vidékének megfelelő egy-két fáról már biztos informátiója van és óhajtaná a jövedelmezés céljából sok fajú, nagy collectióju gyümölcsösében ezen egy két fajt dominálásra juttatni, úgyszintén faiskola kezelőknek a fajkipróbálás, kísérletezés legegyszerűbb, leggyorsabb módjául, ajánlom jó erőben lévő fáknak átoltását, próbafák, egy fának 4—5 fajjal való egyenlő magasságbani átoltását. Az ne tartson vissza, hogy fánk az erős visszavágás, lecsonkitás által rövid időre elveszti előbbeni kinézését, mert az átoltott fa e visszavágás folytán mintegy megifjitva, még erősebb növekedésre ingereltetik s nemsokára szép uj koronát növel. Ez szerint sem a termelőknek, sem pedig a loeális fajok gyűjteményéül szolgáló faiskola kezelőjének nem lehet kifogásul felhozniok azt, hogy mit tegyenek régi fáikkal. A gyümölcsös fáinak átoltása jótétemény leend azokra nézve, mert megifjod- nak a fák; — még nagyobb jótétemény a termelőre nézve is, mert három négy év múlva fái ismét teremhetnek akár annyit vagy többet is, mint azelőtt és a mi a fő: nem sokféle, de annál jobb kevesebb fajban, — azaz: ,,non múlta, — séd múltúm.“ Tettre hát faiskolakezelő híveim, mert azt mondja Tompa: „Amit akarsz cselekedni, életed tavaszszán megkezd, mert az idő halad, vele kedved, kitartásod lankad, erőd hanyatlik, melyek pedig a feltett célok eléréséhez múlhatatlanul szükséges, hogy teljes egységben legyenek s teljes erőben virágozzanak s idejében működjenek.“ Munkásságunk megjő! csak helyesen kell eljárni s cselekedni; mindent a maga idejében, az Isten bőkezű, szórja az áldást a szorgalmas s okos munkásra ma is, jövőben is, jutalmunk nem marad el, mely — mind Berzsenyi mondja: ,,Az Istenség vezető kezében van s csak élj az idővel!“ Csávolszky flihály. fi szaimafonó póüanfolyam ügyében. Ha egy ember ügye lenne, hallgatnék — de mert egy egész község ügyéről van szó, egy virágzó község becsülete forog kockán, fogom a tollat ismét kezembe . . . Az 1903. esztendőben, mint méltóztatnak is tudni, már volt ilyen tanfolyam községünkben. S azt hiszem, a célját is elérte! . . . Ha nem is adott mindegyiknek kenyeret, de adott kézügyességet, formaérzést, jó Ízlést, alakitó képességet. S ez elég! . . . . Az 1904. évben, mikor ismét felszólította a kereskedelmi- és iparkamara községünket hasonló tanfolyam létesítése ügyében, községünk már nem akart a fentartásához hozzájárulni. Hogy miért? Nem tudom! Nem is kutatom . . . Folyó évben a debreceni kereskedelmi és iparkamara újból felhívta községünket, nem volna-e hajlandó egy póttanfolyam létesítése esetén a múlt tanfolyam alkalmával teljesített kötelezettségeket ismételten elvállalni, mely esetben aztán egy póttanfolyam engedélyezése iránt előterjesztést tenne a magyar királyi földmivelésügyi miniszternél. A községi képviselő-testület az iparkamara e felhívását visszautasította . . . Később pedig kérte a póttanfolyam létesítését. S most mit láttunk ? A kereskedelmi és- iparkamara kérelmünknek helyt adva, megtette kiadásait s A tiszteletreméltó aggastyán összevonta a szemöldökét, aztán az ujjával fönségesen az ajtó felé mutatott. — Hanák, vonuljon vissza az előszobába. És ne történjék többé, hogy csöngetés nélkül a belső helyiségekbe merészkedjék. A megyszinzsinóros személyiség hangos mormogás után távozott, mi pedig szívesen felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy hőseinket a nyájas olvasónak bemutassuk. A tiszteletreméltó aggastyán polgári nevén Regenmantel K. Frigyes, elnök igazgatója a XII-ik kerületi forgalmi banknak, a fiatalabb pedik Herz Manó Dániel ugyanez intézetnél mint főkönyvvezető és felügyelő bizottsági alel- nök működik. A megyszinzsinóros egyén már a társadalmi létrának sokkal alantabb fokán foglal helyet: ő csak szerény szolgai minőségben istápolja a külvárosi pézügyeket. A banknál három szobás helyisége van a Nyárfa-utcza egy illatos bérházában; a kapu fölött impozáns cégtáblák hirdetik, hogy az intézet a legbonyolultabb pénzügyi műveletekben is szívesen áll a nagyközönség szolgálatára. Fekete alapon csillogó aranybetük hirdetik, hogy a XII-ik kerületi forgalmi bank ép oly szívesen elfogadja a tőkepénzesek betéteit mint a mi készséggel áll ama polgárok rendelkezésére, akik úgy nevezett prima és pince váltók leszámítolásával foglalkoznak. Sőt a díszes táblákból azt is megtudjuk, hogy az intézet.a legvérmesebb személyi kölcsönöket is gyorsan megszerzi klienseinek ; azoknak is, akik semmi értékesebb jávat nem mondhat- j nak a magukénak e silány sárteke felületén. Hanák tehát visszavonul az előszobába; az elnökigazgató pedig komor méltósággal kutatott a zsebeiben egy netalán ott rejtőzködő cigeretta után. Fáradozását nem kisérte méltó siker; az agastyán zsebeiben a legkülönbözőbb holmik helyet foglaltak — zsebkés, fésű, dugóhúzó, cipőgomboló, papirszipka — de cigeret- tának se hire, se hamva nem volt. A pátriárka némi keserűséggel nézett fel a plafonéra, azután még egyszer becsöngette a bank szolgáját. — Hanák — mondta bizonyos nonchalen- ceszal — Hanák, fáradjon csak le a trafikba és hozzon fel két nem túlságosan kemény drama- cigerettát. lm, itt van, fogja a kétfilléres pénz- darabb . . . A szolga átvette a kétfillérest, az elnökigazgató pedig nyájasan folytatta:-- Isten tudja, jobb szeretem ezt a közrendi fajt mint a gianaclint vagy a kedivét . . . Mikor Hanák később visszatért a cigeret- tával, egy pirospozsgás öreg ur látható érdeklődéssel nézett szét a forgalmi bank helyiségében, aztán megállt a pénztári asztal rácskeritése előtt. Az elnökigazgató, a ki félszemmel feléje sandított, hirtelen jegyezni kezdett valamit a naplóba, Herz ur pedig serényen a főkönyv felé hajolt. Az idegen köszöntésére mindketten csak foghegyről válaszoltak, de Regenmantel K. Frigyes utóbb mégis csak elszánta magát arra, hogy a munkáját félbehagyja. — Parancsol ? — kérdezte impozáns hidegséggel, miközben a tollát szórakozottan a füle mögé dugta. Az öreg ur megvakarta a füle búbját. — Izé la, hát úgy áll a dolog, hogy a kapuban elolvastam a hirdetésüket. Azt látom belőle, hogy hetedfeles kamatot fizetnek, holott a nagy bankok nem adnak többet négy percentnél. Mondok magamba, inkább ide adok hát négyszáz pengő forintot, mert azaz öt forint külömbözet se kutyaság, nem igaz? Azért az öt forintért egy uj selyem-esernyőt vihetek haza az anyjukomnak Cigányhalomra . . . Az idegen ravaszul elnevette magát, az aggastyán szakálla pedig láthatólag megremegett. Herz ur is csillogó szemmel nézett föl egy pillanatig a főkönyvből, de a következő percben már unott ábrázattal folytatta lázasnak látszó munkáját. Regenmantel K. Frigyes fölnézett az órára. — Hm, — mondta, — a mai keletről már lekésett, mert tizenkét óra hét perccel elmúlt. A tőke tehát csak holnaptól kezdve kamatozik, a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyoznl .... illetve kitisztítás végett elvállal az -----— t..... „E lső Kővárvidéki iVlűgőzmalom és Olajgyár“ ----------- KTAG-YSOMELUTOj\t.
