Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
1905. október 29. KOVARVIDEK náshoz és áldozáshoz járul — ha felnő ő is úgy fog tenni. Törekedjünk tehát oda, hogy gyér- mekeink mindenben Isten létezésének ! egy-egy újabb bizonyítékát lássák. Hogy ott lebegjen lelki szemeik előtt az a végtelenül fönséges alak s folytonosan érezzék, hogy ők is gyermekei azon Atyának, ki őket teremtette. így előkészítve küldjük aztán gyermekeinket az iskolába. S biztosak lehetünk a felöl, hogy ha majd elhagyják az iskola küszöbét, nem lesznek vallásgunyolók, istentelenek — nem lesznek szocialisták - de szorgalmas Istent s hazát szerető polgárok. Sz. Qy. P háziipar támogatása. Az utóbbi időkben az ország megannyi részéről mindsürübben és mind erőteljesebben hangzottak a panaszhangok; de főleg onnan, a hol a nép javarészt mezőgazdasággal foglalkozik. Ezek aztán tömegesen jajveszékeltek, siránkoztak, hogy munkakedvelő, dologtevő családos ember létükre, télen nincs betevő falatjuk, mert nincs munkájuk. Van két erős karjuk, minden érzékük ép, s semmint koldulásra adnák magukat, oda hagyják az anyaföldet. így teremtődött meg a nagyarányú kivándorlás. Még a Széli-kormány belátta, hogy ennek fele se tréfa s minden módot kieszelt, praktikus és kevésbé praktikus törvényeket honosított meg, a melyek segítségével iparkodott a kivándorlás félelmetes elterjedésének útját állani. Sikerült is részben. Ha igazán hasznavehető, nemes és okos módon lehet a kivándorlót meggátolni úgy elsősorban a háziipar megteremtéséről és fokozatos fejlesztéséről lehet szó. Az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác, több példáját adta annak, hogy lelkesedéssel karolta fel a télen munkanelkül álló mezőgazdasági munkások elárvult ügyét. Érdeklődése, gondoskodása, figyelme mindenfelé kiterjedt s ezer, meg ezer ember á dermesztő rikádobickozisz című világlapnak, a melyet innen Budapestről szerkeszt drótnélküli távirattal. Az ön világhírű cikkeiért a birsalma-rend közép keresztjét és egy métermázsa nyírott gyapjú-rendet is kapott már. Tetszik érteni? Nagyon keveset uram, felelém. No annál jobb, ha valamit nem jól mondana, majd én közbe vágok, hogy ön missisipiül már jobban beszél, mint magyarul, azért nem tudja magát jól kifejezni. — így nem bánom, bele megyek az alkuba, mondám, rászánva magam az ajánlatra. Hanem ki is legyen az én párom és mit tegyek még, hogy kedvét megnyerjem. Sorra elmondom mindjárt. A nő özvegy asszony, férje sertéskereskedő volt, a ki vele nem a legjobban bánt, de halála után kitűnt a gondossága, mert kerek százezer forintot és két tehermentes házat hagyott rá. Régóta jár már hozzám, művelt, finom úriembert keres, a ki őt becézhetné, vele eljátszadozna, színházba, bálokra járna és igy tovább. Fiatal-e legalább őkelme, szakitám félbe a bőbeszédű emberkét. Nem egészen fiatal, de hát mit törődik ön vele, különben mindjárt itt lesz, — ahá hallja a csengetést? Ez ő. Kimegy elibe, Brautlieferánt barátságos mosollyal, illetlenül előre lépett, közben hangosan említette az őt követő nőnek, hogy hideg napokat nem volt kénytelen dideregve, remegve, étlen-szomjan végig ásítani. A háziipar meghonosítása igen alkalmas és értékes dolognak bizonyult mellyel felette fontos és nagy szociális kérdést oldottak meg. Igaz ugyan, hogy a háziipar nagyobb lendület vételének egy bökkenője volt, tudniilik az el készített portékákat, cikkeket édes hazánkban nem igen lehetett értékesíteni, vagy pedig annyira leszorították az árakat a vévők, hogy igazán nem volt érdemes velők foglalkozni. Darányi Ignác akkoriban ezzel a körülménynyel is számolt s vajmi kevéssé csüggesz- tette ez. Egy célja volt: a háziipart emelni, fejleszteni, támogatni. Hogy segítségére legyen a fenti akadál- nak, több felé, kamarákhoz, megyei egyesületekhez kisebb-nagyobb összegeket küldött állam- segitségképpen, azzal az utasítással, hogy ezen összegekből tetszésszerint támogathatók azok a mezőgazdasági háziiparosok, kik a télen készítendő tárgyaikat értékesíteni nem tudják. Az illetékes tényezők adtak előleget és gondoskodtak az értékesítésről. Egyben a miniszter kívánatosabbnak tartotta az értékesítésre vonatkozólag, hogy a készített tárgyakat, amenyiben a belföldi fogyasztásban nem sükségeltetnének, vagy az árakat lenyomnák külföldi piacokon helyezzék el. Az értékesítés után befolyó összeg, mint a háziipar föllenditésére szolgáló segítség, továbbra is az illető kezében marad és jövőre is hasonló módon használtatnék föl. Mindebből kiviláglik, hogy a háziiparral lehet valamit, sőt nagyon sokat csinálni. Elsősorban a honiipar felette nagy lendületet vesz a külföldi piacokon és lassankint megkedvelik olcsóságuk és jóságuk miatt, ipari cikkeinket. Azután meg száz és száz munkanélküli embernek munkát, kenyeret ad s igy más haszontalan, kártékony dolgokra nem adják fejőket; családjaik nem éheznek, telik fűtésre, meleg ételre, s az egészségi viszonyok ezzel tetemesen javulnak és az elhalálozási statisztika nem számol be oly tömeges esetekkel. Ily csapáson kell haladnia ennek az országnak. Hadd legyen a nemzet minden fia önérzetes, erős, elhatározásában szilárd és büszke arra, hogy magyar. És ha megvan a az a fiatal ember, ki bent reá vár, mindentekintetben meg fog felelni az ő kívánalmainak és akár innen egyenesen a paphoz is mehetnek. Most belépnek. A nő, Uram, Istenem, talán nem jól látok, de mégis az ő . . . Mit tegyek? Szerencsémre beléptekor a mint engem megpillantott, menten elájult. Az öreg házasság- közvetítő szaladt vízért, én meg megugrottam. Egyenesen lakásomra futottam, kicsi kofferembe bedobáltam cókmókomat és onnan is megugrottam, nehogy tényleg feleségül kelljen vennem azt a vén sárkányt, noha nem hinném, hogy ő is ráadná a fejét erre, mert hisz ő tudja a legjobban, hogy nem vagyok a Csila- modri/cádobickezisz szerkesztője. Tudniillik a bemutatott jövendőbelim nem volt más, mint a — vén háziasszonyom. Nos, ez inkább felelne meg egy tárcának, befejezett dolog is, nem is hosszú, meg nem is valami szomorú. De most már eltelt az idő a szedő gyerek kéziratért nyaggat, úgy segítek a dolgon, hogy mind a kettőt egy kalap alatt közzé teszem. A ki akarja dolgozza át a két skizzét. népben a nyugalom, a megelégedettség, ha meglesz a mindennapi kenyér, akkor más irányban fog fejlődni Magyarország, abban az irányban, a melyben kívánatos és célszerű. HÍREK. Október 28. Igen tisztelt előfizetőinkhez! Nem régen bátrak voltunk t. előfizetőinket egrienként fölkérni a hátralékos előfizetési dijak befizetésére. Kérésünknek — sajnos - nem volt meg a kellő eredménye. Tekintettel arra, hogy mi csak úgy vagyunk képesek lapunkat fenntartani, ha t. előfizetőink belliinket anyagilag támogatnak, vagyis ha az előfizetési, dijakat pontosan fizetik, ezért kérjük ismételten, hogy a kimutatott összegeket mielőbb befizetni szíveskedjenek. Személyi hír. Gróf Teleki Sándor — gyermekei gróf Teleki Domokos és neje Teleki Edine grófnő látogatására - Gernyeszegre utazott. Esküvő. Ma tartja esküvőjét lapunk főmunkatársa Ackermann Béla ur Jerkovits Fanny kisasszonynyal Tótkomlóson. Áldás és boldogság kisérje frigyüket. Kinevezés. A nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság Kovács Kálmán nagykárolyi lakost a helybeli kir. adóhivatalhoz díjas gyakornokká nevezte ki. Búcsú. Mindazon jóismerőseimnek, a kiktől az idő rövidsége miatt nem búcsúzhattam el, Nagysomkutról való eltávozásom folytán ez utón mondok „Isten hozzád“-ot. Klein Izsák, a kereskedelmi bank r. t. volt pénztárnoka. Gondnoksági gyűlés. A helybeli állami iskola f. hó 22-én gyűlést tartott, mely alkalommal megvizsgálta a helybeli állami ovoda múlt évi számadását. Vasutmegnyitás. A szatmár — bikszádi vasút — mint értesülünk — december havában átadható lesz a forgalomnak. Végzetes szerencsétlenség Nagysomkuíon. Szegény embernek szegény a szerencséje ezt tartja a közmondás, melynek igazságát, a mindennapi élet eseményei — sajnos — nagyon is igazolják. Egy szép, értelmes, engedelmes okos kis leánya voít Mendelovits Bernátné született Gottlieb Zálinak, a ki parányi kezei munkájával és szófogadó engedelmességével ebben a zsenge korban is megakarta könyiteni szülői nehéz kenyér keresetét. Ugyanis a mig szülői a piaczon árulgattak, addig ő vigyázott a házra és az ott levő majorságra. Folyó hó 23-án délután 3 órakor kivitt Mendelovits Bernátné egy pár kövér libát elárusitásra és meghagyta a kis Erzsikének addig vigyázzon az ő kis egy szobás lakásukra és a mellette levő ólra. Nem tudni mi okból — lehet hogy a gyermek fázni kezdett — se miatt tüzet akart gyújtani, de a gyújtó lángja ruhájába kapott és a leggondosabb azonnali orvosi segítség dacára f. hó 24-én égési sebei következtében elhunyt. A megejtett orvosrendőri hulla szemle jegyzőkönyvileg meg állapította, hogy a halál se nem vétség se nem bűntett következménye hanem egy olyan végzetes szerencsétlenségé, a mely feletti bánatában különösen a szegény megtört anyának mindenki igaz szivvel részt vesz. Halálozás. Kompolthy Norbert a nagykároly- somkuti vasút főpénztárosa, a ki ezelőtt községünk vasúti állomásfőnöke is volt, e hó 19-én, életének 48-ik évében hirtelen elhalt. A vasút űzletvezetősége a következő gyászjelentést adta ki: A nagykároly-somkuti vasút űzletvezetősége szomorodott szivvel tudatja szeretett kartársuk Kompolthy Norbert a nagykároly- somkuti h. é. vasút főpénztárosának f. évi október hó 19-én, életének 48-ik évében, váratlanul történt elhunytét. Nagykároly, 1905. év október 20. Béke poraira! ROTHBÁRT JÓZSEF BOR- ÉS SZESZ-MAG YKERESKEDÖ SZ ÁTJÁROM, EÖTVÖS-UTCZA ÉPÜLET). Ajánl jó minőségű finomitottt szeszt a legolcsóbb napi áron ; kitűnő gyümölcsitalokat, u. m.: szilva-, seprő-, törköly-, baraczk- és borovicska-pálinkákat; likőrökben: állásch, császárkörte, fodormenta, vanillia, rostopcsin, megyszesz, paprikaszesz és angolkeserü különlegességeket; valamint mindennemű kül- és belföldi rumokat és különböző termővidékeken szüretelt és tisztán kezelt honi borokat. Araim Jutányosai^. - Áruim Is-itünóels.. - Tcsséls. ipróloEO’oxncIoIást tenni. Czím: JÓZSEF, 'm® ___________________________
