Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

il. évfolyam. Magysomkut, 1905. október 22. 45. szám. X KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfiaetési ár: Egész évre .................8 K Fé l évre.....................4 „ Negy ed évre Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí. MEGJELEN HINDEN VÁSÁRNAP. Takarékoskodjunk . . . Nagysomkut, 1905. október 14. Hasonlítsuk össze a palotát a kuny­hóval. Amott víg élet, gondtalanság, jólét, jókedv uralkodik; emitt szomorúság, gond, szegénység, lehangoltság üt állandóan tanyát. Amott van bőven mit enni, itt a betevő falat — az egyetlen darab száraz kenyér — is alig van meg. De az összehasonlításból egyet ki­felejtettem ... A miből ugyan megélni nem lehet, de mégis ez mintegy áthidalja a szegény osztály és a palota lakója közötti nagy űrt ... És ez a boldogság. A szegély ember jó és balsorsban mindig jól érzi magát: boldognak érzi magát, ha nem is nagyon boldognak — mert hiszen a sors csapásai sokszor nagyon meg­látogatják — de mindenesetre mindig boldogabb, mint egy gazdag ember. Ezt a mindennapi életben gyakran A „KŐYÁRVIDÉK" TÁRCÁJA. Xönyek. A boldogságnak édes könye, Oh, tudjátok, hogy milyen az, Láttátok-e, mikor a télre Ráborult virágos tavasz P A dermed alvó földön által fíűbájos álom reszketett, Nóta zengett s a napfény szárnyal Bontott virágos táj felett. S e változás mikor betellett, Ott rezgett lombon levelen — A boldogságnak édes könnye A harmat-csöppek képiben. Lantos. látjuk. És miért? . . . Mert a szegény embernek nincsen annyi gondja, mint egy gazdagnak?! . . . Boldog családi életet él, sőt humorizál is, azt mondja: „Nem adom százezer forintért, hogy szegény ember vagyok!“ . . . Hát van benne valami. Azt látjuk tehát, hogy a nyomorúság, gond, szegénység és lehangoltság köze­pette a szegény ember legalább: boldog ... Ha nincsen szökő lágy kenyérrel, eszik kemény kenyeret lágy szöllő nélkül. De mégis boldog. Többek között azonban egy hibája van a szegény (már úgy értem vagyon- nélküli) embereknek és ez az, hogy nem spekulálnak. Ez nagy hiba! Nem gondol­nak a jövőre ... a jelennek élnek .'.... Pedig csak kissé kellene körültekintőnek lenni, be kellene csak egy kicsit — úgy fél­szemmel — a jövőbe pislantani és el­gondolkozni a felett, vájjon a jövőben, nem-e vehetném elejét annak, hogy kevés pénzem, nagy gondjaim, szomorúságaim Leányálom. — Irta: Dr. Szászné Orosz Gizella. — A vakító fehér damaszk abroszokon már végig folyt a bor, fekete kávé nedves foltok­ban tapadnak a gyöngyszinre festett asztalhoz — meg sem lehet különböztetni a piros bor színét a fekete kávétól, a mint ott barátságosan összeolvadtak olyan alakká, mintha a mappának valamelyik részéből szakadtak volna ki önálló területnek. De azért a mulató helynek minden asztala népes volt még; körülette szép asszonyok, vi­dám leányok ülték hangos kedvű társaságban. Ámbár már az a rózsa, melyet jöttükkor feltüzve hordtak, lankadtan hervasztá le szir­mait, a bimbók fonyadva csüggtek szárukon — ámde a szemük fénye — ajkaik csintalan mosolyra készen szebbé, kívánatosabbá tévé őket. Ma este szokatlanul élénk volt a kert. Nem csak a női nem képviseltette magát túlnyomó számban s a szebbjei képezték a gyönyörköd­tető deputatiót, hanem a Fogarason állomásozó századok tisztjei is mind ott voltak, hogy bucsu- poharat kocintsanak a sárga parolis Brassói kettősök és a Gyulafehérvári ötvenesek zöld legyenek . . . Biz’ ennek legalább némileg elejét lehetne venni .... A szegény és középosztály, de még a jobb módunknak sem árt, ha — a jövőre való tekintettel — a takarékosság esz­méjének hódolnak. A legrosszabb sorsban levő ember­nek is van annyi, határozottan állítjuk, a miből megél (mert ha nem volna, hát egyszerűen éhen kellene halnia). Csak az a baj, hogy sokszor nagyon kevés van. Hát ez már nagy baj! De vegyük azt az esetet, hogy egyszer-másszor mégis meg­esik, hogy egy jobb kereseti forrás talál­kozik s ezt az alkalmat kell megragad­nunk . . . Ilyenkor kell gondolni arra, hogy a megmaradt felesleget gyümölcsözőleg helyezzük el . . . Enyhítsük az .esetleges későbbi gondokat . . . Takarékoskodjunk! Ne legyen egyszer hopp, másszor kopp! Vagy másképen, más módon is gondoskodhatunk a jövőről. Határozzuk el például, hogy minden héten elhelyezünk 1—2 koronát gyümölcsöztetés végett . . . hajtokás bajtársaikkal, kik manőverükre men­tükben pár napot pihentek az Olt partjának vegyes ajkú városában. A pódiumon muzsikáló zenekar leányai is, hegedűjükkel kezükben vegetáltak, a szemre- valóbb körül egy pár tiszt hajtotta a szelet — inig a többiek álmosan, unottan és elfásult közönynyel várakoztak, mig társnőjük visszatér a tányérozástól, hogy a robot munka folytatód­jék a tetszést nyilvánító tapsok inspiráló össz- játékában. De a szép Nelli sokára tér vissza, a mint elhalad az asztalok mellett, tálcáján mind ma­gasabbra gyűl a pénz, mig ő ugyan olyan mértékben gyűjti a bókokat. S ő azt közönyösen veszi, arca nem ga­gyog a diadal mámorától, szép szemeit nem tüzeli a vágy sugárzó fénye és mégis minden asztal mellett megszólítják, felelnie kell, pedig ő sietne vissza a terhes útról, a kenyeréhez, hegedűjéhez. Már hányszor kérte az impressáriót, hogy mentse őt fel a tányérozás alul, de sikertelenül, pedig ő is látja, hogy a szép leány milyen komoly fensőséggel nyújtja előre tálcáját, mintha kegyet gyakorolna e ténykedésével, szives mo­solya a szépelgésekre, csak lelkes nagy szemei árulják el, hogy megérté azt, de egész lényét SZAPPAKTYOS JEIJNTO megbízottja: Uj üzletmegnyitás Nagysomkuton! HÜ Divat-, Yászon-, diszmű-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom