Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
il. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. évfolyam. Nagysomkut, 1905. október 15. Xldflzetésl Ár s Egész évre ...................8 K Negyed évre .... 2 K Fe l évre........................4 „ Egy szám ára . 20 fillér Sz erkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysonkut, Teleki-tér 388. az. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kisiparunk fejlődéséhez. Az újabban kifejlődött gazdasági harcban sokat beszélnek és sokat Írnak a kisiparos sorsának fellendítéséről. E cél elérésére a társadalom majd minden rétege indított már évekkel ezelőtt akciót és nem egy vállalat buzgólkodik a nemes cél elérése érdekében. De sajnos, a várt eredmény egyre késik. A szubvenció és egyéb támogatás csak a legritkább esetben bizonyult alkalmasnak arra, a kisipar termékeit a tökéletesség ama fokára emelje, a melyen a nagystílű gyárak termékei állanak. A nagytőkével rendelkező iparosnak továbbá még a számos más, reá nézve kedvező tényező mellett még az az előnye is megvan, hogy a modern technika minden vívmányával rendezheti be gyárát és műhelyeit. A kisiparosnak ellenben be kell érnie elavult szerkezetű hiányos gépeivel és eszközeivel, a minek következtében se tökély, se külső csin dolgában nem vetekedhetik a nagyipar termékeivel. Körülbelül másfél évtizede annak, hogy hazánkban a külföld mintájára oly intézmények létesítését vették tervbe, melyet ma „közmühely-telep“ elnevezés alatt ismerünk s melyeknek az a céljuk, hogy a kisipar számára hozzáférhetővé tegyék mindazon előnyöket, melyek mos- tanig csak a nagyipar számára voltak megközelíthetők. Hazánkban csak körülbelül 5 éve, hogy az első ily közmühely- telep létesült s üdvös hatása mindenképpen mutatkozik. Ezen a sikeren felbuzdulván, jelenleg több nagyobb vidéki város fáradozik hasonló telepek létesítésén. Ez az intézmény megfelel ugyan céljának és rendeltetésének, de az iparosvilág csak egy minimális részén tudott segíteni; a mennyiben egyrészt ez is mindkét részről a vállalkozót és kisiparost értve ezalatt, kellő tőkét igényel, másrészt pedig az üzemnek gyárszerüséget kölcsönöz, a mi a kisipar igényeit meszszire túlszárnyalja. Különben is csak a nagyobb városok terep viszonyainak felel meg ez az intézmény mert elsősorban csak a műhely alkalmas helyének kérdését oldja meg, a mire a kisebb város iparosa aligha szőrül. így tehát a kisiparos termelőképessége ott szenved fennakadást, a hol a modern és minden iparágnak külön-líülön megfelelő gép beszerzése kerül szóba. A kisiparos, kinek helyzete már évek hosszú sora óta válságos, aligha rendelkezik oly tőke felett, a melyért az ipara folytatásához szükségelt gépeket s szerszámokat meg vehetné. Ily módon tehát a közönség nagy igényét a külső csin és termelő képesség gyorsasága tekintetében sem elégíti ki. De ezen a visszás helyzetben segíteni kell, mert segíteni lehet! A közmühely-telep létesítésével jobbára csak a helyes idő kérdése van megA „KŐYÁRVIDÉK" TÁRCÁJA. Jlománc. Szelicl nyárfa bólogat Sebes kőrös partján; Örök álmát alussza Egy leány az alján. Szép fekete szemre Örök álom szállott; Jaj, be korán hagyta itt Ezt a szép világot. Alább pedig csárda áll, Legény mulat benne; Gazdag legény szép legény, De magas a kedve. Bubánatát mulatja, Feledni szeretne; A lány magát miatta Kőrösbe vetette. Huzza, huzza a cigány, A legény meg táncol; Hej, csak kitáncolhatnék Ebből a világból! Sz. E. Montenegróból. — Váradi Károly után közli: Gál Jenő. — A T-ák elődei szabadsághősök voltak Montenegróban. Váruk ma is áll. Két év előtt a belgrádi koronázáson T. Collegám összebarátkozott Danilóval a montenegrói trónörökössel. Ez erősen biztatta őt, venne magához egy társat és alakítanák át a Cattaró-Cettinyei postakocsi utat. Ez köti össze Montenegrót a külvilággal, de ez sincs jó karban. Kanyarjai igen nagy esésüek Dalmácia felé. A dicső hagyományok és a pezsgő befolyása alatt T. könnyelmű Ígéretet tett, azt hívén, megfeledkezik majd az egész dologról a herceg. Cettinjéig elég festői; hegyei annyiban hasonlók a dalmát hegyekhez, hogy fátlanok, kopárok. Úgy látszik, hogy a velenceiek rabló erdőgazdálkodása ide is kiterjedt. A kocsiban mellettem egy musulman ült. Éjjelre az idő erősen lehűlvén, reszketett a hidegtől, rátakartam egy piáidét. Másnap délfelé értünk Cettinjébe. Itt a musulmán egy silány bádogtárcát adott át nekem, mit úgy magyaráztak meg, hogy ő az élete megmentőjének legkedvesebb tárgyát kívánta adni. Maga Cettinje pár ezer lakosú község silány lámpásvilágitással, kavicsolt utcákkal. A fejedelem háza régi, klastromhoz hasonló. Egyetlenjobb vendéglőjében nem akartak az ebédért pénzt elfogadni, azt mondván, hogy minket Montenegró vendégeinek tekintenek. Délután a főtéren nagy néptömeg járta a Kólót, köztük olaszos ruhában a trónörökös. Montenegró mit sem haladt felszabadulása óta. Cettinjén kívül egyetlen rendes községe még Podgorica, a hegyi utak csomópontja, a többi népe szétszórtan él a hegyek közt. Müveit földje igen kevés. Nem is igen értenek a földmiveléshez, eszközeik sincsenek ahhoz. Szerény ruha és házi szükségleteiket maguk állítják elő, egyébként iparuk és kereskedelmük semmi. Jövedelmi forrásuk az állattenyésztés. A csere kereskedés itt még dívik, az adót is természetben rójják le. Uj űzletmegnyitás Nagysomkuton! Hl Divat-, vászon-, diszmü-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. megbízottja: K.ER.ESZTEIS SSIG-MOND. Alig pár hét múlva megjelent Újvidéken a montenegrói belügyminiszter előleggel és ígéretekkel. így útnak indulánk. Az ut Cattarótól
