Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-17 / 38. szám
KOVARVIDEK 5 1905. szeptember 17. sikat a hússal együtt tépték ki. A minden emberi érzésből kivetkőzött bestiákat a csendőrség egy veresvizi pálinkás boltban fogta el, amint épen a fülbevaló árát itták el. A csendőrséget Nagy György vendéglősné neje, kinek a fosztogatást Bar donnák Miska nevű fiacskája beszélte el, vezette nyomra. . A postamesterek mellékjövedelme. Hieronymi Károly, volt kereskedelmi miniszter még januárban megvonta a postamesterektől azt a jutalékot, melyet az utánvételes postai megbízások, csomagkézbesités, valamint az expressz levelek kézbesítése után élveztek. Vörös László keresk. min. e sérelmes rendeletet megváltoztatta és megengedte, hogy a postamesterek régi mellék- jövedelmüket újból élvezhessék. Mint értesülünk, ebből az alkalomból nagyobb küldöttség fog tisztelegni a miniszternél, hogy jóindulatát és jóakaratát megköszönje. Szappanyos Jenő jó hírnevű nagybányai kereskedő a Nagyvendéglő épület alatt fióküzletet nyitott. Lapunk jelen számához mellékelt körlevelére fölhívjuk olvasóink szives figyelmét. Üveggyár Nagybányán. Nagybányáról értesülünk, hogy Rényi Árpád, a zelestyei üveggyár bérlője, Nagybányán egy nagy és modern üveggyárat akar létesíteni. Rényi terjedelmes előterjesztésben adta be Nagybánya város tanácsához terveit, melyet a város közönsége a legközelebbi közgyűlésen fog tárgyalni. A kolera. A kolera ellen való óvintézkedések megtevésére a belügyminiszter a következő rendeletben hívta föl a törvényhatóságokat: „A bel- és külföldi napisajtó közleményei; de a cs. és kir. külügyminiszter ur utján nyert hivatalos értesítés szerint is Porosz- ország Westpreussen tartományában, a Visztula folyam torkolatának a mellékén az ázsiai kolerának hivatalosan is megállapított esetei fordultak elő, még pedig a folyó felső folyása felől odaérkezett orosz tutajosok között. Joggal föltehető tehát, hogy valahol a Visztula felső környékén is lehetnek kolera-esetek. Ezek a tájak pedig hozzánk közel esnek. Nehogy pedig az ország északkeleti, vagy keleti részének valamely pontján esetleg behurcolható kolera eset a törvényhatóságot készületlenül találja, fölhívom a törvény- hatóságot, hogy az 1904. évi belügyminiszteri körrendelettel a köztisztaságra nézve előirt intézkedéseket hajtsa végre s minden gyanús megbetegedést, különösen éber figyelemmel kisérjenek.“ Eltévedt paragrafus. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 260. §-ból áll és igy nem csoda, ha a sok közül egy néha-néha eltéved, csak az a baj, hogy rendesen az téved el, a mely lapunkat megkárosítja, az pedig a 102. §., melynek 5-dik bekezdése a következőleg hangzik „Ha az árverezendő ingóságok becsértéke 300 frtot meghalad, az árverési hirdetmény valamelyik helyi lapba, ilyennek nem létében a legközelebb helyen megjelenő lapba egyszer beiktatandó.“ Reméljük, hogy lapunk t. olvasói most már könnyebben juthatnak a közölt paragrafushoz és igy mindig figyelemmel fogják kisérni és nem engedik eltévedni. Gál Jenő (ezelőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irodája Szatmáron, Eötvös-utcza 13. szám alatt van. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza — (100 kgr.)- 14 K 00-14-50 Rozs — 11 11- 10 „ 00-10-50 Tengeri 11 11- 17 „ 00-17-50 Zab 11 11- 9 cn 0 1 O Ó O CSARNOK. Bünbánat. A vétkeinket szánni-bánni, Ó ehez értünk! Bocsánatért a földre rogyni Jól tud a térdünk. Erényre buzdít idejében A kötelesség, De majd meghal szivünk a vágytól, Hogy bűnbe essék. Mit elkövettünk, az utólag Mind elitéljük; Mpgvetjük gyarlóságainkat, De átaléljük! Itudnyánszky Gyula. w Gyermekkori emlékek . . . Irta: W. S. Junius elején voltunk . . . mikor az előadások végok felé közelednek és a pajkos vidám romantikáju iskolai élet kihal ... Az alsó reálosztálokat jártam. Kálmán, a kis öcsém pedig az elemibe. Hosszú sor volna annak az elbeszélése, hogy milyen kedélyesen töltöttük el mi időnket ... Itt csak egy nyári délutánt említek meg . . . Kálmán, kicsiny cingár fiú, szemei oly ravaszul és pislákolva néznek, az egy-két szálból álló szemöldök alatt, hogy örökösen azt kelle’ hinnem, hogy valami rosszban töri fejét. Mint nagy harc után a győzedelmes tábornok mellén az érdemkereszt, úgy tündökölt minden áldott szombat délután Kálmán orra felett egy-egy friss újonnan húzott hosszas karmolás jele vagy a füle piroslott rózsásabb színben a rendesnél, mintha holmi kölcsönös fülcibálás processusánál vett volna jelentékeny részt. Milyen érdekes volt az, mikor mindannyian az asztal köré ültünk és én elkezdtem olvasni a könyvet. Köröttem a szomszéd gyermeksereg csoportosult. Én elkezdőm olvasni: „A milyen az ur, olyan a szolga!“ Irta: Hoffmann Ferenc. A kis társaság hirtelen elhalgatott, mintha cukros süteményt osztottam volna szét közöttük. Csak Kálmán gyerek kérdé — nagy szorongva fülét simogatván, mely kezdte rendes szinét nagyne- hezen újból megkapni — hogy vájjon a török győz-e vagy a magyar, mert ha az előbbi úgy meg sem hallgatja. A könyv a francia foradalom egyik szomorú mozzanatát tárgyalta, mikor XIV. Lajost a kis francia donfiut (trónörököst) egy vargától, hová a republikánusok vitték, álmában kiszabadítani akarják, de elfogják. A kis lurkók sorban ülve figyeltek. Egy bolondos eltévedt méhecske odacsapódott az ablaküveghez — a kijárást keresve. A júniusi napfény, mint egy pajkos kis gnóm, vígan ugrándozott az asztalfelületen. Egy hang sem hallatszott. Ha valamelyik mégis háborgatott, négy-öt oldalról barátságos rúgások és ütések halgattatták el. Ilyen tartalmú könyv aztán megakadályozta azt, hogy az alkonyati óráknál hamarabb indulhasson meg az udvaron való íickándozás. Mi más hangulat és • jókedv szökött hozzánk, midőn Robinson Crusoet olvastam. Hogyan győzte le a vadembereket a magányos szigeten, hogyan fogta meg a kecskéket, miként csinálta kőbaltáit, meg a kunyhóját. Kitört erre a gyermekszobában az öröm s nemsokára már kint az udvaron játszottunk. Robinsont 2 csoportba oszolva. Az egyik csoportba oszolva. Az egyik csoportban én voltam meg Kálmán, ki Péntek volt a hű szolga, a többiek az indiánusokat képviselték. Tessék most elképzelni, ha ugyan lehet, hogy milyen ütlegeléseknek és dobálódzásoknak voltam kitéve és egyet mindjárt konstatáltam, hogy az ostrom még a valódi vademberek részéről sem lehetett vadabb. Sőt egy ügyes rohammal szegény hű Péntek szolgámat (a reszkető Kálmánt) is elhurcolták mellőlem, kellemetlen ütlegelések között. Hiába mentegetődzött, hogy ő magyar, már akkor hottentotta is lehetett, mert megkötözték és zsákmányul vitték, csak óriási sikoltozásaira szaladt elő anyám, ki midőn meglátta, majd elájult ijedtében. Gyorsan feloldá kötelékeit: „Istenem, én édes Istenem, sóhajtá, mi lesz veletek, mi lesz ?“ Jóságos arcán egy-két hivatlan vendég (két nagy könnycsep) jelene meg. Az indiánusok már akkorra kezeket oldottak és a harmadik utcában lehettek valahol. Pető Jóskát, úgy rémlik meg éppen a padláson láttam reszketve megkuporodni. A szives olvasó csodálkozhat, midőn mondja: ,éjh no, hát hogy lehetett azt a nagy imposz- tort -- a kis Kálmánt — olyan gyorsan elfogni és megkötözni?“ Hát van a dologban valami. Hogy, hogy nem, a felolvasás alatt megéhezett a gyerek és egy hatalmas nagy darab vajas kenyér elfogyasztásával volt épen elfoglalva, mikor az indiánok rajtaütöttek, igy azután persze, hogy könnyen elfoghatták .... Este volt már, mikor a harc véget ért, a lenyugvó nap véres szemmel nézett le ránk, mint a hogy nagy harc után rendesen nézni szokott. Kálmán — csoda történt-e vagy sem — csak a lábán kapott egy kis horzsolást és nem a legkönnyebben bírta emelni. Kalapja bizonyos préselt virághoz vala hasonló. Itt-ott a szomszéd seregnél is egy-egy kék folt tünedezett fel. Én magam is egy-két sebet kaptam. De mi volt ez a kis fájdalom ahhoz a nagy dicsőséghez képest, hogy sikerült a vad indiánusokat az én zászlóim alá vinnem. Én, Péntek szolgám és a vademberek hozzám tartozó tábora egy csoportban, jó atyafiságban és a kimerültség okozta, jő étvágygyal láttunk a vacsorához. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Vládius. Csupán azért nem közöltük, mert nem találtuk közölhetőnek. Azt hiszem, hogy ha komolyan bírálat alá veszi, ön maga meggyőződik majd, hogy helyesen jártunk el. Fürge. Igazán jó nevet választott. Mi beleegyezésünket adjuk, csak vigyázzon, meg ne bánja. Haragos. Legközelebb meggyőződést szerezhet lapunkból, ha figyelemmel fogja kisérni. Lakását nem tudjuk. Fömunkatárs: ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Én, Csillag Anna 185 cm. óriás hosszú Loreley- hajamat, az általam feltalált kenőcs 14 havi használata után értem él. Ezen kenőcs az egyedüli szer a haj ápolására, a növés előmozdítására, a fejbőr erősítésére; uraknál erős és teljes szakáit növeszt és már rövid idei használat után úgy a hajnak, mint a szakáinak természetes fényt és teltséget kölcsönöz és megóvja ezeket a korai megőszüléstől egész a késő aggkorig. Egy tégely ára i, 3, 3 és 5 írt. Postai szétküldés naponként az összeg előzetes beküldése vagy utánvéttel az e^ész világba a gyárból, hova minden rendelés intézendő. Csillag Anna Wien, I., Graben 100. te műfogak könnyen megszokható és legfinomabb kivitelű teljes fogsorok tevésére, foggyógyászatra, fogkövek eltávolítására, elsárgult, elfeketült fogaknak eredeti színük visszaadására berendezve, hol továbbá fogtöméseket (plomb) eszközlök és fogat, gyökereket a foghuzási technika legjobb módszere szerint távolitok el, — szives figyelemre ajánlom. ...... 1 ----------------La kás: Nagysomkuton, a „Megyeház“ épületében. Dr. KOVÁCS 3VEC33FL egyetemes orvostudor, fogorvos. ogorvosi műtermemet
