Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
1905. szeptember 3. KO VARVIDÉK 5 És ott ül egy görnyedt alak, Ruháján nincs egész darab, Lyukas csizma félre lábán, Sok esztendő roskadt vállán. Ö megérti ezt a nótát, Ezt az ő korában húzták, Amikor csak a lányt látta Fiatal legény korába. Fakó arca felmosolyog, És azután — furcsa dolog — Mozogni kezd a két lába, Mintha, mintha táncot járna! »Mihály bácsi, hát mi lelte! Hogy olyan veszett a kedve? Alig van a fején haja, * Tengernél nagyobb a baja, Koldusbot van a kezében ! . . . Menjen haza helmed szépen/« »Hagyjon az ur békét nekem, Ezt a nótát húzták régen, Amikor még legény voltam, Minden szép lányt megcsókoltam, Mikor nein éheztem, fáztam S bort ittam, nem pálinkáztam. Erdőst Dezső. Zsúron. Futkiné (Mókásinéhez:) Hallottad, milyen rendkívüli meglepetésben részesítette Görbedi a feleségét? Mókásiné: Nem én. De annyit hallottam, hogy igen tapintatos ember. Futkiné: Már az igaz. Képzeld, a felesége születésnapjára egy rendkívül értékes briliáns gyűrűt — kártyázott el. Mókásiné: No de mégis csak - kártya- tapintatos egy ember. * Pöffeszkiné (Hiziknéhez súgva:) Mit mondasz, lelkem, milyen kávé volt ez! Hát az ilyen is zsúr fix? Pöffeszkiné (visszasugva :) Zsúrnak zsur; fix is, de viksz is. * Futkiné (Mókásinéhez :) De Czinkénét ma nem látom itt; ugyan mért nem jött el, ő nem szokott a zsúrokról elmaradni? Mókásiné: Úgy tudom, hogy pár nap óta nagy fejgörcsöket szenved. Futkiné: Nos és mit rendelt neki a házi orvosa? Mókásiné: Azt rendelte neki, hogy tiltsa meg a leányának a — zongorázást. * Rangosné (a parvenü Döcögnéhez:) Mondja Nagysád, ismeri Milton Elveszett paradicsomát ? Döcögné: Jaj, aranyom, nem ismerem és igazán nagyon megköszönném, ha elmondaná, hogyan kell azt — elkészíteni. Komor. KÖZGAZDASÁG. Az almamoly. Ha nyáron egy fáról lehullott almát felveszünk s felvágjuk, vereses, húsos kis kukacot találunk benne. Emiatt hull le idóelőtt sokszor az egész termés. A lehullott almából a kis hernyó visszamászik a fára és más almába üt tanyát, vagy ha már elég nagy volt, a fatörzsén valamely repedésbe köti be magát. Ezért kell a lehullott almát azonnal felszedni és vagy | sertéssel megetetni, vagy a trágyalébe hordani. A bekötődött hernyóból lesz a kis pille, az almamoly, mely tojását az almafa levelére rakja. A petéből már egy hónap múlva ismét hernyó, : majd pille lesz és igy egy nyáron két-három | pusztítást is végez. Leghelyesebb a fák derekát szeptember havában szalma- vagy széna-kötéllel két-háromszorosan átkötni, amikor is a felmászó hernyók ott a jó téli szállásban kötik be magukat. A kötelet télen szépen leszedjük s a benne levő férgekkel megégetjük. Ha a fák héja repedezett volna, a bekötés előtt agyagos meszes-tehéntrágyás keverékkel előbb bemázoljuk, nehogy a szalmakötés alatt lévő repedésekbe kössék be magukat a hernyók. Idegen marhák egymáshoz szoktatása. Ha idegen teheneket az istállóban egymás mellé állítunk, vagy egy istállóbeli teheneket más helyre állítunk, tapasztalhatjuk, hogy azok sokáig nem szívelhetik, hanem döfik, verik egymást s az erősebb a gyöngébbet sokszor annyira leszorítja a jászolból csupa irigységből, hogy az hozzá sem férhet és nem ehetik. E bajon igen egyszerűen lehet segíteni, még pedig úgy, ha az ellenségeskedő állatok nyakát és szügyét pálinkával bekenjük s oly közel engedjük egymáshoz, hogy egymást nyalhassák. A be- kenést elég egyszer, legfölebb kétszer tenni s az előbb még ellenségos állatok ezentúl jól megférnek egymással. ólak tisztántartása. A sertéseket is tisztán kell tartani és nekik kellő aljazásról gondoskodni. Azt, hogy a sertés kénytelen legyen saját ganéjába feküdni, elkerülhetjük, ha a sertés óljának egyik felét kipadlózzuk és ezt 10-12 cm. magas, élére állított deszkával elkülönítjük. Ezen a padlón helyezzük el az etetővályút s a be nem padlózott részeken aljazunk csak szalmával. A sertések ezt megszokják. így kevés alommal is célt érhetünk. Borjak etetésére a zabliszt különösen alkalmas, mert köny- nyen és gyorsan emészthető s ezért a francia gazdák nagy előszeretettel használják langyos vízben vagy tejbe keverten a borjak táplálására. Kezdetben csak kisebb adagokat szabad etetni és csak fokozatosan szabad a napi adagokat növelni, hogy a borjak gyenge gyomra megszokja azt. A zabliszt etetése a hús és izom erőteljes fejlődését egyformán biztosítja s nagyon előnyösen értékesül az állatban. KÜLÖNFÉLÉK. Cinktartalmu szárított gyümölcs. Az ilyen mérges anyaggal kevert aszalt gyümölcs legnagyobb része Amerikából kerül ki, a hol az aszalást cinklemezeken vagy cinkdrótból font hálókon végzik, melyekből azután a gyümölcsök savtartalmu nedve kioldja e mérges fémet s igy az az aszalt darabokba kerül. De ezen kívül gyanú merül fel arra is, hogy e mellett az aszalékot szándékosan be is hintik cinkporral, hogy szebb szint adjanak neki. Természetes, hogy az ilyen élvezeti szer ártalmas az élvezők egészségére, kiváltképpen pedig a kevésbé ellenálló gyomra gyermekekre, aggokra és lábbadozókra — és igy igen helyesen járnak el a német hatóságok, ha az aszalt gyümölcsöket gyakran vetik vizsgálat alá, a mi bizony nálunk sem volna éppen fölösleges. Romlott élelmiszerek. Mikor mondhatunk valamely élelmiszert romlottnak ? E kérdésre pontosan megfelelni igen nehéz, sőt sok esetben a szakértőnek is lehetetlen, a mennyiben azt j a körülményekhez kell alkalmazni. így pl. a savanyu, de azért némely vidéken kedvelt borokban jóval több az ecetsav, mint más vidékek hasonló termékeiben. Ismerjük, hogy az inyesek legjobban kedvelik a kissé már rothadó vadhúst vagy eléje teszik a nyálkás, nyúlós uráli kaviárt az ostendeinek. Szóval még a kémikus is leghelyesebben jár el, ha a „romlottság“ megállapítását a szakértő orvosra bízza, a kinek véleménye kimondásánál különösen arra kell ügyelni, hogy a kérdéses élelmi szer nagy fokban tér-e el az általánosan jónak tartott hasonló anyagtól és hogy azon társadalmi körben, melynek azon élelmi szer szánva van, utálatosnak tartják-e azt vagy nem. így véli legalább is e kényes kérdést leghelyesebben megoldhatónak Bein berlini kémikus. Az agyvelő súlya. Nemrég egy prágai tanár agyvelőméréseket tett annak megállapítására, hogy megállapítsa a különböző foglalkozású emberek agyvelejének súlyát. Az orvosi tudomány szerint az emberi agyvelő átlagos súlya férfiaknál 1400 gramm, nőknél pedig 1200 gramm. Az átlagos súlynál a prágai tanár mérései szerint a napszámosoknak súlyosabb az agy- velejök és pedig 1433 gramm, az éjjeli őröknek és kapusoknak 1436, a mechánikusoknak 1450, a fényképészeknek 1468, az orvosoknak 1500 gramm. Tehát minél magasabb műveltségű az egyén, agyveleje annál súlyosabb. A tanár azt is kikutatta, hogy kiknek agyveleje marad az átlagsuly alatt s igy rájött, hogy a korcsmárosok, pincérek és pálinkamérők agyvelejét talátla a legkisebb súlyúnak. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Vajda. Csak jövő számunkba közölhetjük. Z. D. Nagybánya. Gondunk lesz rá, hogy ezután pontosan megkapja. Ténsur. Köszönjük az érdeklődést s mint látni méltóztatik nem dőlt össze még egyik tornya sem községünknek, de mi nem érezzük hiányát sem. A kérdéses vállalat él és virágzik. H. B. Szombathely. Kívánságát teljesítettük, várjuk a továbbiakat. I. E. Nem felel meg. Sajnos nem közölhetjük. Főmunkatárs: ACKERMAN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. + Soványság + az egyedüli eredménytől kisért szer a dr. William Hartley tanár amerikai erö- táppora. Soványok tartós, szép telt testi idomokat nyernek. Hölgyek remek keblet; 6 hét alatt 20 kiló gyarapodásért jótállást. Vérszegénység, sápkór, idegesség és gyomorbajosoknak nélkülözhetetlen szer. Kitüntetve: Chicago, Berlin, London, Hamburgban. Köszönő levelek minden országból. Dobozonként I forint 10 krajcár. Használati utasítással. Főraktár: Zeisler Mór V. Budapest, VI., Podmaniczky-utcza 61. II. 20. Pénzcsomagoló papír kapható Morvay Gyula könyvnyomdájában Nagybányán.
