Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
II. évfolyam. Nagysomkut, 1905. szeptember 3. 36. szám. Vf tkl ... 'V .. * tt KOiARtIDEK KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfi?;ot6«t ár : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Egész évre .................8K Negyedévre . ... 2K Szerkesztő: Barna Benő. --------------Fé l évre......................4 „ Egy szám ára . 20 fillér MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Va lami a múltból még több a jelenről. Nagysomkut, 1905. szeptember 2. A régi „Kővárvidék“ -ről fogok szólam, a mely magában foglalta Szatmár és Szolnok-Doboka vármegyék nagyrészét. Nagysomkut a székhely. Megye jelleggel bir, külön önkormányzat, külön törvényszék stb. Olyan regényesen hangzik ez, mintha nem is lett von igaz. Pedig még csak nem is régen volt. Hatalmas, nagy területen uralkodott Nagysomkut község s hogy fejlődésében a mai polcot érte el, azt nagyrészt ennek köszönheti. Egyszerre azután vége lett a somkuti kis királyságnak. Somkut azon vette észre magát, hogy egyszerű járási székhely maradt, külön szolgabirósága, külön adóhivatala van ugyan, de nem ragyog régi fényében, nem uralkodik többé úgy, mint azelőtt réges-régen. A régi jó világból egy hatalmas emlék maradt Somkuton, az u. n. megyeháza. Komor, nagy épület. Olyan méltóság- teljesen áll helyén, mintha még mindig uralkodna a vidéken. Hát hiszen a járás sorsa továbbra is innen lesz intézve. Itt vannak az összes járási hivatalok, templom is van benne, magánlakások is vannak benne stb. stb. De állapodjunk itt meg. Nézzük meg először ki építette fel tulajdonképen ezt az épületet, kinek a tulajdona ez? A telek a községé. Nagysomkut község annak idején a régi „Kővárvidék“ szervezésekor tulajdonjogának épségben- tartása mellett megengedte, hogy a telekre a megyeház felépittessék, de kikötötte — és a telekkönyv megfelelő lapjában megjegyezve is van, hogy abban az esetben, ha a kővárvidéki intézmények, vagyis a volt állapotok megszűnnek, a község a telekre való tulajdonjogát érvényesíti. Ezt a község annak idején meg is tette. Felirt ebben a tárgyban a megyéhez, mire az alispán felhívta községünket, határozná meg a telek árát. A községi képviselő- testület a telek árát előbb 24.000 koronában, később alkudozás folytán 16.000 koronában állapította meg. Később vármegyei alispán ajánlatot tett a községnek, hogy venné meg a község az épületet és felhívta községünket, küldene ki egy bizottságot az ez ügybeni tárgyalásokra teljes meghatalmazással. A bizottság a község nevében az alispánnal egyezséget is kötött és megvette az épületet 10.000 koronáért. A megye hajlandó is lett volna az épületet a fenti vételárért a községnek eladni; az ügy jóváhagyás végett a minisztérium elé került. A miniszter a vételt nem hagyta jóvá, mert Szolnok-Doboka vármegyének is lehet beleszólása a dologba. De Szolnok- Doboka vármegye egy megyegyülésen ebbeli jogáról teljesen lemondott. Erre azután az a megállapodás jött A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. Dal. Te a sziveddel tudsz beszélni, Minden kis szócskád a szived; Kedves hangoddal szárnyas lelkem! Az ég honába felviszed, Oda viszed. Csudás szép világ tárul elém, Édes gyönyörök vonzzanak . . . Beszéded illat, napfény, lágy dal, Virág, a melyből üdv fakad, Sok iklv fakad. Mig az én forró, lázas ajkam A csó/cos ajkadhoz nem ér: Dallamos nyelven, meny varázsló Sziveddel hozzám te beszélj; Csak te beszélj / Sugár József. R Régi Mese. — Irta: Pakots József. — A fürdőbe uj vendég érkezett. Egy hatalmas szélesvállu, gyönyörű asszony, ama feltűnő asszonyok fajtájából, akik különös gondolatokat ébresztenek a férfiakban. Puha járása, mozdulatai, amelyek olyanok voltak, mint a tigrisé, villámló szemei azonnal rabul ejtették a férfiak szivét, a megérkezés után rövid fél óra múlva nem volt a fürdő tájékán ember, a ki ne azon a kérdésen tűnődött volna: Ki ez a pompás nő ? Neki estek a kurlistának és csakugyan az aznap érkezett két —háromszáz vendég közül szerencsésen ki is böngészték a következőket: Madame Subotics kis leányával és szolgaszemélyzetével Moskvából, lakik az Aprodite- villában.-- Teringettét, tehát orosz, állapította meg magában lelkendezve de Jeánville vicomte, a fiatal francia diplomata. Illik megismerkednem vele. A francia-orosz barátság csak erősebb lesz ezzel az uj kötelékkel. Délután a zenepavillon előtti sétányon egyre ott lábatlankodott az asszony körül. Mikor a zenekar egy orosz indulót játszott, zajosan feltűnést keltve tapsolt, azután ahoz a már nem szokatlan módhoz fordult, hogy erős barátságot kezdett az asszony kislányával. Titokban bonbonokat csúsztatott a kis lány kezébe, néha virágot, s igy már csak pillanatok kérdése volt, hogy elhatározó lépéssel odaálljon az asszony elé s finoman meghajtva magát, bemutatkozzék a következőképpen: — De jeánville vicomte, aki Franciaország hódolatát leteszi ime a legszebb orosz asszony lábaihoz! Szórul-szóra igy is történt. De Jean- ville excellált azokkal az illatos és könnyed bókokkal, amelyeket a franciák a hajósok korából hagyományként őriztek meg s a pompás orosz asszony felkacagott: — Vicomte ur! Önnek nem lehet ellent- állni. A mai reunionton öné a második négyesem . . . De jeánville vicomte a szép orosz asszony lovagja lett. Madame Suboticsről általában tudták, hogy odahaza Moszkvában igen nagy befolyása van. Férje, aki posztószállitója volt a japáni harctérre indított orosz seregeknek s barátja a nagyhercegnek, akik Subotics ur posztóit rendszerint nem is küldték a harctérre, hiszen úgy is rongygyá lőtték volna a japán golyók a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni ■ - — illetve kitisztítás végett elvállal az —• „Első SCövásMfidiéki Hflügősmaiosr» és OSajgyár“
