Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-02 / 27. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Slótlasetési ár : Egész évre...................8 K Negyed évre .... 2 K Fél évre .......................4 „ Egy szám ára . 20 fillér Sz erkesztő: IIavna Benő. Főmunkatárs: Borgida József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Rz igazi hazaszeretet. Nagysomkut, julius 1. Békés, csendes, nyugodalmas időkben könnyű a hazát szeretni. Sőt egész mostanáig hasznos is volt. Sok érdem és tudás nélkül való üres ember tartotta magát a felszínen azzal, hogy folyton az ajkukon volt a haza; ki nem fogytak a költői és történelmi jelentőségű frázisok dobálásából. Holott a szivek mélyében megizmosodott hazaszeretet nem ölt minduntalan csillogó formás kijelentések képében testet. De elemi erővel tör ki a szivek mélyéből akkor, amikor valóban szükség van a hazaszeretetre. Amikor veszedelem közelget. Amikor alkotni és — rombolni kell. S nehéz időket élünk ma. Anélkül, hogy hozzá akarnánk szólani az aktuális politikai kérdésekhez, amelyekkel a napilapok úgyis elég bőven foglalkoznak; anélkül, hogy véleményt mondanánk a legutóbb történt nagyjelentőségű, históriai eseményekről: konstatáljuk, hogy mélységes aggodalom kell, hogy elfogja minden A „KŐYÁRYIDEK“ TÁRCÁJA. Xászuiazás. Hid-karjához odadülve Ifjú barna nő Merőn néz le a mély vízre Mely dagadva nő. Élő lény sehol közelben Csillagos az ég Néha-néha arra néz fel, Szeme lázban ég. *De beborult a világom« Zokog csendesen. >Mért rohantál a haboknak Párom, mindenem«? ! »Megyek, megyek teutánad, Feltalállak én, Azt esküdtem, soha másé, Tiéd leszek én.« igaz magyar ember szivét a bonyodalmas, szerencsétlen közállapotok láttán. Az ifjabb nemzedék nem emlékszik rá, hogy ilyen súlyos helyzet nehezedett volna közállapotainkra. Előkeli vennünk tehát a históriás könyveket, amelyekben a magyar nép bánatos napjainak története van megírva. Ott feltaláljuk azt a hangulatot, amely a jelen fiain vesz erőt. Olvassuk, forgassuk a régi históriás könyveket, Rákóci és a szabadságharc történetét. Olvassuk és igyekezzünk behatolni azoknak az időknek szellemébe. Igyekezzünk megérteni rég porló hősök lelki világát, akik hőstetteket vittek véghez s feláldozták magukaf i — szabadságért. Edzük meg a mi magyar lelkünket a múlt acélos folyamában és higyjünk ezer esztendős hazánk végtelen jövőj ben. Olvadjon össze egyet akaró, öntudatos egésszé a magyar társadalom. Mert egyet kell értenünk most. Ezt kívánja tőlünk a hazaszeretet, amelyet az anyatejjel szívtunk magunkba, amelyre az iskolában és templomban tanítottak bennünket. SimulCsobban a hab!... Fütty ént a gép; Aztán — ébredés És azután végnélküli Csók és ölelés . . . Komor. m Megfigyelések New-Yorkból.- Gál Jenő oki. mérnöktől. — I. Ha az utas este érkezik a new-yorki kitőbe, oly látvány ragadja el, melynél grandiózusabb el sem képzelhető. Mig a német, francia és angol nagy kikötőket csak némileg közelíthetik meg 10.000 tonnán felüli hajóegységek, addig e városba valósággal beúsznak ily hajók. Az ezer szint játszó tenger a benne megtörő csillagok képével, az úszó sokszemü hajók más kikötőt is széppé tesznek. De a 20 — 30 emeletsoru házóriások csak itt tévesztik meg a távolról jövőt; - hol van hát vége az ablakoknak és hol kezdődnek a csillagok ? A magyar I-ső osztályú utas jól teszi, ha gyorsan elhagyja a kikötőt és az „L“ vasúton — mely igy este — nem lévén a néhol 20 méter magas vasszerkezet, amelyen rohan, megjanak el az ellentétek, múljon el az osztályok harca is, mert a rettentő nagy erő, amely egy egész társadalom hazaszeretetében rejlik, csak igy bontakozhatik ki a maga fölséges erejével. Nagy megnyugtatás, hogy szerte az országban, mindenütt megnyilatkozik a tettekre és áldozatra kész hazaszeretet. Nincs mitől tartanunk. Akár mit is rejt méhében a jövő: a Duna és Tisza mentén egy hazáját és szabadságát szerető népet talál, amelyet ezer esztendő küzdelme edzett meg, amelynek hite a maga igazában, bizalma a jobb jövőben, melyért megbünhödött már, sziklaszilárd. Ne mondjátok, hogy elkorcsosult, cinikus emberré lett a modern magyar. Igaz, az élet, a vasút, a gépek, a tudomány, a nemzetközi irodalom s a munkás- mozgalmak átgyurták. Más lényeget s más tartalmat adtak világnézetének és céljának. De épen, sértetlenül maradt meg benne a hazaszeretet. Azt a hantot, amely ide köti, ma is azzal a határtalan szerelemmel szereti, mint a Rákóci vitézei, akik világítva, — úgy látszik, mintha a levegőben lebegne. Ha e helyett bemegy a III-ik osztályú utasok érkező csarnokába és látja a temérdek magyart, ki nyomorult cókmókját vizsgáltatja és hallja a a felügyelő durvá „hamar“ kiáltását (az egyetlen magyar szó, mit a goromba ur tud); ha továbbá feltekint az Ellis Island-i veszteglőház ablakaiba, hol vasháló mögül mint az őrzött vadak bámulnak le a bus magyarok az alul elterülő Ígéret földjére, honnan 5 nap alatt a bosszús hajósvállalat őket visszavinni köteles — úgy az uj világ látása fölötti örömöt elnyomja a hazafi fájdalma. Maga a kikötő a bevándorlók nagy száma miatt, érdekes látnivaló az idegennek, a törzsö- kös amerikainak pedig öröm és bosszúság is. Keblét dagasztja az a tudat, hogy e népek roppant távolságból azért jönnek ide, mert otthon a rossz kormányzás és gazdasági berendezkedés, még inkább a lustaság miatt meg nem élhetnek. Bosszankodik azon, hogy a kisigényű szerintük uj „polgár“-nak nem méltó bevándorlók lenyomják a béreket és hogy feleslegüket elvonva uj hazájuktól, a régibe küldik. Látszólag New-York kikötő — természetes védelemmel negi bírva, nyitva áll bárkinek.
