Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-25 / 26. szám

1905. junius hó 25.

KOVÁRVIDÉK

5

F5a!ái keresés.

Este óta kóborolt az utczákon. Nem mert hazamenni. Hátha kerestek már ott? A nagy körúton a házak tövében osont el, hogy ismerőssel, ha találkozik, rá ne ismerjenek.

Nem akart ismerőssel találkozni, nem akart senkivel a volt társaságából beszédbe elegyedni a leszámolásnak ezen a nagy éjszakáján.

És hátha már megfejtették, hátha már tudják a dolgot?

Es milyen hosszú ez az éjszaka, ép ez. És ebben a nagy sötétségben átmenni a másikba, az örökösbe. Beleolvadni, mint az árnyék. Elveszni észrevétlenül, mint egy hernyó és nem törődni azzal a nagy, csúnya lármával, amit majd holnap csap a közvélemény az elpusztult hernyó botránya fölött.

Igen ez az egy, ez, hogy az ember nem tud majd semmit a botrány harsónázásból, ez az egy, ami enyhíti ezt a helyrehozhatatlan j csúnya ostobaságot s a mi megbékít a megsemmisülés gondolatával.

Csak meghalni, önként még igy, még ebben a megőrjítő, keserves állapotban is nehezen megy. Hogy az ember egyszerűen csak beszüntesse magát, beletörődve abba, hogy a világ nem szűnik meg velünk és a sírunk fölött tovább bujálkodik, tobzódik a mohó, csömörletesen falánk élet.

Ha valaki leütné, leszúrná itt ezekben a sötét zegzugokban, amelyekben szinte megpár- lik az alvó nagy város izzadtsága.

Hiszen annyi gazember settenkedik az éjszakában és épen most nem jönnek, hogy egygyel kevesebb legyen ebből a fajtából.

— Igen gazember vagyok. Közönséges tolvaj, aki loptam. És csak nem is bánom. A lelkiismeretem nem furdal. Ha nem kaptak volna rajta, ma is olyan vígan pezsgőznék, mint tegnap és azelőtt mindig azóta, hogy először loptam. De rajta kaptak és a vidám életnek fucscs. Két sötét lyuk közt választhatok, az egyik a börtönbe nyílik, a másik . . . Nos, a másikba sem merek be lépni. Pedig ebben legalább vége volna mindennek.

Kivette az erszényét, fölnyitotta és megrázta. Rázta, rázta, sokáig. Az ezüst pénz hangosan csörgött benne.

Félig tébolyodott volt már a gyáva halálkeresés izgalmában és eszelősen kurjongatta:

— Gyertek, gyertek vörös éjjeli kakasok, a ti aczél csőreitekkel. Egyetek a húsomból, igyatok a véremből és a tiétek mind ez a szép csörgő ezüst, kukoricza is. Gyertek, gyertek vörös kakasaim.

És nem jöttek.

Kétségbeesve gyömöszölte zsebre az erszényét és ekkor a kezébe akadt a revolver hideg csöve. Elővette és kábán bámult a reszkető kezében tánczoló fegyver csillogására. Felnyitotta a závárját és a fejéhez próbálta emelni. Behunyta a szemét; nem merte látni a halál forrását.

A sivár sötét csendben pedig tulfeszült idegeivel megszázszorozott zaj támadt. Nehéz szöges csizmák kopogása, amely feléje közeledett.

A czizmakopogásba azonban kardcsörrenés is csendült és egy recsegő, durva hang rárivallt:

— Ki az hé? Mit hadonászik azzal a pisztollyal ?

A lélékzete elfúlt és a szive felszorulva a torkába, szinte megfojtotta.

A nehéz csizmás ember szaladva sietett feléje :

— Ne moczczanjon, letartóztatom.

— Letartóztat? Engem? Már? Már tudja?

Mire hozzáért a rendőr, már eldörrent a lövés és elbukott, végig terült a lucskos, sáros járda csatornában, mint egy széttépett pamutbábu.

Az arczát meleg nedvesség öntötte el és úgy érezte, mintha nagy vizek mélyén feküdne, amelyekben orgona hangok csobognak el fölötte és elaltatják, mindjárt elaltatják.

*

Aztán egész a szivéig ható fájdalmas szúrást érzett és felnyitotta a szemét.

Ott feküdt a járda mellett. A járda szélén egy lapossipkás fiatal ember guggolt kocsilámpát tartva, egy másik pedig nedves szivacscsal mosta a sebét.

A rendőr a feje mellett állott, nyitott noteszt szorongatva a kezében és tekintélyesen kopogtatva a plajbásza hegyét. Az utcza közepén horkolva futottak a mentőkocsi lovai. Sötét testükből szürkés párafelhő szállt föl és közöttük néhány lump kezdett csoportba verődni.

A lámpás ember s ez a másik, aki fájdalmat okoz neki babrálásával, a rendőr, az ő komikus tekintélyeskedésével s a bámészkodók kíváncsisága az ő keserves holnapját juttatták eszébe.

íme, az ostoba emberek útját állják, mikor már megtette a döntő lépést és nem engedik a fájdalmak, a nyomorúság, a gyalázat elől megszökni a semmibe.

Hogy körülveszik a gyöngédségükkel, mint a fegyházi orvos a halálra Ítéltet, hogy jó egészségben szállíthassa a bitófára. A kétségbeesése nyögő szóban tört ki belőle:

— Hagyjanak meghalni; mit akarnak velem ? Mit akarnak ?

A fiatal orvos pedig barátságos arczczal hajolt feléje és biztató hangon mondta:- Ugyan ki beszél itt halálról. Egy kis karczolás az egész. Holnapután már rendben lesz minden.

A sebesült rémült szemmel bámult rá:

— Csakugyan, csakugyan?- Persze, katonadolog az egész. De ne mozogjon.

O pedig tétován tapogatózva előkereste a teste alá csúszott revolvert s mig az orvos a kötszeres táskában motozott, belelőtt a homloka közepébe, ahol a tébolyodott, riadt, rémült gondolatok főttek, hogy nem hagyják meghalni.

Egv kicsit hörgött még és vége volt mindennek.

Haza talált az örökös, nyugodt sötétségbe aztán.

KÖZIGAZGATÁS.

Közgyűlés.

Nagysomkut nagyközség képviselő-testü- lete a f. junius hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésében a következő ügyeket tárgyalta le:

1. A járvány korház építésére a kiküldött bizottság javaslata alapján kijelölte a község tulajdonát képező és a nagynyiresi utón lévő téglavető hely egyrészét és megbízta a községi elöljáróságot, hogy az építési tervet és költség- vetést a legközelebbi közgyűlésnek mutassa be.

2. A vizköz-utczán épített uj hid meghosz- szabitása iránt Zzurzse Mojsza és társai által beadott kérvényt javaslat tétel végett kiadta egy bizottságnak. A bizottság tagjaiul megválasztattak : Gróf Teleki Sándor, Sándor Vilmos, Hirsch Náthán, Buttyán Péter, Gecze Miklós és Pap Tódor.

3. Lővy Giza illetőségét, tekintettel arra, hogy apja Lővy Sámuel sem birt itten illetőséggel, nem ismerte el.

4. A nagybányai-kolozsvári állami útról lefolyó viz levezetése iránt felirt vármegyei

alispánhoz és az állami építészeti hivatalhoz. Mán Lajos és érdektársai erre vonatkozó panaszának felterjesztése mellett.

5. A községi adóvégrehajtói állás rendszeresítését, mint feleslegest, a napi rendről levenni határozta.

6. A tűzoltó szabályrendelet átdolgozására kiküldött bizottság javaslata alapján elhatározta a képviselő-testület, hogy a f. évre 20 fizetéses tűzoltót alkalmaz a befolyt tűzoltó váltságdíj alap terhére, továbbá, hogy ugyancsak azon alap terhére a Budapesten tartandó országos tűzoltó tanfolyamra az alparancsnokot küldi fel kiképeztetés végett, ezen kiadások fedezésére a f. évre 500 koronát utalványozott ki.

Ezen határozat végrehajtásával a tűzoltó parancsnokságot bízta meg.

KÜLÖNFÉLÉK.

A keztyü a hygiene szempontjából. Egy német egészségügyi folyóirat legutóbb figyelmet keltő czikkben száll síkra a keztyü, mint az egészség fentartásának egy nevezetes ezköze mellett s azt ajánlja, hogy sohase járjunk házon kívül máshogy, mint keztyüs kézzel, mert csak igy védekezhetünk az utcza forgalmában s az emberekkel való érintkezés közben reánk leselkedő baktériumoknak s a szennynek kezünkre tapadása ellen. Nézetük szerint ehhez ugyancsak szó fér. A keztyünek csak akkor van haszna ebben az irányban, ha nagyon gyakran változtatjuk. De tudjuk, hogy a legtöbb ember hetekig, sőt hónapokig is elvisel egy-egy párt, a használt keztyü pedig olyan, mint egy mosdat- lan, piszkos kéz, a mit gyakran már a szagán is megérezni: valóságos telepe a baktériumoknak s a piszoknak. A technika még nem fordított gondot arra, hogy tudjon olyan keztyüket (még pedig meleg téli keztyüket is) produkálni, a melyeket mosni lehessen bármennyiszer szappannal és kefével. Pedig a keztyüvel ép úgy kellene bánni, mint a kézzel: napjában többször is megmosni s igy megszabadítani a reá tapadt szennytől. Tanulság: ha már keztyüt hordunk, lehetőleg gyakran váltsuk azt, csak tiszta keztyüt huzzunk fel a kezünkre s ügyeljünk arra, hogy keztyüs kézzel — kivált, ha a keztyü nem tiszta — arczunkhoz és különösen szájunkhoz ne nyúljunk. (Orvosi Hetilap.)

Hogyan készül a liptói túró? Magyarországon annyi szepességi, kárpáti és liptói túró készül és kerül piaczra, Írja a Gazdasági Lapok, hogy szinte hihetetlen. Nagyobb e czikkekben a termelés a birkalétszám súlyánál; vagyis a nevezett turóvidéken nincsen annyi métermázsa súlyú birka összesen, mint a mennyi juhturót gyártanak és eladnak. Hogy mindenkinek fogalma legyen arról, hogy miként és miből készítik a nagyhírű kárpáti, liptói és-szepességi túrót, — ime adjuk a készítés módját egy fölvidéki szakember közlése szerint. Nos, ez a specziális juhturó 50-60 százalékban a Galicziában és Felső-Magyarországon, a városok piaczain összevásárolt tehéntúróból, 10—15 százalékban főtt burgonyából, 8 — 10 százalékban margarinból és alig nehány százalékban valódi juhturóból készül! Az már most a kérdés, hogy szabad-e az ilyen hamisított módon készült pancsot hamis néven — mint juhturót forgalomba hozni? Mi azt hiszszük, hogy a külföldi kivitelben elég fontos szereppel biró eme specziális magyar csemege bizonyos fokú védelmet igenyelne a hamisítások ellen, — és hogy nagyon helyénvaló és okos dolog lenne, ha ez ügyre a földmivelésügyi kormány tejgazdasági osztálya egy kis figyelmet fordítana s a gyártás fölött ellenőrzést gyakorolna.