Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-18 / 25. szám

4 KOVARVIDEK 1905. junius hó 18. magát, hogy megdolgozzák. A gyerekek? Hisz’ jól tudjuk, van köztük olyan is, aki szíveseb­ben fogdos cserebogarakat össze, mint oda­figyeljen, a mikor a tanító ur erős akarattal igyekszik megértetni: miért 2X2=4 és nem - 3. ­Aztán meg — a „nemzet“ napszámosai ők. A nemzeté, mert, hiszen édes magyar hazánk nyelvét tanítják, annak földrajzát, történelmét igyekeznek szent lelkesedéssel az ifjú nebulók fejébe verni. És valljuk meg, e látszólag kicsiny dologból fejlődnek a nagyok; ki tudja: ama buksi nebulók közül melyik lesz idővel — miniszterelnök ? Pihenni kell tehát azoknak, kik egy éven keresztül ily fáradtságos munkát végeztek. Pihenjenek is, hogy a következő tanévben meg­újult erővel, lankadatlan lelkesedéssel folytassák a nemes munkát. És pihenjenek a tanulók is. Nem mind végzett ugyan kifogástalan munkát, de munkál­kodott mind. Pihenjenek ők is, de a pihenés ideje alatt szent fogadalmat tegyenek mind. Azok, akik dicséretes munkát végeztek ez idén, fogadják meg, hogy a jövőben sem fog lankadni a tanulási kedvük. Akik tanulása pedig nem volt ez évben minden kifogás nélkül való, fogadják meg, hogy a jövőben eredménye­sebben fognak dolgozni. Ha e szent fogadalmat megtették, pihenjenek, vakácziózzanak és készül­jenek elő a — jövő tanévre. A szülők pedig, kiknek arczán boldog mosoly, a megelégedés öröm mosolya volt, amikor gyermekeik szépen, szabatosan felelt meg a vizsgán, tudják meg, hegy ez a szaba­tosság sok küzdelmébe került a tanítónak. Tegye­nek ők is fogadalmat, hogy a tanítókat tőlük telhetőén segítik munkájukban. Mert ez az együttműködés lesz majd csak áldásos. Az iskolák kapui bezárultak. Azok, kik munkáltak: pihenhetnek. a.-f. HÍREK. Junius 17. 1 József főhercaefl7~i A magyar nem­zet minden egyes tagjának szemében az igaz fájdalom könnycseppje csillan meg; szivét az őszinte fájdalom érzete hatja át: lelke mély gyászba borul a szomorú hírre: József főherczeg e hó 13-án reggel 6 óra 25 perczkor meghalt. A nemzet mély gyász és őszinte fájdalommal veszi e hirt, mert meg­érzi, megérti, mit vesztett József főherczegben. A „magyar Habsburg“ volt ő, ki nemcsak akkor volt magyar, amikor az önzés, az érdek úgy kívánta. A magyar nemzettel tartott ő az öröm és a bubánat, a megpróbáltatás nap­jaiban egyaránt. Magyar volt a gondo­lata, szive minden dobbanása, lelke egész ereje. A kapocs volt, ki a magyar nem­zetet az uralkodóhoz fűzte, ki mindig és mindenütt szemelőtt tartotta a magyar érdekeket. Atyja, a fenkölt szellemű József nádor jóakarója volt a magyaroknak. A magyarok iránt érzett vonzalmát ne­mes tetteiben nem egy emlék hirdeti ma is. De magyarul soha sem tudott beszélni s igy a magyarok részéről a vonzalom nem volt annyira határ­talan. József főherczeg tisztán beszélte édes hazánk nyelvét és nemcsak akkor, amikor — kénytelen volt vele. Sőt irodalmunkat is munkákkal ajándékozta meg. Ha érdemeit, lelke nemes vonásait minden vonással megrajzoljuk: csak annál nagyobbnak tűnik fel a veszte­ség, mely halálával ért bennünket; csak annál tátongóbbnak találjuk az űrt, mely halálával utána marad; csak annál elementarisabb erővel kelünk ki a sors könyörtelensége ellen, hogy minket - Tőle megfosztott. Ha a fájdalom porig sújt is benünket: bele kell nyugodnunk a változ- hatatlanba. József főherczeg meghalt. Halála gyászba borítja az egész nemzetet. Emlékét minden magyar áldja. Jóságos szelleme az Urnák zsámolyánál őr­ködik felettünk, magyarok felett! . . . i f A.—f. Személyi hírek. A f. hó 18-iki esküvőre köz- j ségünkbe érkeztek: gróf Teleki Domokos, báró Bánffy Györgyné, Bánffy Zsuzsánna és Judith bárónők, ifj. gróf Teleki Géza, özv. Graefl Károlyné, a menasszony nagyanyja; gróf Teleki Géza és neje. gróf Teleki László Gyula és neje, gróf Teleki Pál, gróf Bethlen Pál és Bálint, Blomberg Biri bárónő, Józsika Anna bárónő, Graefl Andor, Gyárfás Endre, Kenessey kolozs­vári főesperes, Vesselénvi István báró és Bobori György, gróf Teleki Elemér és neje. Esküvő a grófi családban. Lapunk múlt heti számában már jeleztük a grófi esküvő sorrend­jét. Részletes leírást annak lefolyásáról csak jövő számunkban adhatunk, jelenleg az öröm­szülők által a házassági egybekelésről szóló értesítést közöljük: Római szent birodalmi széki gróf Teleki Sándor és neje poroszlói Graefl Sarolta örömmel tudatják leányuknak széki gróf Teleki Edinének, romai szent birodalmi széki gróf Teleki Domokossal néhai széki gróf Teleki Géza és neje bethleni Bethlen Margit grófnő fiával 1905. junius hó 18-án történendő házas­sági egybekelését. Nagysomkut, 1905. junius hó. Özv. losonczi báró Bánffy Györgyné bethleni Bethlen Margit grófnő néhai római szent bi­rodalmi széki gróf Teleki Géza özvegye öröm­mel tudatja fiának széki gróf Teleki Domokos­nak néhai gróf Teleki Édine-vel római szent birodalmi széki gróf Teleki Sándor és neje poroszlói Graefl Sarolta leányával 1905. junius hó 18-án történendő házassági egybekelését. Budapest, 1905. junius hó. Vasárnapi istentisztelet. Teleki Domokos gróf és Teleki Edine grófnőnek f. hó 18-án d. e. 11 órakor tartandó esküvője alkalmából a t. közönségnek a következőket ajánlom szives figyelmébe: 1. A rendes vasárnapi isteni tisz­telet d. e. 9 órakor kezdődik. 2. Az isteni tisztelet után a templom rendbehozatala miatt kérem a hiveket, hogy vonuljanak ki. 3. Az esketési szertartásra csakis belépő jegygvel le­het bejutni. 4. A rózsaszínű belépő jegyek a kórusra szolnak, a fehér színűek a templom baloldali padsoraira; a kórus alá és a szentélybe; ez utóbbi helyen azonban csak a hölgyek le­hetnek jelen. 5. A zsinórral elzárt padok és területek a násznép számára lesznek fentartva. 6. A bejárat és a 2 padsor közötti rész szaba­don hagyandó a bevonulás biztosítására. 7. 14 éven aluli gyermekek és cselédek egyáltalán nem lehetnek jelen. 8. Belépő jegyek Veszprémy plébánosnál és Bocsánczy Márton urnái kapha­tók. Nagysomkuton, 1905. junius hó 12-én Veszprémy Sándor r. k. plébános. Eljegyzés. Sehmit Sándor dorogi bánya­mérnök eljegyezte Madán Ferencz nagybányai m. kir. bányakapitány kedves és bájos leányát: Terikét. Érdekes aranylakodalom. Érdekes családi ünnepély folyik le ma Szatmárnémetiben. Péchy Antal nyugalmazott tb. főkapitány üli meg ne­jével aranylakodalmát, házasságuk 50-ik évfor­dulóját. A magasztos ünnepségnek különös érdekességet az kölcsönöz, hogy ugyancsak e napra - junius 18-ára — esik az ünneplő férj és feleség születésnapja. Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottságának tagjait junius 23-ára rendkívüli közgyűlésre hívja össze a vm. alispán. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya a közgyűlési terem számára megfestett arczképek elhelyezésének megállapítása. Iparos és kereskedő tanonezok vizsgája. Az állam által segélyezett és a község által fenn­tartott iparos és kereskedő tanoncziskola tanulói e hó 15-én délután számoltak be az 1904/5. iskolai év alatt szerzett tudásukról. A vizsgán az érdeklődők elég szép számmal voltak jelen. Jóleső érzéssel tapasztalhatták mindannyian, hogy a tanítói kar itten is derék munkát végzett. Valóban szép és elismerésre méltó az a szaba­tosság és tudás, mely a tanulók csaknem min- denikénél tapasztalható volt. Ennek adott külön­ben a vizsgát vezető Veszprémy Sándor ur kifejezést, ki a vizsgálat befejezésekor igen szép beszédben fejezte ki köszönetét a tanító­testületnek, megelégedését a tanuló ifjúságnak; buzdítván egyszersmind őket, hogy tanulni, tudni igyekezzenek, mert csak ez alapon válhatnak a magyar kereskedelem, a magyar ipar s igy édes magyar hazánk hasznos tagjaivá. Szép szavak kíséretében adta aztán át a debreczeni kereskedelmi és iparkamara kitüntető érmét Herskovits Mór jelesen végzett ifjúnak. Az érem ezüstből való, öt koronásnál valamivel nagyobb; csinos bordó plüseh dobozban van. Egyik oldalán tölgy és babérkoszorúval körül­véve e szavak: „Jeles tanulókból lesznek kitűnő mesterek. A koszorú alatt bevésve a kitüntetett ifjú neve évszámmal. Az érem másik oldalát a teljes magyar czimer disziti e felírás fölött: „A debreczeni kereskedelmi és iparkamara ki­tüntető érme“. — Több ifjú lett még kisebb- nagzobb jutalommal kitüntetve; térszüke miatt azonban ezek neveit nem sorolhatjuk fel. Elég, ha annyit mondunk, hogy úgy a vizsgálatot vezető elnök, mint a jelenlevő hallgatóság teljes megelégedéssel távoztak a vizsgateremből. Legyen e megelégedés — elismerés a lanka­datlan buzgalmu tanítók és buzdítás a tanulók részére. Peticzió. A Curia első választási tanácsa a napokban hirdette ki határozatát a nagybányai mandátum ellen beadott peticzió tárgyában. A tanács elrendelte a vizsgálatot, a mely annak a kiderítésére irányul, vájjon igaz-e az, hogy Bay Lajos képviselő vesztegetett és vesztegetési czélra pénzt adott. A vizsgálat megejtésével a debreczeni táblát bízták meg. A ki vérrel szeretne írni. Rozs József iparos a szinérváraljai szocziálista népgyülés betiltása miatt annyira felháborodott, hogy a Népszavá­ban roppant hévvel rontott a szolgabiráknak, főleg Ilosvay Gusztáv szinérváraljai főszolgabí­rónak. A czikkiró — úgy látszik — nem vörös tintával irta a czikkét, mert abban igy sóhajt fel: „Vérrel szeretnénk megírni czikkünket, hogy lázadnának fel az elnyomott rabszolgák és titáni erejükkel porrá zúznák a hazugságokon épült gonosz társadalmat.“ Aztán Ilosvay főszolgabí­rót, azért mert állítólag nem iktatta jegyző­könyvbe a népgyülést bejelentők felebbezését, okirathamisitással és a törvény kijátszásával vádolta. Az ügyészség rágalmazás és három rendbeli izgatás miatt megindította Rozs ellen az eljárást. A budapesti esküdtbiróság ma tár­gyalta az ügyet Doleschall biró elnökletével. A vádlottat Besnyő Béla dr. védte. A vádlott azt- adta elő, hogy a mit irt, az mind igaz és ő mindazt közérdekből irta. A bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását és kihallgatta a vád­lottat és kívüle a beidézett négy tanút. Az esküdtek a. vádlottal vétkesnek mondták ki, mire a bíróság őt kétszázhatvan korona pénz- büntetésre ítélte. A reklám utóbbi években már hazánkban is annyira elterjedt, hogy kötelezővé vált min­den kereskedő és iparosra nézve, hogy minél több áldozatot hozzanak a reklám oltárára és igy teljesen megszűntnek mondható azon régi jó közmondásunk, hogy »a jó bornak nem kell czéyér.« Ám a sörösök kétségbe vannak esve azért, mert a sör csakis hidegen jó és igy nem tehetnek eleget azon szokásnak, hogy áruikat melegen ajánlhassák. Az itteni Kovács Dániel ezég, mely a hires Dreher-féle sör főraktárát bírja, oly képen teszi túl magát ezen problémán, hogy a naponta frissen fejtett és jégbehütött Dreher söreit nem melegen, hanem a legrokonszenvesebben ajánlja mind­azon t. urak és hölgyeknek, a kik drága pén­zükért valóban jó sört akarnak kapni, mert elismert tény, hogy a Dreher-féle sör minősége íölülmulhatatlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom