Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
előnyös, de kellemetlen oldalaival is. A lényeget abban látom, hogy nincs elég erőnk önmagunkon uralkodni! Valaki az izgalom hevében egy szót röpít felénk, mi nem mérlegeljük annak pszihologiai értékét, hanem felülkerekedik bennünk a sértett büszkeség, a vér agyunkra tolul, kezünk ökölbe szorul, a gondolkodás elveszíti egyensúlyát, a megtorlás gondolata uralkodik egész lényegünk felett. A bosszú vér után szomjazik: Kész a párbaj. Hát én ebben semmi hősiességet nem látok. De igenis látok vadságot, amely nem méltó az emberhez, látom a szevedély és düh uralmát, amely mindig igazságtalan; látom a józan judicium lenyügö- zését és felette pillanatnyi hevületek, a vértolulás okozta őrületek uralmát. Megvagyok róla győződve, hogy a ki ma a szenvedélyesség hatása alatt sértett, az holnap a higgadt megfontolás itélőszékei előtt a sértést szívesen visszavonná, ha ilyenkor az emberi kevélység nem kerekednék felül. Szerintem ez a lényeg. Kevélyek vagyunk. Erre a bűnre vezetem vissza a társadalmi életnek minden ferde kinövését. Ennek egyedüli orvossága: az alázatosság! Csakhogy ezt a szót kevesen értik meg. Ehhez rendszerint a gyávaság bizonyos fogalmát szokták fűzni. Pedig semmi sincs távolabb tőle, mint ez. Önmagunkon uralkodni tudni; magunkat túl nem becsülve, a mások értékét inkább többre becsülni; inkább ismerni rossz tulajdonságainkat, mint a jókat: ez az alázatosság. És semmit sem nélkülözünk inkább, mint a hősiességnek azt a nemét, mely erre tanít meg. Aki hiszen Istenben és mindenható hatalmában, az vallja, hogy az 5 kijelentése folytonos, szendéikének munkálkodása örökkévaló. Aki hiszen az Istenben, az bámulattal áll meg a világtörténelem egyes jelenségei előtt; csodálattal szemléli, hogy az emberiség gyermekkora, fogékony naivsága hogyan folytatta a teremtés fenséges munkáját; nem várja a csodákat, hanem érezné szivében a Szentlélek erejét: tesz, küzd, fárad, munkál, lelkesedik, kiveszi magából a földi salakokat, legyőzi indulatait, megaczélozza akaratát és az égre függesztve szemeit, itt alant fáradhatlanul munkálkodik Istennek örökkévaló czéljaiért. Életének minden napja a pünkösd ünnepe. Jövel Szentlélek! Az élet minden napja pünkösd. És mindenkinek az. A királytól a koldusig, a millióktól az édesanya szeretetéig, a szegény és gazdag a hatalmas és a gyenge egyaránt ünnepel. Mert a pünkösd az alkotás, a teremtés; a nemes, felemelkedett munkának ünnepe. Ez örök törvény alól nincs kivétel; nem vonhatja ki magát senki. Ki szellemével szolgál, csak úgy le van kötelezve, mint aki verejték hullatással szántja földjét. Az iparos, a kereskedő, a katona, a hivataloskodó, mindenki egyaránt. Ha ölhetett kezekkel várjuk s csak ajkainkkal zengedezzük: Jövel Szentlélek; ha az öregek nem mozdulnak, az ifjak nem mernek; ha ott már elfogyott, itt még nem kelt életre a lelkesedés: ne ámítsuk magunkat, ne tápláljuk nemzetünknek jobb, boldogabb reményei felől ápolt aspiráczióit, adjuk oda magunkat a ma, kor áramlatának, éljünk az anyagnak; adjunki vegyünk, cseréljünk, csaljuk meg a társadalmat, melynek erkölcsi, szellemi öröksége ránk maradt. Én Uram el ne hagyj! Hadd ünnepeljem a pünkösd ünnepét! Jövel Szentlélek! 2 Magunkat középpontnak képzelve mást semmibe venni; a magunk hibáiról megfeledkezve mindig csak másokat birálgatni, mindig csak uralkodni és sohasem engedelmeskedni: ez a kevélység. Ezt képzeljük hősiességnek, pedig ez az emberi gyengeségek legnagyobbika, amelynél semmi sem téveszti meg az embert akár az ő életében, akár tetteiben, akár ítéleteiben. Ha az emberek ezt megértenék és követnék, soha sem sértenék egymást. Aki pedig az első okot elveszi, elvette a következményeit is: és nem volna párbaj, íme: ez az orvosság. Ez a lényeg. A szigorúbb törvények, a börtön csak flastrom a sebre, amely befedi, de nem gyógyítja, amely mérsékli, de nem szünteti a fájdalmat. Legyen bátorságunk: alázatosaknak lenni. Ezt hozza meg nekünk a Szentlélek! Akkor lesz valódi Pünkösdünk. Veszprémy Sándor. _________ KOVARVIDÉK __ HI VATALOS RÉSZ. (Rovatvezető: Rácz Dezső.) Tiszti értekezlet. A járás jegyzői e hó 5-én tartották meg rendes havi tiszti értekezletüket a főszolgabírói hivatalos helyiségében dr. Péchy Péter járási főszolgabíró elnöklete alatt. Jelen voltak: Barna Benő nagy- somkuti, Dunka Gerő N.-nyiresi, Erdőss Aurél csolti, Farkas János kovási, Keresztény Lajos hagymásláposi, Rácz Dezső hosszufalusi, Simon Ignátz szakállos- falvi, Szabó Ernő s.-m.-berkeszi, Székely Ernő törökfalusi és Ungur Jakab pribékfalvi községi, illetve körjegyzők. Járási főszolgabíró üdvözölte a megjelent jegyzőket az értekezlet megnyitása után felolvastatta és hitelesítette a múlt értekezlet jegyzőkönyvét. Majd felhívja Ungur Jakab ez időszerinti előadót, hogy előadmányát terjessze az értekezlet elé. Ungur Jakab pribékfalvi körjegyző a következő felolvasást tartotta: Tekintetes Főszolgabíró ur, tisztelt kartársaim! Köztudomású dolog, hogy a községi elöljáróságok vezető közegei a községi illetve körjegyzők, a községi bírák a kik legtöbb helyen irás tudatlanok — tisztelet kevés kivételnek — .egyáltalában nem érdeklődnek semmiféle ügy avagy felsőbb hatósági rendelet végrehajtása iránt s ennek az a következménye, hogy a községek elöljáróságaira háramló összes ügyek elintézése a jegyzőre háramlik. A tisztán t írásbeli teendő egy jegyzői irodán manapság oly annyira sok, hogy a jegyző ez által képtelen arra, miszerint a községek anyagi érdekében az irodán kívül is munkálkodjon. A jegyzőt különösen elvonja rendeltetésétől a fennálló adó- behajtási rendszer a mennyiben majdnem kizárólag mindenütt a jegyző van utalva arra, hogy végrehajtásokat foganatosítson és mivel phisikai lehetetlenség, hogy erre is elegendő ideje legyen és minthogy elöljáró társaiban itt nem talál kellő támaszra, az egész adóbehajtási ügy egyáltalán nem vezethető a törvényszabta követelményekhez képest és a mennyiben a jegyző utalva van az adóvégrehajtói teendők teljesítésére: annál fogva a lakosság természetszerűleg elidegenül tőle, mert a végrehajtóba mindig megrontóját látja és innen van, hogy a lakosság nem követi a jegyző tanácsait, mert bizalmatlan hozzá. Az adóbehajtási törvény egy igen komoly és felelőségteljes kötelezettséget ró a községi elöljáróságokra, de itt is első sorban a jegyzőre, a mennyiben a felelősség névszerint a jegyző ellen is alkalmaztatik, továbbá az 1883. évi XLIV. t.-cz. 81. §-ának utolsó bekezdése rövidítve igy szól: „Azon községi közeg, ki ellen a felelősség alkalmaztatott, ismételt hanyagság esetén fegyelmi utón hivatalától is elmozdítható.“ Az 1883. évi XLIV. t.-cz. III. rész 52. §-a ezt tartalmazza „a községek a biró, illetőleg községi adópénztárnok által behajtatják azon adózóknak összes tartozásait, kik adójukat a községnél fizetik“ ez vonatkozik az állami adóra, azonban ennek módjára a községnek be kell hajtania: községi adót, varmegyei útadót, viczinális útadót, bélyeg és jogilletéket, fogyasztási adót, ebadót, a különféle vallásfelekezetek lelkészei, tanítói, kántori, fizetéseket, kisebb p. peres ügyeket, pénz- büntetéseket, iskolai mulasztási bírságokat stb. stb. Az állami adó és annak módjára a többi köztartozások behajtása évnegyedenként eszközlendő és mivel ezen eljárás a gyakorlatban nem igen nyer alkalmazást azon ürügy alatt, hogy a lakosságnak csak az év utolsó negyedében van pénze, a mi általánosságban nem áll, mert a lakosság legalább fele képes volna köztartozását évnegyedenként is lefizetni és ez által a szegényebb nép is hozzá szokna az apró részletfizetésekhez. Ezen törvényes eljárás végrehajtásának akadálya a munkaerő hiánya, a mi úgy az állam, mint a vármegye, községek és egyes adózókra is kétségtelenül károsodással jár. Mindezeknél fogva ezen minden téren hátránynyal járó állapot kiküszöböléáe és a törvény értelmében való berendezkedés tekintetéből javasolom: hogy szereztessenek megállapított évi fizetéssel díjazott körjegyzőségi végrehajtói állások és pedig azt véleményem szerint lehetne elérni a községek anyagi hozzájárulása nélkül is, a mennyiben a törvényes beszedésre megengedett adóbehatási költségekből három szomszédos kör képes volna végrehajtóját fizetni. A felolvasást általánosságban elfogadta az értekezlet, tekintettel azonban arra, hogy az előterjesztett javaslat végrehajt- hatására a községi szervezési szabályrendeletek módosítása válik szükségessé, megbízta elnöklő főszolgabíró értekezleti jegyzőt, hogy a felolvasást tartott előadóval együttesen egy tervezetet dolgozzon ki és azt a legközelebbi tiszti értekezlethez terjessze be. 1905. junius hó 11. Reflexiók Keglevich István gróf halálához. Nem tudom elfelejteni. Nem őt magát, hiszen nem ismertem, hanem rettenetes fátumát. Egy-két perez alatt vége volt. A pózolok „szép halál“-nak mondják a ha
