Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-28 / 22. szám
\ KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYS0MKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár : Egész évre .................8 K Negyed évre .... 2 K Fé l évre......................4 „ Egy szám ára . 20 fillér Sz erkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkat, Teleki-tér 388. sí. Főmunkatárs: Borgida József. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. fi mumus. Az idő halad és rohanó árja visz magával a természet minden teremtményét — előbbre-előbbre. Ez a természet örök törvénye. Valamint, ami e fentinek természetes folyománya: Jaj annak, aki az idő haladó kerekének küllőibe kap; azt menten elsodorja, megsemmisíti. Veszve van az, aki zúgva hömpölygő ár ellen merészkedik ; aki nem veti alá magát a természet kivételeket, megalkuvást nem ismerő törvényeinek. Haladnunk kell. A természet, a nagy, a hatalmas, a végnélküli természet megköveteli ezt a parányi embertől. És csak természetes, hogy megsemmisül, ki ellene szegülni merészel. Ép mint az a parányi állatka, amelyik a hatalmas hullámokban hömpölygő folyó árja ellen akar úszni .... A haladás tehát életfeltétel. És az ember, a természet feje, koronája — ezt jól tudja és e szerint él, e szerint osztja be életét. És nincs egy pillanat, mely előbbre ne vinné; melyben tudatára ne jutna valami újnak, mely azelőtt az ismeretlenség homályában rejtőzött előtte . . . . Mi volt az ember régen, a teremtés utáni közvetlen időkben? .Nem sokban külön- bözött a többi élő állattól. Es mig a többi a teremtés, a Teremtő bölcs rendelkezései szerint ott maradt a tudatlanság sötétjében, az ember, a parányi ember felhasználta, kiművelte azt, a mi benne isteni .... És magasra emelve a tudásvágyának, tudomány, az ismeretszomjnak lobogó fáklyáját: haladt feltartózhatatlanul előre . . . előre .... Szerzett tapasztalatai, ismeretei bevilágították messze mögötte a teret. Ma már lát sokat háta mögött és sejt sokat, mi előbbre van. És ez a sejtelem vezeti mind messzebb. E sejtelem varázsa elveszi nyugalmát. Éjt nappallá tesz És munkál, és dolgozik az örökké kutató, a mindig tudnivágyó ember .... Miért? Mert ez a rendeltetése; mert tudja, hogy ez életfeltétele. Az életösztön tehát az, mely munkára, mely haladásra sarkal. Az buzdítja azt, ki lankadatlan munkál. Az serkenti azt, ki fázik a munkától. Ez utóbbiak többen vannak; akik félnek, akik húzódoznak a munkától; a haladástól tudniillik. Községünkben is ezek vannak többen. Sajnos: nagyon sokan. Irtózik egyik része a haladásnak puszta gondolatától is. A másik fontoskodó arczczal azt mondja: sokat haladtunk az utolsó néhány esztendő alatt. Ráérünk pihenni. Majd később! A harmadik talán nem bánná, ha tündérszéppé varázsolódna a Nagysomkut. De csakis varázslat utján. És nem munka árán. Mert, ha munkálódna azon — úgy véli, csak a pótadó szaporodik. s Es Nagysomkuton mitől sem félnek úgy, mint a pótadótól. Olyan ez a jámbor somkutiak előtt, mint félénk gyerek előtt a mumus. Ijed még a gondolatoktól is. Jobban fél annak a puszta gondolatától is, mint a jogaira a féltékeny tehén-csorda fenyegető pillantásaitól. Ezekkel tudniillik egy utón korzózik. Még a halál gondolatától sem retteg annyira, mert issza például a betegségek csodáit — a somkuti vízzel. A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCZÁJA. Meteor. i. Kis zsindelyes háznak Picziny ablakából, Mécs világ pislog ki A legény szobából. Sugár legény alak Ablakában állva Feltekint az égre Csillagokra — vágyva. II. Ragyogó pompájú Csillagos égbolton, Nyugtalan egy csillag A földre néz folyton. Fényes sugarait Tűzi az ablakra Rezgő csillogását Hinti az alakra. III. »Fényes környezetből, Ragyogó pompából Ha le jönnél hozzám Magad jó szántából, Kis zsindelyes házam Pieziny ablakába Ketten néznénk fel a Boldog meny országba.« . IV. Meg villan az égbolt, Jelzi arany sugár, Hogy egy szép csillaggal Kevesebb van immár. Harmat hull nyomábay Testvérinek könnye Nap-hold: szüleinek Bánata vész ködbe. V. Lefutott a csillag Férfi kebelére, Ölelte — csókolta Hű szerelmét kérte, «Hol van ragyogásod, Fényed, ékességed. Értéktelen vagy igy — Nem szeretlek téged!« VI. Kis zsindelyes háznak Pieziny ablakába Áll egy női alak De csak egymagába Feltekint az égre, Könybe lábad szeme — »Boldog Isten, ha ez Csak egy álom lenne!« Vajda. m R téma. Abból az alkalomból, hogy meghalt Verne Gyula, karomra hajtottam gyönyörű fejem és igy gondolkoztam : . . . Megírja a „Jangadát“ . . . Abszurd lehetetlenségnek látszik . . . Aztán építenek egy úszó várost és az úszó város lakói botrányosan avultnak találják az egész „uj“ eszmét . .
