Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-16 / 16. szám
4 1905. április hó 16. rult a tölcséralaku törecstömeg közé. Reggel 8 órától délutáni 2 óráig tartó szisziíusi munkába került, mig Palkovitsot félholtan sikerült a tö- recsek közül kimenteni. Teste számtalan ütéstől vérzett s jobblábán többszörös csonttörést szenvedett. Ha sikebül is az életnek megmenteni, örökre nyomorék lesz. Palkovits 43 éves, nős s két gyermek atyja. A bányakapitányság a bányaszerencsétlenség ügyében vizsgálatot indított. Pályázat tanulmány-utazási ösztöndijakra. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet egy 600 (hatszáz) koronás és négy egyenkint 300 (háromszáz) koronás tanulmányutazási ösztöndijra. Bővebb felvilágosítások a debreczeni kereskedelmi s iparkamaránál nyerhetők. Öngyújtó szivarok. A bécsi szabadalmi hivatal érdekes határozatot hozott egy találmány szabadalmazására vonatkozólag, amely osztrák területen a szivarra vonatkozik. Egy oly találmányt jelentettek ugyanis be, mely a szivarozó embert attól a kellemetlen helyzettől óvja meg, ha „nincs tüze.“ A találmány abból állott, hogy a trafikban vásárolt szivar vagy szivarka a meggyujtandó végén gyujtóanyaggal láttatnék el, a mely, ha valamely tárgyhoz dörzsöltetik, a szivar meggyújtását eredményezi. A szabadalmi hivatal megtagadta az engedelmet azzal az indokolással, hogy a szivar és szivarka előállítása az állam kizárólagos joga és hogy az állam kizárólagos tulajdonát képező tárgyakra szabadalmakat nem lehet adni. A feltaláló ezen határozat ellen óvást emelt és rámutatott arra, hogy ő nem szivarokat és szivarkákat akar készíteni, amit csakis az államnak szabad, hanem a már kész szivarokra egy gyújtó anyagot akar tenni. Az osztrák szabadalmi hivatal panaszosztálya azonban azt a fellebbezést elutasította. Figyelem. Az általánosan elösmert Osers és Bauer czégnek mai lapszámunkban megjelent hirdetésére ez utón is felhívjuk olvasó- közönségünk figyelmét. Gál Jenő (ezefőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irdája Szatmáron, Batthyányi - utcza 1. szám alatt van. Piaczi árak az 1905. évi április hó 10-iki hetivásár alkalmával : Búza — (100 kgr.) Rozs Tengeri Zab Paszuly— 18 K 00-18-30 14 „ 00-14-10 18 „ 20-18-30 14 „ 30-14-50 27 „ 00—28-00 CSARNOK. 1Csaló remény, múló álom . . . Csaló remény, múló álom Volt eddig a boldogságom. Napsugárban, fényben hittem S rut göröngyön jártam üt lenn. Rózsás ködje eltakarta, Szépnek hittem ébren-alva; Hivém, hogy az eget járom .... S most a puszta földet látom! Mély érzés, mily hő szerelem! S futó csillag volt reményein. Futó csillag láttán hittem, Örök fényben, szerelemben! . . . m Mese a hegedűről. — Irta: Simon József. — Mintha lázbeteg volnék, kábult vagyok. Oda kinn olyan vígan vannak. Itt benn pedig a barátságtalan kicsi szoba négy fala mered felém. A -sötét éjszaka leskelődik az ablakon, nincs egy csillag se, hogy megvilágítana. Ide hallszik a bus nóta „Letörött egy virágszál, leesett egy csillag.“ Hogy tudja az a czigány, hogy mi fáj nekem ! Támolygó lépteim az ablakhoz visznek, Azért, hogy jobban halljam: „letörött egy virágszál, leesett egy csillag“ belezokogott a sötét éjszakába; letörött le ... . — Jöjj fiam! — szól az anya — feküdj le, olyan bágyadt, fáradt testnek legjobb a pihenés. Legjobb a pihenés . . . — Takarj be anyám. Az álom is csak j lopva közeledik szemeimre; hogy im ne is zavarja lépteit ... az ének : „letörött egy virágszál, leesett egy csillag“ .... le ... le .. . A törpe megfogja párnám csücskét, úgy rángatja, unszol, kérlel: figyelj reám fiam! Mondok neked mesét, szépet, úgy szeretném, hogy a végén aludj el, csak a végén. — Oda künn a falu végén, tudod ott a Samu czigány putrijában olyan busán vannak. Néma lett a kisebb Samu hegedűje. — Hogy-hogy öregem? Lassan, lassan kezdi, mondogatja: — Samu csigány szép két fia büszkesége az öreg kontrásnak. Peti a czimbalmas, a kisebb, Samu a prímás. Nem esett a környéken bál nélkülök. A kisebb, Samu, a jó prímás, húzta, húzta sokáig. Húzta szívből, keservesen, fájdalmasan. Hogy is tud az az üres fa olyan szépen, olyan keservesen sírni! olyan szívből búsat! Egyszer sokan hallgatják, máskor csak egy, csak egy ... az a szép Rózsi! — Ismered ugy-e szép öcsém ? „Igen“-t intettem rá. — De még is furcsa öcsém, mert annak a boglyas lánynak, annak a szép Rózsinak, még százszorta keservesebben, fájdalmasabban húzta. Hej, ha tudta volna, nem húzott volna oly keserveset! Kárörvendve nevetett rá a kis törpe. Sokszor elmeséltek együtt a kis putri előtt. Kifeküdtek a nyári nap hevére, egymással szembe, beszéltek egymásnak, szépről, jóról, búról, bánatról, mindenről, mi a 18 éves purdét érhette. Egyszer igy szól a legény, bátorságot véve: — Hej Rózsi! ha ázs enyém lennél, ákkor huzsnék még sebb nótákat, sebbet, többet, örömembe, boldogságomba. De nem tudom, hogy mi van a sivedben. Erre Rózsi elpirult, szeretett volna mentegetőzni, meg nem mentegetőzni, torkára forrasztani a szót, hiszen minden szava döfés, minden szempillantása egy nyilallás keresztül, balfelöl. Minden sóhajtása bennebb üti a tört, bennebb, bennebb, a szívig. Sértett önérzettel tekint a fiatal Samura, minden szava benne van egyetlen szempillantásában. — Mit sóllas erre Rózsi ? Úgy szeretnék már egyser a te sivedbe is belátni, úgy seret- nem már egyszer a te savadat hallani. — Ezzel hirtelen megragaja kezét és megcsókolja eperajkát. — Te Samu nem szégyenled, bár ázs apádtól, ki ott áll a putri előtt, valamit repe- rál a hegedűdön. — Reperálhatja, reperálhatja, már mindjárt csak a nyaka marad. Egymásután szakad le a selyem, a juhbél, meg az a vastag dróthur! — Vigasztalódj Samu, megcsinálja azt az öreg, meg . . . meg . . . — Bajos annak a baját kitudni; ha azt a selymet pengetem, úgy rezeg! Ha a drótot stimmolom, akkor az is rezeg, úgy mint a lélek a halni való malaczban. Nem jó semmi rajta, csak a sive, ott belől. Az ad még egy kicsi __________K O VAR VIP EK______________ ha ngot, s ha az is néma lesz, akkor letesszük pihenni . . . letesszük ! ... le. * — Nem tudom öcsém, hogy mire gondolt a purdé, de oly nagyon könybe merült szeme, oly fájdalmas a tekintete, mintha nem volna már liba a faluban. Erre ismét kikönyökölt a gúny a törpe ajkán. A leány is ráborult, vigasztalta; talán meg is értette azt az érthetetlen zagyvalékot. Ekkor már hangos kaczagásban tört ki a törpe. így volt bizony öcsém. — Samukám ! - kiált az öreg Samu, jöjj fiam, nézd meg, mennyi baja van a hegedűnek, leesett a pallója, letörött félig a nyaka; a húrok sem állanak meg rajta, az a selyem már foszlik, a juhbél el is készül szakadni, azon a drót már meg is rozsdásodott! Jöjj fiam, Jöjj! Föltápászkodik a prímás, a Samu nézi, nézi, a szeme megtelik könnyel, nem tudja eltakarni buját: tegyük el apám pihenni . . . hiszen már a nyaka is elkezdett törni, a szava is néma! . .. — Soha sem láttam ilyen érzékeny czigányt öcsém! a hegedűjéért úgy sir mint a zápor, pedig már régi is talán, van vagy 20 éves; a festék lekopott, a húr elfoszlott, a vonója eltörött! S azt mondta a czigány, hogy csak a szive még jó lenne. Erre ismét nagyot nevetett. .... Egyszer aztán a szép Rózsinak hírét sem hallották, elment, azt mondták: messze, messze. A szegény érzékeny czigány busult érte, reperálta hegedűjét, hogy vele ismét elhúzza Rózsija szép nótáját. Reperálta; a mit ma megcsinált, azt az éjszaka süvítő szellője elrontotta, a mi nótát gondolt rajta eljátszani, azt a riasztó éj elfeledtette, sírni szeretett volna, de nem birt. Egyszer csak Megszólalt a hegedűje: Ne javítgass gazdám, úgy is gyenge vagyok, régi vagyok, tégy le inkább pihenni . . . De a purdé nem hagyott békét neki, elszigorodott ujjaival tapogatta, ragaszgatta, stim- molgatta. Az egykori szép hegedű, vig hegedű hangja bus lett . . . néma lett. Nem nyugodott a csóró, csak még egyszer szeretett volna rajta játszani; - egyszer utoljára. Erre ismét vigyorgott a törpe. — Tudod öcsém, — szólt, a prímás, lefeküdve putriban a földre vetett ágyba, - a halál is már oly közel volt hozzá, mint én tehoz- zád azért mégis a hegedűje a kézében volt, javítgatta, tisztogatta. A vonóját megkötözte próbálgatta, hogy innen-onnan, jönne-e már hang ki az üres fából? De, - tudod öcsém, — a hegedűjét elejtette és . . . összetört . . . Elment a kis hegedű . . . pihenni ... A purdé összeesett a hegedű láttára . . . Erre ismét nevetett a törpe. — Tudod öcsém, a minap láttam a csórót. Asszott kézében az eltörött hegedű darabja; rakosgatja, javítgatja, de a hegedű mégis csak néma lett . . . néma . . . KÖZIGAZGATÁS. Közgyűlés. Nagysomkut nagyközség képviselő testületé f. évi április hó 18-án d. u.„3 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, mely alkalommal tárgyalás alá kerülnek a következők: 1. Hirsch Hermánné kérvénye ingatlan vétele iránt. 2. A vármegyeház épület önkéntes árverés iránti kérvényének aláírására megbízottat kijelölni. 3. Dr. Olsavczky Gyula tűzoltó főparancsnok lemondása. 4. A postán
