Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-11-29 / 1. szám
4 1904. november 29. harmadik ellenőrizte. Égy milligrammon kezdve négyig mentek és következőket tapasztalták: Először is égető érzést a szájban, karcolást a torokban és fokozott nyálkaelválasztást; majd a gyomorból kiinduló melegülési érzést, mely kiterjedt az egész testre. Ezután nagy izgalom vett erőt rajtuk. Bódulatot, szédülést, főfájást éreztek; látási zavart, a hallás gyengülését, szárazságot a gégében ; íényiszonyt, hidegséget a végtagokban, hányingert és erőltetést. Mintegy háromnegyed óra múlva az önkisérletezők elájultak, önkívületi állapotba jutottak. Egyiköjüknél a légző izmoknak valamint a végtagoknak a reszkető görcse is észleltetek. Kábultságokból felocsúdva, három napon át aluszékonyak voltak, nagy levertségi és lehan- goltsági érzés kíséretében. E kísérletből folyólag : felnőtt embernél 3—5 milligramm nicotin halálthozó lehet. Heveny dohánymérgezés leginkább kezdőknél és az úgynevezett Sontagsraucher-ekné\ szokott fellépni." Elsáppadás, szédülés, főfájás, há- nyási inger és az egész testnek elbágyadása jellegzik azt. Akik dohányosok vagyunk, jól ismerjük e tünetcsoportot és mosolyogva és jóleső merengéssel gondolunk vissza arra az időre, amikor dobogó szivve! vonultunk félre a világ — vagyis szüléink és tanáraink elől és gyújtottunk rá sejtelmes érzéssel, kidülledő és könybe láb- badó szemekkel, fuldokló köhögés kíséretében az első czigat ettára. Mire végig szittuk, vagyis jobbadán fujtuk, belebetegedtünk. De a 'többiek a „nagyok“ csak buzdítottak, hogy ők is úgy voltak vele, hát csak oátran tovább és mi kínlódtunk tóvább és amikor egy lélek se látott — bátran. Az ultra — kultúra által végignyalt mar szuvas, sivár korunkban, amikor tizenhárom éves fiúgyermekek már otellói gyilkosságra is vetemednek, sajnos, mindjobban terjed különösen a czigarettázás az iskolásgyermekek között. Kérlelhetetlen szigort kellene' ez ellen alkalmazni, mint ahogy azt Angliában teszik, ahol az antinikotin* liga a múlt év folyamán törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, a tizenhat évnél fiatalabb gyermekekenk a. dohányzástól való eltiltása ügyében. Az Egészség annak idejéni közlése szerint ennek a javaslatnak, amely azóta nyilván érvény-be is lepett, főbb pontjai a következők : Tizenhat éven aluli egyénnek a dohányt semmiféle alakban nem szabad élvezni, tiz shilling büntetés terhe alatt. Tizenhat évnél fiatalabb egyéneknek dohányt eladni, vagy ajándékozni tilos: aki pedig ezt a tilalmat megszegi, húsz, ismétlés esetén negyven shilling büntetést fizet. Harmadszori kihágás után a kereskedőtől megvonják az elárusitás jogát öt évre. A még fejlődőben lév - agyra kiválóan és kivétel nélkül fejti ki a dohányzás káros hatását. Egy nevelőintézetben megvizsgáltak húsz gyermeket, aki dohányos és huszat- afri nem dohányos. Az előbbiek mindengyikénél sulyus emlékezési zavarokat mutattak ki. Nyolcz évi megfigyelés után az tűnt ki, hogy a nem dohányzók súlyban 24 százalékkal múlták felül a dohányzókat. Az érettebb korban megszokott, mérsékelt dohányzásnak nincs semmi számbavehető kóros befolyása az egészséges szervezette. Csak a mér- téktelenség okozhat és okoz károkat. Favarger buvárlatai szerint : erős szivaroknak éveken át folytatott szívása a szív izomzatának zsíros el fajulását eredményezi. Szivtáji tompa-, síivdobo- gás, gyakrabban fellépő légszomj, mellszorulás a feltűnő tünetei az idült dohánymérgezésnek ; továbbá álmatlanság, étvágytalanság, édesitett ételek iránti ellenszenv, állandó teltség éizete a i.gyomorban ; bélzavarok, látási és hallási rendellenességek. A szervezet nagyobb mérvű megtámadottságánal elmebeli zavarok is észlelhetők, sőt némely szerző szerint az idült dohánymérgezés a terjedő hüdéses butaság, e rettentő kór létrejövéséhez is hozzájárul. De lássuk egyszer a dohányzásnak a jó oldalát is. Mert van ilyen is. A nikotinnak a szervezet által megtűrt minimumában azon élettani hatása van, hogy az agyra élénkítő serkentő ‘izgalmat fejt ki. Írók, művészek és általában szellemi munkát végzőknél a dohányzási vágy rendesen fokozottan lép fel akkor, ha dologhoz fognak, vagy ha abban elfáradást érezenek. Rágyújtva nagyobb erélylyel kezdik és elfáradva, mint egy felfrissültén folytatják azt. A mostan dúló orosz-japán háború alatt történt, hogy Port-Arthnr helyőrsége a szolgálat megtagadását^ helyezte kilátásba, ha elegendő j dohányt nem kap ; miből úgy látszik, hogy a nikotin még a harczi erélyt is fokozhatja és lohaszthatja, KőVÁRVIDÉK de amiből az is kitetszik, hogy az oroszoknál ke- kevesebb a „vágott dohány“ mint a japánoknáj, Továbbá mozgási ingert fejt ki a nikotin a bélhu- zamra, ami különösen éhgyomorral történő dohányzásnál tapasztalható. Nyálkaoldó hatása is van.- Ez utóabi tényből értelmezhető az, hogy tüdőbajosoknak is gyakran hiába tiltja az orvos a do hányzást : A folytogató nyálkatömegtől való ideiglenes szabadulás enyhületet hozja szegény betegnek. Ismétlem : mértékkel bátran élvezhető meglett korban dohányfüst. Hogy mi legyen az a mérték, ezt egyénenként, szervezetenként csak orvos állapíthatja meg. A dohányzás nyújtotta élvezet mibenlétét elmondani, leirni, megmagyarázni nem lehet. Ez olyan je ne sais qvá, mit egy dohányos megért, egy nem dohányos azonban soha. így Goethe azt irta egyszer hogy az igazán zseniális ember nem dohányozhat. De állítását persze megcáfolja fz irodalom és világtörténet több nagy alakja, aki szenvedélyes dohányzó volt. A német költők közül Hef der és Fosr voltak erős dohányosok, Milton a világtalan angol költő, az. „Elveszett paradicsom világhírű szerzője a legszenvedélyeseob dohányosok közé tartozott. Swift ha nem dohányozott, állítólag gondolkozni iem tudott. Byron pedig kijelentette, hogy legszebb gondolatait a dohányzásnak köszönheti. Bismarck szintén nagy nagy pipás volt. Deák Ferenc pedig szinte híressé tette a Cabanosokat, melyeknek szenvedélyes élvezője volt. Lyriküsaink utólérhetetlenje Petőfi ugyancsak nagy barátja volt a dohányfüstnek. De amint őmaga példátlan a világirodalomban, arra sincs példa hogy oly lánglelkü poéta minő ő jjvoit, a pipát nyomorúságában — kályhának használta volna, miképp azt ő tévé s amint azt Egy telem Debrecenben cimü költeményében megénekelte : S az volt derék, Ha verselék ! Ujjam megdermedt a hidegben. És ekkor mire vetemedtem ? Hát mit tehettem egyebet ? Égő pipám Szoiitgatám, mig a fagy végre engedett Szórakoztatója, vigasztalója, gondüzője, buz- ditója a dohányfüst igen sok embernek, a magánosnak pedig meghittje, leghübb barátja. Hogy mily különös, csodálatra, méltó erő rejlik a do- hányszivásban, eléggé jellemző, hogy szerencsétlen halálraítéltek, kik az elképzelhetetlen gyötrelmek között töltött utolsó éjszakájukon minden ételt, italt leginkább félrelöknek, süt néha minden lelki vigaszt is, a szivart, cigarettát mohón élvezik majdnem utolsó percükig. De legjellemezőbb a kesergő magyar ez a felkiál/ tása : Az egész világ nem ér egy pipa dohányt ! H I R E-K. Mese. Egy régi írásban* olvastam: Castiliának fejedelme, az Alphonsök közül a XXVU.-ik torkig volt már udvari bolondjának mókáival nem vett részt a vadászatokon, szertartásmesterét pedig száműzte, mert már nagyon untatta a spanyol, etiquette-e[. Szóval XXVII. Alphonsó^szörnyen unatkozott. A modern mesnirók ilyenkor egy tennis par- thieval, vagy házi bállal vidítanák fal hősüket XXVII. Alphonsó azonban irtózott minden sablontól és igy elhatározta, hogy országának legböl- csebb emberét kutatja fel, hogy az mulattassa. Másnap már megjelent a helyiérdekű lapban a következő apróhirdetés-. „Castiliának legokosabb embere jelentkezzék a jövő hónap 1-én a kamarást hivatalban, hol egy arany borjút kap. 26706.“ Láthatjuk, hogy Ő Felsége ismerte, az emberek gyöngéit s tudta hogy az arany borjú vonzani fogja őket; ám azt is jól tudta, hogy az igazi bölcs szerény, a féleszüek azonban nyeglék ónhittek és hivalkodók és igy az lesz országának legbölcsebb embere, a ki nem tart majd igényt az arany borjura. Megjött végre az elseje. Castilának fejedelme ép oly sóvárogva várta, mint a legutolsó diurnista. Hogy verőfényes, tavaszi nap volt-e és csicseregtek-e a madárkák a lombokon, vagy már haldoklóit a természet, azt bizony nem tudom. Annyi bizonyos, hogy az udvari számvevő hivatal hat hétig számolta az embereket, jegyzékbe foglalta őket, összeadott, kivont — a végén aztán kisült, hogy bizony ott volt az ország minden épkézláb lakosa, sőt a betegek is elviteltélc magukat oda hordágyon. XXYII. Alphonsó, Castiliának dicső fejedelme szomorúan ült palotájában és már azon is gondolkodott, hogy hátha ő a legbölcsebb ember az országban, mikor a számvevő hivatal főnöke jelenti neki, hogy bizony az első számadásba hiba csúszott be, mégis akadt valaki, a ki nem pályázott a legbölcsebb ember címére és — — — az aranyborjúra. XXVII. Alphonsó ő Felségének íelderüit az arca „ , . . És ki az ?!“ A főszámadás mester földig bókolt, de alig tudta vissza fojtani kacagását. „Felségednek udvari bolondja, Pedro.“ Személyi hirek. Eötvös Róbert járási szolgabiró úr szabadságáról visszaérkezett s elfoglalta hivatalát. Kemény Alajos pénzügyigazgató ur f. hó 23-án N; gy-Káíolyból községünkbe érkezett a nagy nyiresi szeszgyár megvizsgálására. Obholczer Gyula pénzügyi számtanácsos ur folyó hó 23-ától 25-ig községünkben időzött, az újonnan szervezett járási számvevő teendőinek egyöntetű végzésére vonatkozó útbaigazítások megadása végett. Eljegyzés, llorvát Sándor a „Horvát Testvérek“ szatmári kereskedő czég beltagja a napokban jegyezte el Hartmann Rózsikát Nagyváradról. Saját vigyázatlanságának lett majdnem áldozata Griga Petre. A Majasfalván épülő hidnál dolgozott és a figyelmeztetés ellenére a még meg nem erősített hiddeszkára lépett és a patakba zuhant. Szerencséjére egy éppen ott sulykoló asszony ruhás kosarába esett és így csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Hajtóvadászat volt f. hó 21- én községünk határában; melyen Gróf Teleki Sándor vendégei; Gróf Teleki Géza, Gróf Teleki Pál, Gróf Teleki János, Gróf Teleki Jenő, Dr. Péchy Péter, Eötvös Róbert, Veszprémy Sándor és még többen vettek részt. A községi vendéglő, mészárszékek és közvágóhíd bérbeadását most hagyta jóvá a képviselőtestület. A vendéglőst Ecker Béni a mészárszékeket, és a közvágóhidat Szalavitz Márton és társai nyerték el. Templomrablás. Azokat a templomrablókat akik hetekkel ezelőtt a vidéken több templomot kiraboltak, — köztük a nagysomkuti róm. katho- likus templomot is, — sikerült a zsibói csendőr őrsnek Dobros Sándor nagybányai születésű 22 éves bányász, K rányik István nagybányai illető ségü 22 éves kerékgyártó és Katona Miklós 28 éves sarmasági illetőségű egyének személyében elfogni. Jelenleg a zsibói járásbíróság börtönében vannak. Előéletükről eddig még semmit sem tudtunk meg. De tény, hogy erkölcsileg mélyen sü- lyedtek, akik képesek kirabolni saját vallásuk templomát; mcgszentségteleniteni azt a helyet, ahol Istenük székel! * Megszökött vádlottak. Szatmárról jelentik, hogy az esküdtszék a napokban a tavaszszal Kapnikbá- nyán történt gyilkosság ügyét tárgyalta. Buzuta Illés és Tyekar György kirabolták és megölték Szitor Spridion vagyonos gazdát. A tárgyaláson Papolczy biró elnökölt és mikor az esküdtek a bűnösség kérdésében határozni visszavonultak, a vádlottak a szobából megszöktek. Körözésüket elrendelték. Kinevezés. Kovács József nagysom kuti adóhivatalhoz beosztott adógyakornokot miniszter adótisztté nevezte ki és Keszegre rendel e. Áthelyezés. Horváth Antal nagysomkuti adóhivatali ellenőrt a miniszter saját kérelmére Kecskemétre helyezte át, helyébe pedig T e 1 e k y Vilmost nevezte ki Cfikszerdáról. BaU'set. Jávorfalváról Írják lapuuknak: Mikié 0 n u c z gazdaembernek 3 éves fiacskája az udvaron levő forró moslékkal telt edénybe esett. Kiáltozására édes anyja mentette ki, Súlyos égési sebeket szenvedett, azonban hála a gyors orvosi segélynek — már jobban van. Gróf Teleki János, urnái Kohón szűk családi körben folyt le újszülött leánykájának keresztelési ünnepélye. A nemeslelkü gróf ez alkalommal a község szegényeit megvendégelte.
