Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-25 / 5. szám
4 járt a házasság, melyet boldognak csak ak kor tartunk," ha meg van a házasfelek kö zött a harmónia. És miből áll ez a harmónia ? Nemde abból, hogy becézgetjük egymást és le- gyezgetjük egymás hibáit. Már pedig a házasság boldogsága — Strindberg szerint abból állhat, ha kölcsönösen beismerve egymás hibáit, ezeket el nézzük, vagy ezek nyomvesztésére törekszünk. Ez az igazi harmónia. A nő igy megmaradhat gyengéd családi objektumnak még akkor is, ha olyan foglalkozása van, mint a férjének. Ezzel megszűnik az alárendeltsége, valamint az uralomra vágyása. Olyan hivatást a nőnek, mely megfelel Istenadta természetének ! Observator. előfizetési felhívás. A lapszerkesztés küzdelmes utján eljutottunk az ötödik számig. Hogy lapunk megfelel-e az igényeknek teljesedésbe hozza-e a hozzá fűzött reményt, — nem tudjuk. De ha nem, — elnézést kérünk; hiszen igen nehéz feladat a mienk,—az úttörőkké! A mint már volt alkalmunk hangsúlyozni, — nem anyagi érdekek vezettek minket, mikor e lapot megindítottuk; a közérdeke az a cél mely szemünk előtt áll,— erre törekszünk. De ehhez a társadalom segítségére igen nagy szükségünk van, nemcsak erkölcsi és szellemi , de anyagi tekintetben is. Igen csekély az az áldozat, mit a köz nevében Önöktől kérünk. Az előfizetési árakat a lehető kicsinyre szabtuk. KŐVÁR VIDÉK Kérjük tehát a n. é. közönséget, hozza rneg e csekély áldozatot s űzessen elő „Ki y á r v i ö é k“ cimü lapunkra, melynek Előfizetési ára : Egész évre ....................8 korona Félévre .....................4 „ Negye dévre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér „Lássunk tisztán!“ Helyt adunk e kis közleménynek, mely ha nem is egyezik meg mindenben felfogásunkkal, de alkalmas az eszmék tisztázására. De tesszük ezt az „audiatur el altera pars“ elvénél fogva is. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának december 20 iki számában egy közlemény látott napvilágot, melyet az igazság érdekében szó néUül nem hagyhatok. Az a tisztelt cikket iró ur vagy szándékosan ferdítette el a dolgot, vagy (és ezt inkább felteszem róla) rosszul lett informál. Mert, hogy mi azt kértük volna az első fokú iparhatóságtól, hogy a tanonciskolák dolgában törvénytelenül járjon el, az nem áll. Mi igenis kértük a Főszolga biró utat, hogy a törvény rendelkezésének keretén belül méltányolja a tanoncok és mesterek érdekeit és a helyi viszonyokat és körülményeket vegye tekintetbe akkor, midőn az órarendet meghatározza. Én nem vagyok törvénytudó, de most i904 december 20. elolvastam a cikkíró ur által idézett törvényeket és miniszteri rendeleteket és semmiképen sem voltam képes azokból kiolvasni azt, hogy a törvényhozónak az lett volna az intenciója, hogy a tanoncok a szent vasárnap reggelen 7 órakor, szurtosan és piszkosan, no meg üres gyomorral halgas- sák végig a tanitó urak magyarázatait. A mostani rendszerre’ pedig igy van, mert hiszen az csak természetes, hogy a tanoncgyerek az egyedüli szabad napot felhasználja arra, hogy kialudja magát; most már aztán, ha már 7-órakor kell iskolában lennie, persze nem lesz ideje az ünnephez méltóan, tisztességesen felöltözködnie, vagy reggeliznie. Hogy aztán milyen kedvvel főg 7-töl 10-ig iskolában, aztán meg az Isten házában — üres gyomorral — ülni, azt elképzelhetjük. Tartsák meg a vasárnapi tanórákat templomozás után délig és délután; elég idő van rá. Hogy sötét van, az nem kifogás, mert hisz 11 —12-ig és délután fél ! 4-ig elég világos van. Taníthatják akkora rajzot, ha akarják. Ha pedig nem akarják, — ne hozakodjanak elő avval, hogy a törvény nem engedi. Ugyanezt kértük mi akkor a Főszolgabíró urnái is, a mint az ott felzett jegyzőkönyv is bizonyít. Cgy iparos. hírek. La,Ilink olvasóinak és munkatársainak kellemes ünnepeket kívánunk ! Személyi hírek. Gróf Teleki Géza e hó 19 én községünkben időzött. Dr. Pafp Józef kerületünk képviselője községünkbe érkezett. Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabirája a karácsonyi ünnepekre szüleihez, Debrecenbe utazott az arcába, hanem 5 nem fázott. Olyan melege volt, hogy a bundáját is ki kellett gombolnia Izzó kráter égett a belsejében. . . . Bánni kezdte, hogy nem ütötte le azt a gyalázatos rablót, aki mindenéből kifosztván, meggyilkolta a lelkét, Gyáva volt. Bele kellett volna fojtania őt és álnok feleségét is abba az átkozott csókba, melyet a gonosz kulcslak vigyorogva árult el neki. Nem, nem gyávaság volt az; Érzi, hogy nem gyávaság volt. A természet erősebb volt, mint az ő indulata. Letiporta, összetörte, mielőtt gyilkosa lehetett volna. Talán jobb is igy!? Az a pusztító kráter tűz ott, a szivében mintha már lohadna, be kell gombolnia megint a kabátot, fáztk. Végre is, kinek van joga másnak a boldogságához? Lehet, hogy nem is az az ifjú, hanem voltaképen ő a rabló. Lehet, hogy egykor épen ő állt annak az útjába. Ki tudja r mióta szeretik egymást ? Lelketlenség volna két embert örök boldogtalanságra kárhoztatni. Mennyit szenvedhetett az a szegény asszony, mig ő rabul tartotta ? Soha sem szerette volna igazán, ha gátja akarna lenni boldogságának. Legyenek hát boldogok, szeressék egymást hábo ritatlanul, — ő félre áll az útból. De a gyermeke ? Az ártatlan kis gyermek ? Az mégis csak az övé. Ahhoz joga van ! De az asz- szonyé is. Neki is joga van hozzá. És a gyermek nem maga mondta e ártatlan lelke őszinteségével hogy szereli azt az embert ? Ő is szeretni fogja: men, ha szereti az anyját, szeretni fogja, szeretnie kell magzatát Js. Di- dergett, hanem azért oly nyugodtan gondolkozott, mint a kalmár, ki az évi zárlatot csinálja nem egy i évről, egész életéről. Még jobban felhúzta bundája gallérját és egyenesen a zajló folyó felé tartott. A viz csillá nlott, amint fodrokat szántott rajta a szél és nyöszörgő recsegéssel torlódtak egymás hátára az úszó, vékony, hóval rakott jégtáblák. Az egyiken zöldelő gályát pillantott meg. Bizonnyal a hid, ról ejtette le valaki. Erről hirtelen eszébe jutott a karácsonyfa! Majd megfelejtkezett róla. Szegény kis fiacskája! Hát csak neki ne legyen meg az a I boldogsága, ami ma este a legszegényebb napszámos kunyhóját is betol'i áldott melegével. Visszafordult. Még ezzel a kötelességgel adósa az életnek, aztán ki van egyenlítve minden tartozása. Belépett a legelső cukrász-boltba, mely útjába akadt, megvette az egyik készen álló karácsonyfát s név- j jegyére írott pár sorral haza küldte egy szolga- . személylyel. A boltban azt hitték, hogy gratulá- | tió kíséretében küldi valahová meglepetésül, ajándékba. Pedig végrendelete volt azon a kicsiny papiroson : „Szeressétek egymást és a gyermekemet úgy, amint én szeretem.“ Aztán uj^a vissza felé sietett. Úgy hívták csalták, a csillogó habok, a nyöszörgő jégtáblák. Milyen jó lehet azok között, azok alatt. Útközben ismerősökkel találko zott. Sokáig beszélgetlek, még „boldog ünnepeket“ is kívántak neki. A parthoz ért. Épen rá akart már lépni a gyönge jégre, de előbb még egyszer visszafordult a fényben úszó város felé abba az irányba, hol őt most várják, vagy talán már nem is várják. . . De mi ez ? Két sötét alak rohan feléje lélekszakadva, kimerülve a futástól. Az egyik, a nő nem is bírja tovább, leroskad s onnen kiáltja kétségbeejtő hangon : — Andor! Andor ! Megismeri őket. Ők azok : a felesége és az unoka öcscse, titkos boldog ideálja ; Tardi Gyula Egy pillanat es belsejében ismét fellobbut a kráter, Nem ő az többé, a ki hideg nyugalommal jött ide a halálba. Nem ő az. Fenevadat, vadállatott érez lelkében, aki szét akarja, szét fogja marcangolni ellenségét. Tajtékzó szájjal ugrik elébe, óriások erejével ragadja meg torkát, nem jöhet ki rajta egyetlen hang sem és az még csak nem is védekezik • Hagyja magát rángattatni, folytogatni, marcangolni. Erre nem volt elkészülve. Tigrist akart tigris ellen, nem őzet. Agyonütheti az alávaló, gazembert, de egy gyáva vérével nem mocskolhatja be a kezét — Pusztulj utamból gyáva rabló 1 ordít rá’ és hatalmas karjával félre lökve, indult beljebb a jégen. — Megállj I ugrik utána Tardi, megragaava karját. Megállj! — Félre nyomorult,"vagy téged is magammal viszlek, — Várj! Hallgass me3- Feleséged ártatlan. Én vagyok bűnös. Szerettem és üldöztem szerelmemmel. Csak családi békétektartotta[vissza, hogyki ne dobasson. Hála Isten a névjegyedet a cukrász borítékjába tetted, ennek címfeliratából tudtam meg hogy merre kerestelek. Csakhogy feltaláltalak Siess fel szegény feleségedhez, mondd neki, hogy jóvátettem mindent. Isten veled! Tőzegh Andor utána ugrott, de már késő volt A jégpáncél recsegve, ropogva hasadt szét és Tardi Gyula nem bukkant fel többé a hullám- sírból. . . . Andor még bámult egy darabig a csapkodó vízre, aztán felszaladt feleségéhez, felemelte s szelíden megcsókolta a kezét. Kivolt ebben fejezve minden: bocsánatkérés és bocsánat. Szomorú karácsonyest Tvolt; szomorú, de azért Béluska mégis igazat mondott: ott járt köztük, ha a többiek nem is iátták, a jóságos moso- 'yu, aranyos arcú kis Jézuska. . . .
