Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1915
I. ÜNNEPI BESZÉD az 1916. évi május hó 1-én rendezett kárpáti ünnepélyen tartotta Arató István r. tanár. Kitört a vihar! Zúgó suhogással rázta meg a százados tölgy terebélyes koronáját, ágait tördelte, leveleit tépte, meghajlította derekát; de gyökere erős karokkal s ősi szeretettel átölelte a földet, az anyaföldet, mely már első gyenge leveleit táplálta rég letűnt időkben; és a nagy fa dacosan, büszkén állotta a megpróbáltatást. Kitört a vihar, milliónyi népek élethalál-harcának szörnyű csatája és magával sodorta az ezeréves Magyarország csendes népét! A nemzet őseitől öröklött lelkesedéssel fogott fegyvert. De nem az ősök fegyverét, hanem azt, melyet a huszadik század minden izében átalakítva, tökéletesítve adott kezébe. Nem a vitézi bátorság régi kardja ez, hanem a földbeásott fegyverek százezreinek, a vízre szállott hatalmas páncélosoknak, a levegőben berregő pokolgépeknek ropogva, zúgva pusztító tüze; soha el sem képzelt ágyúrengetegek észbontó pergő danája; fojtó gázoknak halálosan undok lehelete! Megsokasodtak a küzdelem külső formái, de az az érzés, amely az uj keretek között is megacélozza a küzdők dzmait
