Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1909
7 gálja. Ismerjék fel a népnek legjobbjai azt az utat, melyen idővel magának a népnek a lelke, felszabadulva a nyomasztó bűntudat terhe alól, igazán örvendhessen Isten kegyelmének, melyet most embereknél hasztalanul keres! — Az ember tervezett. — Amire azonban a szerzetes-tanár nem gondolt: a kalapácsütések csodálatos gyorsasággal tovahangzottak s egy emberi tervek alá temetett hatalmat riasztottak fel álmából. Az Isten igéjének forrása megnyílt, hogy előtörve, ez igénytelen szerzetes lelkének élő tapasztalatából mind széleseb és szélesebb medret ásson magának a nép körében s hatalmas hullámaival magával ragadja mindazoknak lelkét, akik éltető vizei elől el nem zárják szivüket. Isten igéjének éltető ereje Luther életének útjait Isten útjaivá avatta. — Egyik emberi terv a másikat éri most, hogy az új életnek tovarohanó árjait megakassza, hogy az egyházi életnek az emberek-alkotta rendjét megmentse. De Isten végez; és a mentők, kik azt vélik, hogy gátakat emelnek, csak mélyebbre ássák az élet folyamának medrét. Nem a szerzetes, ki magányában saját lelkének uttévesz- tőibe elmerülve kétségbeesik, nem a tudós, ki théziseivel hosszú kerülő utón végre a népnek leikéhez eljutni kíván, hanem a jövőnek tettre kész, elszánt munkása, az egyetemi ifjúságnak, egy az ő gondolat világából kiáradó derűs napfényben örvendező ifjú nemzedéknek vezére az, aki Wittenbergnek Elster- kapuja előtt égfelé törő lángnyelvekkel nyaldosó tűznek torkába veti a letűnő kornak tanúit, a római egyház törvény- könyvét, ezt a jogarát a pápai világi hatalomnak, mellyel az egyházi méltóságát évszázadokon át megmételyezte. Ekkor olvadt le végleg Luther leikéről a békónak lánca, mely őt eddig fogva tartotta. Szilárdan áll most az, aki a lelkiismeretet lenyűgöző zsarnokság elleni harcot lángralobbantotta, hogy az emberek lelkét arra a szabadságra elvezesse, mely őt magát egy évszázados hatalom parancsszavával szemben dacolni készti. így lett Luther útja Isten utjává. Luther többé nem
