Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1907

Luther és az iskola- s nevelésügye.

Az 1907 október hó 31-én tartott „Reformáció“ emlékünnepünk

alkalmával felolvasta:

Stráner V i 1 m o s,

ev lelkész, vallástanár.

I.

Azok a kaliipácsütósek, a melyekkel a wittenbergi Agostonos- barát és egyet, tanár Dr. Luther Márton 95 tételét az ottani vár- templom ajtajára kiszögezte, egy új kornak s benne egy új szellemnek nyitották meg ajtaját.

Az evangéliom, ez az isteni hatalom minden hívőknek üdvösségére, kétélű kardként hatolt be a felébredt lelkiismeretbe, mint gyógyító balzsam enyhítette a bűntől megsebzett szivek fájdalmát; sokakat megrémítő, de hatásában jótékony égi háború módjára megtisztította a babona és emberi tévtanok által megromlott hitet; mint kovász járta át meg át, alakította újjá nemcsak a szorosan vett vallási, egyházi, hanem a családi, társadalmi, állami életet s annak minden intézményeit, tudományt, művészetet, minden szépre, jóra, igazra irányuló emberi törekvést, mindenütt éreztetve isteni erejének áldásos hatásait.

Hogy a reformáció által felújított evangéliom ezt az ő újjáteremtő hatását a szorosan vett egyházi és vallásos életen kívül első sorban az iskolai élet terén éreztette, az úgyszólván a dolog természetében rejlik s nemcsak azon körülménynek természetszerű folyománya, hogy az iskola eddig tulajdonkép csak az egyházi élet körén belül s azzal a legszorosabb összefüggésben létezett, a mennyiben a különféle szerzetesrendek kolostorai voltak