Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1942
7 és amelyekre szilárdan építjük ma nemzetünk jövőjét. Kard és szerszám a jövő jelvénye, az új Magyarországé és az új Európáé is, mert nem állhat meg s nem élhet független nemzeti életet sem az a nép, mely csak a húsos- fazék mellett szereti hazáját és fajtáját, de nem maradhat az se meg, amely minden harci erénye mellett nem tud vagy nem akar lépést tartani az európai művelődés munkaütemével. Ilyen tanulságokat vontunk le ebben az iskolai évben százötven éve élő vezérünk példájából; most csak egy van hátra még: az az üzenete, amellyel a magyar nőknek üzen a Hitel ajánlásában. Csodálatos, hogy ez a nagy szellem, aki éppenannyi lelkesedéssel tudta haladó munkára bírni az akkor még tespedő nemzetet, mint amennyi józansággal számította ki, hogy a nemzet tizenegy millió forintot veszít évente a robot miatt, mert az tízszer kevesebbet ér a fizetett munkásnak a teljesítményénél, és aki könyveiben, a Hitelben, Világban, Stádiumban, á Kelet népében, a Politikai programtöredékekben és a többiben éppenannyi ésszel, mint szívvel fejtette ki tervét és munkájának értelmét, élete nagy művét — a magyar nőknek ajánlotta! — „Fogadjátok, írja, hazám érdemes leányai, tiszteletem s szeretetem jeléül“ — és hozzáteszi — „bár férfiakhoz illőbbnek mondják azt sokan.“ — Azután Vörösmarty tollára méltó, költői szavakkal festi a magyar nő örök nemzeti hivatását: „Mert annyi nemes és szép, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve ... Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyalai... Ti vontok minden körül bájt és életet, ti emelitek egekbe a port s halhatatlanságra a halandót. Üdvözlet és hála néktek!“ — A Legnagyobb Magyar forró vallomása ez a magyar nőkhöz. Tőle elfogadhatják és lehetnek rá büszkék, de legyenek rá méltók is, mert csak úgy lesznek boldogok a magyar nők és a magyar jövendő.
