Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
6 níteni kell. Ez azt jelent, hogy a tanuló korához, típusához, egyéniséghez kell alkalmazni, mert csak így válhatik számára igazán tudatossá. Az átvitel szoros összefüggésben van a tanuló általános inteligenciá- jának fokával és színvonalával. Az intelligencia leglényegesebb tevékenysége, mint intézetünk képességvizsgálati anyagából is kitűnik, a viszonylátás és viszonytalálás. A tanításban tehát súlyt kell vetni a tények közötti viszonyok, továbbá a viszonyok közötti viszonyok megismerésének előmozdítására. Az alaki képzés egyik legfontosabb ténykedése : tények (vagy viszonyok) egyik csoportjában talált viszonyok átvitele más tények (vagy viszonyok) csoportjára. Az átvitelnek legértékesebb módja az intelligens átvitel, vagyis értelmesen talált viszonyok tudatos alkalmazása. A sikeres alaki képzés egyik előfeltétele, hogy a nevelő az élet eszményeit és értékeit ismerje, elismerje; növendékei elé tárja és velük elfogadtassa. Az eszmények és értékek, az alaki képzésnek eme leghatásosabb rugói, részint az egyes szaktárgyakból fakadnak, részint azokon felül állók és egyetemes jellegűek. Különösen jelentős szerepet játszanak az értelmi képzésen túl az érzelmi és akarati nevelés terén is. Ezért mindazt, ami szép, jó, igaz és szent mindig, de különösen az ifjúkorban, tehát az iskolában is, kellemes érzel-mekkel kell összekapcsolni, mégpedig nem csupán az érzéki, hanem értelmi jellegű kellemes érzelmekkel. A gyakorlást nem nélkülözheti az alaki képzés sem. A módszer tudatosításának és az eszmények hatásának elsőbbséget és felsőbbséget kell tulajdonítanunk a pusztán gépies gyakorlással és ismétléssel szemben. A gyakorlás és ismétlés a szokás kialakulásának elengedhetetlen feltétele ugyan, de az átvitel és az alaki képzés elsősorban az értékek, eszmények és módszerek érzelmes-akaratos elfogadásától függ. Az eddigieket szíveskedjenek úgy tekinteni, mint egyes reánk nézve fontos főgondolatoknak legnagyobbrészt szövegszerű kiemelését Várkonyi Hildebrand fentebb említett munkájából. A továbbiak már e kérdésekhez fűződő egyéni elgondolásaim. Már többször hangsúlyoztam, hogy a szakterem-rendszer üres külsőség marad, ha nem töltjük meg eleven, értékes iskolai élettel és munkával. Eddig nem volt még alkalmam pontosan meghatározni, mit is kell értenünk ez alatt. Az előbbi fejtegetések után közvetlenül adódik a felelet. Akkor lesz az iskolában a szakterem-rendszernek megfelelő értékes élet és munka, ha benne a szakteremrendszer nyújtotta lehetőségek teljes kihasználása mellett tudatosan történik az ifjúság fokozott alaki képzése. Az alaki képzést nyújtó iskolának, ha eredményt akar elérni, ismernie kell egyfelől az általában lehetséges módszereket, melyekkel a tanítás tárgyában rejlő problémák megoldhatók, másfelől a tanulóknak sajátos egyéni megoldási módszereit is, hogy őket a gyakorlásban, tanulásban támogathassa. Fokozott alaki képzést csak oly intézet tud nyújtani, melynek
