Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1936
42 A művészi tánc története a kultúrnépek történetével egyidős és első formájában az istentiszteletekkel függött össze. így az ó-egyiptomiak is táncoltak Osiris és Isis tiszteletére, ezenkívül nagy győzelmek alkalmával és nagy temetéseken. Ez a tánc lassú, méltóságteljes mozdulatokból áll, nem hiányzik belőle azonban a grácia és testi ügyesség. Táncbemutatónk első száma egy egyiptomi főpapnő táncszólója volt, amit a többi papnő lassú mozgással kísért. A tánc talán sehol sem emelkedett oly művészi tökéletességre, mint Hellas kék ege alatt, ahol a legkiválóbb görög bölcsek törtek lándzsát a tánc mellett. A görög táncok három kategóriája : szent, harci és népies táncok közül a legutóbbiból adtunk elő egy pásztortáncot, mely a jókedvet, pajzán- ságot és a lélek játszi ifjúságát fejezi ki. A római népnek sem kedve, sem hozzáértése nem volt a művészi szép gyakorlásához. Táncoltak ugyan a papok szent táncokat, és voltak harci táncaik, sőt a császárok idejében ezrével táncosaik és táncosnőik, de ez nem a római lélekből fakadó tánc volt. A római császárság bukásával évszázadokra eltűnik a tánc, a korszellem szigorúsága megtiltotta a népnek, hogy vigadjon s örömét táncban juttassa kifejezésre. A tánc azonban az ember lelkében gyökerezik s így csakhammar újra elfoglalta helyét az emberek társadalmi életében. A lovagkor teremtette új szellem hatása alatt az emberek újból örülni akartak az életnek, örülni pedig csak táncolva lehet. Az olasz udvarokban született meg a tánc renaissance-a a XV. században, ahol bemutatják az első balettet. Ettől az időponttól kezdve válik külön a színpadi tánc a társadalmi tánctól Mindegyik külön műfajjá lesz és arra törekszik, hogy művészit produkáljon. A táncoló közönség az egyszerűbb lépésekből álló, nyugodt, méltóságos jellegű táncokat kedvelte. Ebből az időből való az előadásunkban szereplő gagliarda is. Franciaországban a tánc a legnagyobb kedveltséget a napkirály, XIV. Lajos ideje alatt érte el, aki maga is szenvedélyes táncos volt. Az ő udvarában táncolták a legszebb menuet-et, amelynek legkiválóbb táncosa maga a király volt. Ez a tánc előkelő, de kecses mozdulatokat és feltétlen eleganciát követelt meg. Több mint száz évig volt a művelt világ kedvelt tánca. Idővel annyira tért hódított, hogy a XVIII. sz.-ban a jónevelés fontos kellékének tartották. Ill Napoleon idejében udvari tánc és Eugenia császárnő legkedveltebb tánca lett ízléses összeállítása és eleganciája miatt a lanciers-quadrille. Ez a szép és elegáns mozdulatokból álló tánc eleinte kizárólag a francia előkelőség tánca volt. Később a nép is átvette. Külföldre is elkerült és egész Európában népszerű lett. A lanciers szépsége a mozdulatok kecses kivitelében, az előkelő testtartásban és feltétlen előzékenységében rejlett. A XIX. század új táncokat, az ú. n. karakter táncokat hozta divatba, melyeket népies kosztümökben lejtettek. Legkedveltebb ezek közül a polka lett, amelyet állítólag először egy cseh cselédlány mutatott be. Csakhamar egész
