Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1934
19 évi XXIV. törvénycikkel. E törvény kétféle leányközépiskolát ismer: leány- gimnáziumot és leányliceumot. Mindkettő befejezése után érettségi vizsgálat tehető, amely egyformán képesít mindazokra az egyetemi és főiskolai tanulmányokra, amelyek a nők előtt nyitva állnak. A két intézet között az a lényeges különbség, hogy leánygimnáziumban a latin nyelv rendes tárgy, ellenben a leányliceumban a latin rendkívüli tárgyként szerepel azok számára, akik már középiskolai tanulásuk idején kívánnak a rendes tárgyként szereplő modern nyelvek mellett foglalkozni a latin nyelvvel. Ugyanez a törvény szervezi középiskolai jelleggel a nyolcosztályos leánykollégiumokat is. A leánykollégiumi érettségi vizsgálat azonban, mivel a kollégium tanulmányi keretei szűkebb körűek, csak főiskolai tanulmányokra jogosít, egyetemiekre nem. Az 1927. évi egyházkerületi közgyűlés elhatározta, hogy az országos átszervezésnek megfelelően kőszegi intézetét leányliceummá alakítja át, mivel a leányliceumi érettségi vizsgálat is képesít minden egyetemi és főiskolai tanulmányra s tanulmányi beosztása nem kényszeríti a latin nyelv tanulására azokat, akiknek nincs szükségük erre a nyelvre, de a latin nyelvnek, mint rendkívüli tárgynak tanításával megadja a lehetőséget az e nyelvben való kiképzésre azoknak, akik már középiskolai tanulmányuk idején tudják, hogy a latin nyelvre szükségük lesz. Az 1927. évi egyházkerületi közgyűlés határozata alapján tehát az intézet jellege ezidőszerint bentlakással kapcsolatos, nyilvánossági joggal felruházott leányliceum. Ennek megfelelően oly 10—18 éves leányok vehetők fel az intézetbe, akik akár a magasabb műveltség megszerzése érdekében, akár valamely különleges tanulmány folytatása kedvéért középiskolába kívánnak járni s egyidejűleg áldozatkész hazafias, benső vallásos s a női egyéniségnek megfelelő nevelésben részesülni. A növendékek lehetnek bentlakók vagy bejárók. Az intézetbe elsősorban ev. és ref. vallásé növendékek vétetnek fel; amennyiben a hely megengedi, más vallásúak is. Ezeknek vallásos nevelését és tanítását saját egyházaik által kiküldött külön hitoktatók látják el. A leányliceumnak a nemzeti tárgyakon kívül legfőbb tárgyai a német és francia nyelv- és irodalom. A latin nyelv nem kötelező ; mint rendkívül} tárgyat csak azok tanulják, akik már előre tudják, hogy e nyelvre később1 tanulmányuk során szükségük lesz. így a leányliceum, mely a nemzeti tárgyakon és a modern nyelvek tüzetesebb tanításán alapuló magasabb általános műveltséget nyújt, elsősorban hivatott azon kedvező anyagi helyzetben levő társadalmi osztály leányainak nevelésére, amely nem kivánja kenyérkereső pályára képesíttetni leányait. Épp ez a társadalmi osztály évről-évre jobban tudatára ébred annak, hogy a mai műveltségi viszonyok között nem elegendő néhány évi nevelővel való otthoni taníttatás után egy-két évre valamely külföldi intézetbe küldeni gyermekét; s hogy a külföldön való tanulásnak csak akkor van igazi értéke, amikor nemzeti műveltségünket már igazán megismerte és értékelni tudja a minden új és idegen iránt oly hamar lelkesedni tudó fiatal lélek.
