Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1927

9

úgy mint Herczegből, teljesen hiányzik az érzelgés, a kicsinyesség, a nagyképűség. Ahol ilyesmivel találkozik, hideg iróniával fordul vele szembe. A hitetlenségből van feltámadás — kiált fel egy helyen, de a nagyképűségből soha.

A nőkben is az egyenes, bátor fajta tetszik neki, kedvelt tipusa az okos, józan, erős akaratú nő, aki az élet forgatagában nyilt szemmel és a maga lábán jár. Az Idegenek közt c. regényének hősnője, az erkölcsi lazaság csapdái közt tisztán és bátran járja meg a kisértések útját. — Gyurkovich mama életrevaló ügyes asszony, leányai friss, egészséges teremtések, helyénvaló, hogy férjet kapnak. Seruzád, a besenyők begeasszonya, férfiasán kemény; Ráchel ncne (a Fogyó hold-beli) elszánt nő, aki nem ijed meg a maga árnyékától, sőt a férfiakétól sem ; kicsit kövér asszonyság, kemény szabású szája felett kis bajusz nőtt, de azért nő a javából, lóra kapva kivont karddal ront a tolvaj cigány után ; az öreg Gráfné (a Hét svábban) felnőtt fiain keményen uralkodik. Semmi sem áll Herczegtől távolabb, mint a vizenyős szentimcntalizmus, a puha ábrándozás. Általában az energikus, erejüket megfeszítő alakokat szereti.

Nem ellenszenves előtte a gyönge, a csak férjére támaszkodó nő se, aki urától kapja egyéni formáját. — Szendrey Júliát, Petőfi hitvesét ilyennek találja, s nem Ítéli el, hogy férje kidőltével támasztékát vesztve, oly korán „eldobta az özvegyi fátyolt“. De hideg gúnnyal fordul el az erkölcsileg üres nőtől, akinek egyetlen szava, egyetlen cselekedete se igaz, mert mindaz, amit mond vagy mutat, csak felvett szerep, csak alkalmi jelmez a férfi kedvéért. Ezt a tipust az Arany hegedű Katalinjában mutatja be. Ez a nő folyton komédiázik, nemes törekvéseket mérgez meg és tör ketté. Az cfajta nőt mindig enyhe lenézéssel rajzolja.

Herczeg szilárdan formált katonás alakjait még rokonszenvesebbé színezi a magyar fajt oly nemesen jellemző tulajdonságuk : erkölcsi szemérmük, tartózkodásuk minden alacsonytól. Ez nála nemcsak az Ízlés előkelőségéből folyik. A morális integritás nemzeti fennállásunk feltétele, mert „olyan nemzetnek, mint a mienk, amelynek élete örökös ostrom- állapot, tisztaelméjü és szilárd gerincű férfiakra van szüksége. A magyarság a kelet néptöredékei között eddig is csak szellemi és fizikai fölényével tudta magát fenntartani. Amint elveszti ezt a fölényét, elvesztett mindent.“ Arisztokratikus Ízlése mindig messze elkerülte az élet durva képeit — nemcsak tisztult Ízlése, de felsőbbrendü nemzeti érzése is szatirikusán szembefordul az újabb magyar irodalom dekadens kinövéseivel. Erről az irodalomról, mely főként Budapestből nőtt ki s annak radikális titánjairól így 'r : „Budapest nem magyar város, nyelv és hazafiság dolgában magyar, de erkölcs és észjárás dolgában idegen. A magyar faj türelmes, tiszta erkölcsű, nyugodt és szívós. A főváros sovinisztább ugyan, de könnyű-