Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1927
7 A magyar mult e sötét képe kisérti Herczeget egy 3-ik müvében, a Bizáncban is. E tragédiának cselekménye nem a görög történelemből van véve, sőt egyáltalában nem akar történeti mű lenni. Herczeg előtt, mint maga mondja, hazája korhadt és züllött viszonyai lebegtek, mikor ezt a művét megírta. Rá akarta figyeltetni népét, hogy elpusztul, úgy jár, mint Konstantin népe, ha a puha élvetegség, a cicomás bizantinizmus ölébe hull. Nekünk szól a mű alapeszméje, hogy minden nép akkor hal meg, amikor maga megássa sirját. Ugyancsak erősen magyar vonás, a külföldi megfigyelők által is sokszor pellengére állított magyar egyenetlenkedés sötét képe jelenik meg az Ocskay brigadérosban. Sok gyönyörű feltörekvésünk, nekilendülésünk tört ketté, mivelhogy összefogni sohase tudunk. Nagyobb történeti regényei közül időben legközelebb eső szülőföldjének regénye, A hét sváb. Az esemény 1848-ból való s a verseci svábok életét, a történelemben is megdicsőült ragaszkodását a lovagias magyar fajhoz rajzolja. Ez a regény a világháború idején, 1916-ban, mikor megjelent, csak történelmi bizonyíték volt a délvidéki németség hű hazaszeretetéről ; ma, mikor a magyar hadak megint kivonultak onnan, ma újra valóság s „a Bácska üzenete a magyarságnak“. Színpadra is vitte az iró A fekete lovas címen, hogy minél többeknek hirdesse hitét a „csillagok felett vezető útról“, melyen az elszakított országrészek népe hazajár az anyaországba. A ma életét rajzoló társadalmi regényeiben is magyar igazságok vannak, nemzeti gondolat azokban is a mag, eszmei céljuk legszorosabban összefügg nemzeti életünkkel. A ma kérdései közül legerősebben érdekli Herczeget a magyar zsentri válságának problémája. A magyar nemességnek a nemzeti élet kialakításában és fenntartásában, nemzetiségünket pallérozó intézmények felállításában, kultúránk megteremtésében és ki- fejlesztésében halhatatlan érdemei vannak. De az újabb kor szelleme, a gazdasági eltolódások, sok tekintetben n. agának a nemességnek csökönyös nézetei, megmerevült konvenciói válságba sodorták ezt a nagyérdemű osztályt. Herczeg majd hideg tárgyilagossággal, majd feltörő keserűséggel rajzolja e „magyar őserdő“ pusztulását. Legvilágosabb állásfoglalását e tekintetben a Honszerző c. regényében adja. Ebben azt hirdeti, hogy e züllésnek induló társadalmi osztályt csak a munka mentheti meg. A munka önérzete több és becsesebb, mint a társadalmi állásnak, a rangnak üres büszkesége. Ezek a regények a magyar életből merítve, magyar kérdéseket illusztrálva, magyar igazságokat hirdetve, tanuságtételek Herczeg írói munkásságának nemzeti voltáról. De emellett e művekben van egy másik nagy magyar érték, mely e regényeket és drámákat tulajdonképpen
