Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1926
8 tömörült földmívesekkel a szövetkezeti birtokokon. A kolchoz parasztjai használatban tarthattak fél, másfél hektár földet és azon épült házat. Az ezen a kis területen termesztett többnyire kapás növények lehetővé tették a minimális állattartást (egy tehén, egy ló); az állati termékek pedig úgy ahogy a legszükségesebb élelmiszerpótlásnak és ruházatnak beszerzését. A paraszt tehát nemcsak új épület emeléséhez nem jutott hozzá, hanem bútor vagy szerszám pótláshoz sem ; a szövetkezeti termelés eredményét be kellett szolgáltatnia s ebből munkanapok szerint kapott ugyan természetben bizonyos mennyiséget, ez azonban csak jótermésű esztendőben elegendő, rossz évben alig vagy egyáltalában nem. Ukrán parasztok előadása szerint egy különösen rossz termésű évben az éhhalál tizedelte meg őket és előfordult, hogy gyermekeket öltek meg éhségük csillapítására. Ruházatuk a házilag készített vászonból és állati bőrből kerül ki, szövetruhát csak párttagok kaphatnak kivételesen és ezért oly nagy központokba kellett utazniok, mint Moszkva vagy Kiev. A Szovjet sanyarú sorsú társadalmának a paraszti réteg a legkiszolgáltatottabb tagja. Elégedetlensége azonban korántsem olyan jelentős, hogy az államrendet veszélyeztetné vagy akárcsak útjába állana. Műveletlenségükben politikailag kiforratlanok és közömbösek. A földesúri arisztokrácia, majd a kulakok, vagyis a középbirtokos nagygazdák kiirtása után a kommunizmusnak nem maradt számottevő ellenzéke. A megmaradt parasztréteg, a földesúri muzsik utódja szívesen, könnyen vezetteti magát, akár a hatalom terrorjával is. Könnyen befolyásolható, egyéniség nélküli tömegember, aki teljesen ki van szolgáltatva a propagandának. A kíméletlen kollektívizmus miben sem sértette nem létező individuumát. De hogyan is vágyódhat valami másra, jobbra, amiről elképzelése sincs ? Az államhatalom gondosan elzárta előle a magasabb európai életszint nyugati világát, hogy annál biztosabban markában tarthassa és harsogó, hazug propagandájával ép az ő szerencsétlen sorsát mondhassa paradicsomi állapotnak. Mégis bizonyos ukrán városi rétegekben él a nagyorosszal szembehelyezkedő különfajúság tudata és valami nemzeti érzésből fakadó függetlenségi vágy. Ismeretes, hogy a közelmúltban, az orosz visszavonulás alkalmával, hány ukrán hazafi pusztult el borzalmas halállal a cseka börtöneiben. Az orosztól való különvalóság faji öntudata még erősebb a nem szláv, török vagy mongolfajú népekben, pl. a kozákokban és a kirgizekben. Ezért adták még magukat az első alkalommal a német csapatoknak és fordították fegyvereiket gyűlölt uraik és elnyomóik ellen. A kirgizek féktelen oroszgyűlöletét — mint említettem — magam is tapasztaltam. Az oroszok életszínvonalára különben jellemző a fából épített parasztház. A házba nem könnyű bejutni a tapasztalatlannak, mert lakói kulcsos zárat, kilincset nem ismernek, de annál furfangosabb és egyéni fareteszszerkezeteket alkalmaznak. Közismert az orosz fúró-faragó, primitív
