Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1924

A nő reggele

1.

(Alkalmi költemény az intézet jubiláris ünnepén.) Irta: Hamvas József.

Tavasz virágát, nyárnak üde zöldjét Sárgára festi őszi hervadás.

Tegnap sugáros táj, ma szürke ködkép, Örök futásban örök változás.

Úszunk az idő széles folyamárján És céltalan vinnének a habok,

Ha nem járnának fönt örökös pályán, Útunkat jelző fényes csillagok.

Ti fényes csillagképek, ott felettünk,

Útat jelzők az élet tengerén.

Hogy ősvadonból ime ezzé lettünk,

Vezérül egyre csillogott e fény:

Múló világ fölött a múlhatatlan;

Anyag fölé kitisztult lelkiség

..............

S

alak, gyomirtás így folyt szakadatlan, Amíg a munkát ihlette az ég.

Nagy igazságok nemes, tiszta fénye,

Ti voltatok vezérlő csillagok.

Nem hulltatok ti múltaknak ködébe,

Bár hirdetik ma, hogy csak voltatok.

A műveltség temploma egyre épül,

A lelkek mélyén tisztít és nevel S míg a tudást hordja királyi ékül, Tisztábbat dobban tőle a kebel.

Sokáig úgy volt, hogy e templomajtón A balhit nőt még nem bocsáta be. Emberformájú, kedves, hasznos fantóm, — Nem egész élet volt, csak a fele.

Egy fél élet, mely jobb ha öntudatlan. Körében szépen eltalált haza S míg durva erő döntött jogban, hadban, A nő lelkének nem volt tavasza.

De jött az újkor és tördelt bilincset,

Mely fojtogatta lelkek életét,

És ásta, hozta fel a kincset,

Az emberré levésnek szent jelét.